Szürkeség Az Egykutya számomra tipikus példája annak, amikor egy film túlságosan akar művészi lenni, de közben teljesen elveszíti a nézőt. Az egész alkotás olyan, mintha egy hosszan elnyújtott kamaradarabot néznénk, amit valaki véletlenül bekapcsolt a tévében éjfél után. Egy maroknyi ember beszélget egy szobában, látszólag fontos dolgokról, de valójában semmi új vagy érdekes nem hangzik el. Az érzelmi mélység helyett csak ürességet és feszengést éreztem, mintha egyik szereplő sem tudná, mit akar mondani. A film vizuálisan is sivár, semmi dinamika, semmi szín, semmi, ami életet vinne bele. Mintha direkt az lenne a cél, hogy a néző is ugyanannyira kimerüljön, mint a karakterek. És ez a legnagyobb baj, h... több»
Unalmas Őszintén szólva ez a film nálam nem igazán működött. Lucy története és a két pasi közötti választás számomra túl klisés volt, és hiába próbálták viccesnek vagy romantikusnak beállítani, nekem inkább kiszámítható és lapos maradt. A karakterek szerintem nem voltak eléggé kidolgozva. Lucy sokszor idegesítően bizonytalan, a férfiak pedig túl sablonosak, az egyik szenvedélyes, a másik biztonságot ad, és kész. Nekem ez nem volt elég ahhoz, hogy igazán érdekeljen, kinek szurkoljak, vagy hogy átérezzem a drámát. A film stílusa is kicsit túlzottan cukormázas, és bár néha mosolyogtam, a történet összességében nekem lapos és erőltetett volt. Nem éreztem azt az izgalmat vagy érzelmi hullámvasutat, ami... több»
Izgi A Senki 2 nekem olyan volt, mint egy igazi adrenalinbomba, amit végigizgultam, és közben többször is elmosolyodtam. Hutch karaktere egyszerre hétköznapi és titokban félelmetesen erős. Ez a kettősség engem nagyon megfogott. Tetszett, hogy nem egy szuperhős, hanem egy teljesen átlagos apuka, akiből mégis előbújik a kemény oldal, amikor meg kell védenie magát és a családját. A bunyós jelenetek persze nagyon durvák, néha még el is fordítottam a fejem, de közben éreztem, hogy pont ez adja a film izgalmát. Nekem külön jólesett, hogy a brutalitást sok helyen humorral oldották, így nem vált nyomasztóvá a történet. Bob Odenkirk játéka szerintem zseniális, annyira szerethető a hétköznapi oldalán, de... több»
Őrült spermaodüsszeia Hát ez a film igazán szokatlan és provokatív vállalkozásra sikeredett, ami első ránézésre egyszerű alpári komédiának tűnhet, de valójában sokkal több annál. A film bátran, néha már zavarba ejtően humoros formában mesél a fogantatásról, a szexualitásról és az életről magáról. A történet középpontjában a spermiumok állnak, ami elsőre elég groteszk ötlet, de pont ez a túlzás teszi szórakoztatóvá. A film megalkotói nem féltek tabukat döntögetni, és ezzel sikerült valami egészen egyedit létrehozniuk, egy olyan filmet, ami egyszerre obszcén, játékos és mégis meglepően emberi, tanulságos. Nekem nagyon tetszettek a film karakterei, szerintem nagyon szerethetőek, és a poénok nagy része is működött (a... több»
53 Egykutya (2025)
Az Egykutya számomra tipikus példája annak, amikor egy film túlságosan akar művészi lenni, de közben teljesen elveszíti a nézőt. Az egész alkotás olyan, mintha egy hosszan elnyújtott kamaradarabot néznénk, amit valaki véletlenül bekapcsolt a tévében éjfél után. Egy maroknyi ember beszélget egy szobában, látszólag fontos dolgokról, de valójában semmi új vagy érdekes nem hangzik el. Az érzelmi mélység helyett csak ürességet és feszengést éreztem, mintha egyik szereplő sem tudná, mit akar mondani. A film vizuálisan is sivár, semmi dinamika, semmi szín, semmi, ami életet vinne bele. Mintha direkt az lenne a cél, hogy a néző is ugyanannyira kimerüljön, mint a karakterek. És ez a legnagyobb baj, h... több»