Többesélyes szerelem

Kellemes romantikus film, ami igazán jó szórakozást kínál. Lehet benne szeretni és utálni a karaktereket, de mindegyikük szépen ki van dolgozva és hitelesen jelenik meg a vásznon. Nekem egy kicsit hiányérzetem volt az egyik szereplő kibontásánál, de összességében ez is a történet természetes részeként hatott. Tetszett, hogy a film nem ítélkezik, hanem érzékenyen mutatja meg, hogyan fonódnak össze a vágyak, az érdekek és a társadalmi elvárások a modern párkapcsolatokban. Könnyed, de közben gondolatébresztő élmény, ami friss szemszögből közelíti meg a romantikus filmek világát.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Materialists megnézése után kettős érzésem maradt: egyrészt imádom a főszereplőket, másrészt sajnálom, hogy ilyen középszerű anyagot kaptak. Dakota Johnson továbbra is elbűvölő, de számomra elkerülhetetlen volt az érzés, hogy ugyanazt a karaktert ... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy érdekes és kissé szokatlan romantikus film lett, ami nem a klasszikus „happy end”-re játszik, hanem inkább arra, hogy gondolkodásra késztessen. A főszereplő, Lucy, egy modern, sikeres nő, aki gazdag férfiaknak segít társat találni, miközben a saját érzelmi életét sem tudja igazán helyretenni. A film egyik legizgalmasabb része számomra az volt, ahogy bemutatja, mennyire keveredik ma a szerelem és az anyagi érdek. Már nem (csak) arról szól, hogy két ember szerelmes lesz egymásba, hanem sokszor arról, ki mit tud nyújtani anyagilag, státuszban, életmódban. Ez egyszerre volt ijesztő és valahol igaz is. A színészi játék szerintem vegyes. Dakota Johnson jól alakította a főszerepet, de valahogy nem éreztem azt az igazi kémiát közte és a szereplők között, ami igazán elvinne egy szerelmi történetet.Dakota Johnson jól hozza a karakterét: magabiztos, de belül mégis bizonytalan. A két férfi karakter pedig két teljesen eltérő életutat képvisel. Az egyik a biztos jövőt, a másik a múltból visszatérő szenvedélyt. De őszintén szólva, egyik kapcsolat sem volt annyira meggyőző számomra, hogy igazán izguljak a végkifejletért. Ami tetszett: a téma nagyon aktuális, jó kérdéseket vet fel a szerelemről és az anyagiasságról, látványban és rendezésben is igényes. Ami kevésbé: kicsit hűvös, nem volt meg a szikra a szereplők között, és emiatt nehezebb volt érzelmileg bevonódni. Többet vártam...

Teljesen olyan érzésem volt a film után, mintha a Bridget Jones-féle romantikát összeházasították volna egy menő, de letisztult Woody Allen-sztorival. A humor néha szájbarágós, mégis van benne valami nyersebb, hiteles tónus, mintha a Netflix-romkomok... Több helyett inkább indie művészfilmbe csöppentem volna. Az anyagias Tinder-dialógusok és a “házasodjunk üzletként” vonás teljesen ismerősek, és valahogy zsigerből rezonálnak a mai randikultúra furcsaságaival. Mindent összvetve egy kissé megdöbbentő és szórakoztató számomra a Többesélyes szerelem.

Hatalmas lelkesedéssel ültem be a moziba. Egy igazán jó, szívemig hatoló romantikus filmet szerettem volna látni. Izgalmasnak ígérkezett a szereposztás is. Pasivonal hibátlan, Dakota Johnsonhoz pedig passzolt a karakter. A lelkesedésem nem tartott sokáig. Minden jelenet után azt vártam, hogy na, majd most beindul a történet. Ennyire savanyú, hideg, unalmas és eseménytelen romantikusnak kikiáltott filmet rég láttam, amit Pedro Pascal sárma és Chris Evans igéző szemei sem tudtak megmenteni. Ismerősök közül többen elbóbiskoltak rajta. A Sophie-s szál is csak lógott a levegőben, mintha csak azért került volna bele, hogy valamivel kitöltsék a játékidőt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A film középpontjában Lucy (Dakota Johnson), egy sikeres manhattani házasságközvetítő áll. Munkája során minden szempontot gondosan mérlegel: anyagi stabilitás, társadalmi státusz, személyes komfort – mintha a szerelem is egyfajta üzleti befektetés l... Teljes kritika

