A Thrash tökéletes példája annak, amikor egy film azt hiszi, elég egy látványos alapkoncepció, aztán gyorsan kiderül, hogy ez nagyon nincs így. Komolyan, hány tornádós, cápás (vagy jelen esetben ennek kombinációja) filmnek kell még elkészülnie ahhoz, hogy a készítők rájöjjenek: ez önmagában kevés? Egy ilyen ötlet maximum egy jó alap, de ha nincs mögötte rendes történet, akkor az egész nagyon hamar üressé válik.
A Thrash azért kicsit érezte ezt, ezért gyorsan elő is rántja a kötelező paneleket: PTSD-vel küzdő lány, aki elveszítette a szüleit, várandós nő (nyilván a szülés is beindul a legrosszabb pillanatban), problémás családi háttérből jövő testvérek, meg persze a mindent tudó megmentő karakter. Papíron ez még akár működhetne is. Csak hát nem működik. A legnagyobb gond, hogy ezek a szálak szinte egyáltalán nem érnek össze. A testvértrió konkrétan egy külön filmben létezik, semmi érdemi kapcsolatuk nincs a - jobb híján - főszálnak nevezett csajduóval.
Az egész inkább olyan, mintha több félkész sztorit összedobtak volna, csak hogy kijöjjön a játékidő. És akkor még ott van az a zseniális alaphelyzet, hogy a karakterek egy olyan területen élnek, ahol elvileg rendszeresen előfordulnak hasonló katasztrófák… mégsem veszi igazán komolyan senki. Mintha mindenki most találkozna ilyesmivel először. A karakterek többnyire idegesítően balfékek, a CGI sokszor kifejezetten gyenge, a feszültség pedig… hát, valahol elveszett útközben. A végén persze még be is lebegtetnek egy folytatást. Erre tényleg csak annyit lehet mondani: inkább ne.
63 Haragos természet (2026)
Egy heves hurrikán közepette egy tengerparti város a túlélésért küzd, és nemcsak a természet pusztító haragjával, hanem a cápák állandó veszélyével is szembe kell néznie.... több»
Szereplők: Djimon Hounsou, Phoebe Dynevor, Whitney Peak, Alyla Browne, Matthew Nable
