ozemarkuseva

Felnövéstörténet - felnötteknek
A Ráadásszerelem után kicsit félve ültem le a Voicemails for Isabelle elé, hiszen a két film alapötlete több ponton is hasonlít egymásra. Mégis, míg az előbbi nálam kellemes egyszernézős élmény maradt, addig ez a film sokkal mélyebben megérintett. Talán azért, mert itt a romantika nem a történet középpontja. A szerelem jelen van, de nem akar mindenáron mindent uralni. Sokkal inkább egy történet önmagunk elfogadásáról, a helykeresésünkről és arról, hogyan tanulunk meg felnőttként is tovább fejlődni. A romantikus szál inkább természetes kiegészítője ennek az útnak, nem pedig a végcélja. A film ereje ráadásul nem csak a főszereplők kapcsolatában rejlik. Remekül működnek a családi és baráti visz... több»

Tudod a végét, mégis megnézed
A Munkahelyi románc nem fogja újraírni a romantikus vígjátékok szabályait, de szerencsére nem is akarja. Már az első percekben sejteni lehet, hová fut ki a történet, a fordulatok többsége ismerős, a romantikus jelenetek pedig gyakran annyira giccsesek, hogy néha már sok, de mégis működik. A film legnagyobb erénye, hogy pontosan tudja, mi akar lenni: könnyed, szórakoztató kikapcsolódás. Jennifer Lopez hozza a tőle megszokott karizmát, a humor több helyen valóban működik, és a játékidő alatt egyszer sem éreztem azt, hogy az órámat kellene néznem. Nem egy olyan film, ami után az ember az élet nagy kérdésein kezd el gondolkodni. Nem fog filozófiai vitákat indítani a sorsról vagy az emberi kapcso... több»

Akik mellett elszaladunk...
A Lé meg a Lola azon ritka filmek közé tartozik, amelyek közel harminc évvel a bemutatójuk után sem érződnek elavultnak. Sőt, sok tekintetben frissebbnek hatnak, mint számos mai alkotás. A történet első ránézésre egyszerű: Lola húsz percet kap arra, hogy előteremtsen 100 000 márkát, miután barátja, Manni elveszíti a pénzt. A film azonban valójában sokkal kevésbé szól erről az összegről, mint a véletlenről, a sorsról és arról, hogy egyetlen apró döntés hogyan alakíthatja át emberek életét. A filmet nézve óhatatlanul eszembe jutott a Pillangóhatás, ugyanakkor a nyers energiája, a lüktető zene és a vizuális stílusa miatt olyan érzésem is volt, mintha a Pillangóhatás és a Trainspotting furcsa s... több»

Szegény cica
Az Obsession számomra az idei év egyik legkellemetlenebbül feszült filmélménye volt, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom. A film nézése közben szinte végig éreztem magamban azt a nyugtalanító szorongást, ami egy igazán jól működő thriller sajátja. Bár időnként humorral próbálja oldani a feszültséget, ez még tovább fokozza a bizonytalanság érzését, hiszen sosem tudhatjuk, mikor fordul át valami egészen sötét irányba. Különösen tetszett, hogy a film nem próbál egyszerű válaszokat adni, és nem osztja fel szereplőit egyértelműen jókra és rosszakra. Az utóbbi években egyre több olyan alkotás készül, amely felismeri, hogy az emberi kapcsolatok és motivációk ennél sokkal összetettebbek, és a... több»

Pusztító
A Ladies First tipikusan az a film, amelynek az ember két okból várja a végét: egyrészt azért, mert szeretné, ha már vége lenne, másrészt azért, mert reménykedik benne, hogy a végére csak előkerül valami váratlan fordulat, egy ügyes csavar vagy legalább egy olyan befejezés, ami új megvilágításba helyezi az addig látottakat. Sajnos egyik sem történik meg. A film az első perctől kezdve egyetlen, jól látható irányba halad, és onnan egy pillanatra sem tér le. Nincsenek valódi meglepetések, nincs feszültség abból, hogy vajon merre fordul a történet, mert szinte minden esemény percekkel előre megjósolható. Olyan érzés nézni, mintha a forgatókönyv folyamatosan a legbiztonságosabb döntéseket hozná.... több»