ozemarkuseva

Halkan gondolom, de hangosan mondom ki...

Valahogy így lehetne összefoglalni azt, ahogy a filmekről gondolkodom – és talán kicsit azt is, ahogy az életről.
Nem vagyok filmesztéta, nem jártam filmelméleti szakra, mégis évek óta figyelem, mitől lesz egy történet maradandó. Vagy éppen felejthető.
Ez a hely azoknak szól, akik szeretik a dráma szagát, a vér illatát, és a csendes jelenetek súlyát.
És azoknak is, akik szerint egy sokat szidott tinihorror is lehet kultikus, ha jól nyúlunk hozzá.

Szeretem a régi klasszikusokat. A modern slasher visszatéréseit. A grunge-lélekre írt adaptációkat.

Ha te is úgy gondolod, hogy néha a „rossz” filmek is mondanak valamit, és hogy egy karakter arckifejezése többet elárul, mint tíz oldal dialógus – akkor talán jól fogod magad érezni itt.

Szóval köszi, hogy benéztél. Tényleg.