hercegvivi

A Song Sung Blue számomra igazán kedves élmény volt, mert ritka módon tudott egyszerre könnyed és érzelmes maradni. Nem akar nagy drámákat vagy túlzó fordulatokat erőltetni, inkább finoman, apró pillanatokon keresztül mesél egy házaspárról, akik a zenén keresztül próbálnak kapaszkodót találni az élet nehezebb időszakaiban. Pont ettől válik őszintévé és emberközelivé a film. Nem tökéletes hősöket mutat, hanem esendő, szerethető embereket. Hugh Jackman és Kate Hudson párosa kifejezetten szimpatikus, jó nézni, ahogy természetesen működnek együtt. A köztük lévő kapcsolat hiteles, tele apró gesztusokkal,amelyek sokkal többet mondanak bármilyen hangos érzelmi kitörésnél. A film szépen megmutatja, ... több»

Számomra egy izgalmas és erőteljes film, ami rögtön megragadja a nézőt. A főhős csendes és visszahúzódó, de minden mozdulata és tette tele van jelentéssel és súllyal. A film legnagyobb erőssége az akció és a látvány. Nem csak számítógépes trükköket használnak, hanem valós kaszkadőrjeleneteket, ami sokkal életszerűbbé teszi a harcokat. A véres összecsapások és a harcok mind azt mutatják, milyen elszánt és kemény karakter a főhős. A rendező nagyon ügyesen építi fel a feszültséget, így végig lehet izgulni a film alatt . A látvány és a hangulat szinte fizikailag is érződik, amikor nézi az ember a moziban. A film tempója gyors és izgalmas, így egy pillanatra sem lehet unatkozni. A történetet nem ... több»

Szürkeség
Az Egykutya számomra tipikus példája annak, amikor egy film túlságosan akar művészi lenni, de közben teljesen elveszíti a nézőt. Az egész alkotás olyan, mintha egy hosszan elnyújtott kamaradarabot néznénk, amit valaki véletlenül bekapcsolt a tévében éjfél után. Egy maroknyi ember beszélget egy szobában, látszólag fontos dolgokról, de valójában semmi új vagy érdekes nem hangzik el. Az érzelmi mélység helyett csak ürességet és feszengést éreztem, mintha egyik szereplő sem tudná, mit akar mondani. A film vizuálisan is sivár, semmi dinamika, semmi szín, semmi, ami életet vinne bele. Mintha direkt az lenne a cél, hogy a néző is ugyanannyira kimerüljön, mint a karakterek. És ez a legnagyobb baj, h... több»

Unalmas
Őszintén szólva ez a film nálam nem igazán működött. Lucy története és a két pasi közötti választás számomra túl klisés volt, és hiába próbálták viccesnek vagy romantikusnak beállítani, nekem inkább kiszámítható és lapos maradt. A karakterek szerintem nem voltak eléggé kidolgozva. Lucy sokszor idegesítően bizonytalan, a férfiak pedig túl sablonosak, az egyik szenvedélyes, a másik biztonságot ad, és kész. Nekem ez nem volt elég ahhoz, hogy igazán érdekeljen, kinek szurkoljak, vagy hogy átérezzem a drámát. A film stílusa is kicsit túlzottan cukormázas, és bár néha mosolyogtam, a történet összességében nekem lapos és erőltetett volt. Nem éreztem azt az izgalmat vagy érzelmi hullámvasutat, ami... több»

Izgi
A Senki 2 nekem olyan volt, mint egy igazi adrenalinbomba, amit végigizgultam, és közben többször is elmosolyodtam. Hutch karaktere egyszerre hétköznapi és titokban félelmetesen erős. Ez a kettősség engem nagyon megfogott. Tetszett, hogy nem egy szuperhős, hanem egy teljesen átlagos apuka, akiből mégis előbújik a kemény oldal, amikor meg kell védenie magát és a családját. A bunyós jelenetek persze nagyon durvák, néha még el is fordítottam a fejem, de közben éreztem, hogy pont ez adja a film izgalmát. Nekem külön jólesett, hogy a brutalitást sok helyen humorral oldották, így nem vált nyomasztóvá a történet. Bob Odenkirk játéka szerintem zseniális, annyira szerethető a hétköznapi oldalán, de... több»