Teljesen nézhető kis Stephen King-sztori, szerethető, ám alulfejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet, ez az ötlet nem a legerősebb vagy legérdekesebb, de mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni, miért is megy a halál-lottóba minden férfi. A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket sorolták sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini disztópiaversengéssel kelljen megoldani azt. Igen, lepukkant pár hely, de az amerikai vidék így néz ki. Nyilván ez inkább egy költői hasonlat, mely a szereplőket elkeseredett szituációba tolja és a sztorit megmozgatja. A narratívánk pedig szépen sétálgat előre. A dialógusok működtek sokáig, csak a végén kezdtek nagyon nyálas és szájbarágós lenni a szereplők szájába adott monológcsokrok. Az emberség és túlélés enélkül is átjött. A kinges karakterek is mind megkapták kis szerepeiket, mielőtt a a sztori úgy döntött, hogy ideje meghalniuk, mert elfogyott a mondandójuk. Kissé véletlenszerűnek hatott ez, de megemelte a film hatását, mindenképpen.
Teljesen nézhető kis Stephen King-sztori, szerethető, ám alulfejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet, ez az ötlet nem a legerősebb vagy legérdekesebb, de mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni, miért is megy a halál-lottóba minden férfi. A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket sorolták sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini disztópiaversengéssel kelljen megoldani azt. Igen, lepukkant pár hely, de az amerikai vidék így néz ki. Nyilván ez inkább egy költői hasonlat, mely a szereplőket elkeseredett szituációba tolja és a sztorit megmozgatja. A narratívánk pedig szépen sétálgat előre. A dialógusok működtek sokáig, csak a végén kezdtek nagyon nyálas és szájbarágós lenni a szereplők szájába adott monológcsokrok. Az emberség és túlélés enélkül is átjött. A kinges karakterek is mind megkapták kis szerepeiket, mielőtt a a sztori úgy döntött, hogy ideje meghalniuk, mert elfogyott a mondandójuk. Kissé véletlenszerűnek hatott ez, de megemelte a film hatását, mindenképpen.