Teljesen nézhető kis Stephen King sztori, szerethető, ám alul fejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet ez az ötlet nem a legerősebb, vagy legérdekesebb, de a mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni miért is megy a halál lottóba minden férfi.
A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket soroltál sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini disztópia versengéssel kelljen megoldani azt. Igen, lepukkant pár hely, de az amerikai vidék így néz ki. Nyilván ez inkább egy költői hasonlat, mely a szereplőket elkeseredett szituációba tolja és a sztorit megmozgatja.
A narratívánk pedig szépen sétálgat előre. A dialógusok működtek sokáig, csak a végén kezdett nagyon nyálas és szájbarágós lenni a szereplők szájába adott monológ csokrok. Az emberség és túlélés enélkül is átjött. A Kinges karakterek is mind megkapták kis szerepeiket, mielőtt a a sztori úgy döntött, hogy ideje meghalniuk, mert elfogyott a mondandójuk. Kissé véletlenszerűnek hatott ez, de megemelte a film hatását, mindenképpen.
Teljesen nézhető kis Stephen King sztori, szerethető, ám alul fejlesztett figurákkal, tipikus és minimalista világban. Lehet ez az ötlet nem a legerősebb, vagy legérdekesebb, de a mindent megtett a Hunger Games rendezője, hogy az új filmje izgalmas maradjon, még akkor is, ha tipikus klisékbe nyúl vissza és elfelejti megindokolni miért is megy a halál lottóba minden férfi.
A történetet a két főszereplője viszi el a hátán, kémiájuk és játékuk nagyon rendben volt, és mindent megtettek, hogy kicsit egyszerű figuráik rengeteg teret kapjanak. Nem a leglogikusabb vagy legokosabb érveket soroltál sorsuk mellett, és nem annyira értettem, miért lenne olyan rossz állapotban a világ, hogy egy tipikus tini disztópia versengéssel kelljen megoldani azt. Igen, lepukkant pár hely, de az amerikai vidék így néz ki. Nyilván ez inkább egy költői hasonlat, mely a szereplőket elkeseredett szituációba tolja és a sztorit megmozgatja.
A narratívánk pedig szépen sétálgat előre. A dialógusok működtek sokáig, csak a végén kezdett nagyon nyálas és szájbarágós lenni a szereplők szájába adott monológ csokrok. Az emberség és túlélés enélkül is átjött. A Kinges karakterek is mind megkapták kis szerepeiket, mielőtt a a sztori úgy döntött, hogy ideje meghalniuk, mert elfogyott a mondandójuk. Kissé véletlenszerűnek hatott ez, de megemelte a film hatását, mindenképpen.