Andika

Szerethető
Számomra pont azt adta, amit ettől az univerzumtól várni lehet. Őrült ötleteket, színes látványt és azt a teljesen abszurd humort, ami miatt ennyi év után is működik. A történet alapja egyszerű, de szerethető. SpongyaBob szeretné bebizonyítani, hogy több annál, mint amit a környezete gondol róla, ezért belekeveredik egy igazi tengeri kalandba, ahol szellemkalózok, veszélyes vizek és rengeteg bizarr helyzet vár rá. A kalózhajós vonal különösen jól áll a filmnek, mert teret ad a látványos jeleneteknek és a kreatív poénoknak. Ami igazán működik, az a tempó. A film nem ül le, folyamatosan történik valami, mégis hagy időt arra, hogy a karakterek megmutassák a megszokott, szerethető oldalukat. Pa... több»

Végignevettem
A Zootropolis 2. nekem olyan volt, mint amikor az ember újra találkozik egy régi jó baráttal, és már az első öt perc után érzi, hogy semmi sem változott, csak még jobb lett minden. Judy és Nick párosa továbbra is zseniális, mintha direkt azért léteznének, hogy az ember hangulatát feldobják. A film végig olyan lendületes, hogy még akkor is mosolyogtam, amikor tudtam, hogy valami baj fog történni. A legjobban az tetszett, hogy a folytatás nem próbálja túltolni a komolykodást, mégis van mondanivalója. Tele van vicces beszólásokkal, apró állatos poénokkal és olyan helyzetekkel, amikre azt mondod, hogy ez 100%, hogy Zootropolis. Judy továbbra is az örök optimista, aki nem tud és nem is akar megál... több»

Izgalmas és érdekes folytatás lett, mert lehetőséget adott arra, hogy a karakterek története mélyebben kibontakozzon. Az első rész már bemutatta a két főszereplő, Elphaba és Glinda konfliktusát, barátságát és ellentéteit, de ebben a második részben érzésem szerint sokkal inkább az életük következő fejezeteire koncentráltak, ami lehetővé teszi az érzelmi és pszichológiai rétegek alaposabb feltárását. Különösen érdekes, hogy Elphaba száműzetésben él, miközben próbál kiállni az igazság mellett és a szabadságért harcol, miközben Glinda a Smaragdvárosban a vezető szerepét tölti be, ami újfajta felelősséget és kihívást jelent számára. Ez a kontraszt lehetőséget ad arra, hogy a néző jobban megértse... több»

Az elszigeteltség ára
Az Éden számomra egy olyan filmélmény volt, amely egyszerre nyűgözött le és hagyott bennem furcsa ürességet. Ron Howard rendezése technikailag hibátlan, a szigetvilág nyers szépsége majdnem önálló szereplővé válik, és mindvégig ott vibrál benne az a feszült, bizonytalan atmoszféra, amitől úgy érzi az ember, mintha ő maga is egy elszigetelt közösség része lenne. Mégis, a film legnagyobb ereje nem a látványban, hanem az emberi kapcsolatok bomlásának ábrázolásában rejlik. A szereplők közötti kezdeti idealizmus nagyon gyorsan széthullik, és ahogy a karakterekben feszülő ellentétek felszínre törnek, egyre nyilvánvalóbbá válik,az igazi veszély nem a természet, hanem az emberi ego, a féltékenység é... több»

Az Elrontott életek egy érzelmileg erős, mégis finoman megrajzolt családi dráma, ami az anya-lánya kapcsolat törékeny, de mély kötelékét mutatja be. A film középpontjában Morgan és Clara áll, akiknek élete egy váratlan tragédia után teljesen felborul. Ami addig megszokott, biztonságos és kiszámítható volt, hirtelen tele lesz fájdalommal, titkokkal és kimondatlan érzésekkel. A történet szépen vezeti végig, ahogy két generáció próbál megbirkózni a gyásszal és azzal, hogy mennyire másképp élik meg ugyanazt a veszteséget. A filmben nincs túljátszott dráma, inkább csendes, őszinte pillanatok viszik előre a történetet: apró tekintetek, félbehagyott mondatok, egy-egy visszaemlékezés. Az alakítások ... több»