A Többesélyes szerelem számomra egy olyan film, ami nem akar mindenáron romantikus lenni, és épp ettől válik érdekesebbé. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy csak egy újabb "két pasi, egy nő, vajon melyiket választja?" típusú történetről van szó, de ennél árnyaltabb kérdéseket vet fel. Leginkább azt, hogy tényleg tudjuk-e, mi alapján választunk társat magunknak? A főszereplő, Lucy, profi házasságközvetítőként másoknak ad tanácsokat, miközben ő maga sem tud eligazodni a saját érzései között. Ez a kettősség nagyon emberivé teszi, nem hibátlan hősnő, hanem egy esendő, kissé elveszett figura, aki próbál kapaszkodót találni a szerelemben, de közben folyton önmagába botlik. A film egyik legerősebb pontja számomra az volt, ahogyan bemutatja a modern kapcsolatok zavarosságát. Ma már annyi lehetőség van, annyi esély, hogy pont ettől válik nehézzé a döntés. Nem mondom, hogy minden pillanata lekötött, néhol kicsit túl steril, máskor mintha elveszne a saját értelmiségi játékosságában. De összességében tetszett, hogy nem akarja megmondani a nagy igazságot a szerelemről. Csak körbejárja. Megmutat egy világot, ahol a logika gyakran felülírja az ösztönöket, és mégis ott lappang valahol a vágy, hogy valaki mellett végre ne csak számítson, hanem érezzünk is.

Nem durrant akkorát, mint vártam, de jó volt. Az alapsztori érdekes, a szereplők jók, a képi világ és a hangulat rendben van. Mindezek ellenére úgy éreztem, hogy csak a felszínt kapargatja a film. Vajon a való világban is így ért volna véget a történet? :)

Sajnálom azokat, akik úgy ültek be erre a filmre, hogy egy romantikus vígjátékot fognak látni, mert ez a film minden, csak nem az. A Többesélyes szerelem egy lassú, minimalista, karakterközpontú dráma. A cselekménye minimális, főleg a párbeszédeken v... Többan a hangsúly, amelyek viszont nagyon jól vannak megírva. A film egy látlelet, bemutatja, nem ítélkezve, a 21. századi randikultúrát, és közben az emberi kapcsolatokról szól ezekben a modern időkben. Görbe tükröt tart mind a férfiak, mind a nők elé. A film jól bemutatja, hogy mindenki csak ember, mindenkinek vannak elvárásai, mindenki másra vágyik. De lehet, hogy amire vágyunk, az nem mindig egyezik meg azzal, amire szükségünk van. A két férfi főszereplő bár jó, inkább csak asszisztálnak Dakota Johnsonnak, aki viszont remekül játszik. Nagyon illett erre a szerepre, és hiteles alakítást nyújt. A film sok igazságot megfogalmaz az emberi kapcsolatokról, és ezeket, bár nem mindig szépek, nem érdemes tagadni. A vége kissé klisés lehet, sokaknak nem fog tetszeni, én sem azt a döntést hoztam volna meg, amit Lucy, de hát ilyen az élet, nem lehetünk egyformák.

A Többesélyes szerelem számomra igazán kellemes meglepetés volt. A történet nem egyszerűen egy romantikus film kliséivel játszik, hanem ügyesen mutatja be, mennyire kiszámíthatatlan az élet, és mennyi irányba mehetnek a döntéseink. Nagyon tetszett, a... Többhogy a főhős előtt több lehetőség is megnyílik, és mindegyik másféle következményt hoz – ez kicsit olyan érzést adott, mintha én magam is ott állnék a válaszutaknál. A színészek jól hozzák a karakterek bizonytalanságát és lelkesedését, a film hangulata pedig egyszerre könnyed és elgondolkodtató. Nem túl nehéz, de mégis van benne mélység, ami miatt a végén nem csak mosolyogtam, hanem egy kicsit magamba is néztem. Összességében egy szívmelengető élmény, ami emlékeztet arra, hogy mindig van több esély a boldogságra, mint hinnénk.

Nem egy átlagos romantikus filmet kaptam. Tetszett, hogy a történet középpontjában a választás áll, és az, hogy néha mennyire nehéz eldönteni, kivel képzeljük el a jövőnket. A film ügyesen mutatja be, hogy minden döntés új lehetőséget, de egyben vesz... Többteséget is jelent. A három főszereplő közötti dinamika végig izgalmas, sokszor vicces, máskor pedig megható. A karakterek nem egydimenziósak, mindegyiknek van saját története és motivációja, amitől sokkal valóságosabbnak hat az egész. A hangulat könnyed, mégis van benne egyfajta érzelmi mélység, ami miatt a film a befejezés után is velem maradt. Ez egy olyan romantikus történet, ami egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat, és szerintem sokan magukra ismerhetnek benne.

Totál más vibe, mint a szokásos romkom. Olyan, mintha a szerelem üzleti megállapodássá zsugorodott volna a mai világban.

Minimalista, letisztult, picit sötétebb tónusú. Néha olyan, mintha szándékosan visszafognák az érzelmeket, ami szerintem lehet zseniális, de egyszerre hidegnek is tűnhet. Szóval attól függ, mit keresel: romantikus dús hangulatot vagy inkább realisztikus, visszafogott drámázást.