Haragos természet

A Thrash tökéletes példája annak, amikor egy film azt hiszi, elég egy látványos alapkoncepció, aztán gyorsan kiderül, hogy ez nagyon nincs így. Komolyan, hány tornádós, cápás (vagy jelen esetben ennek kombinációja) filmnek kell még elkészülnie ahhoz,... Teljes kritika

A történet egy pusztító hurrikán idején játszódik egy óceánparti kisvárosban. A vihar miatt a várost elönti a tenger, ám a túlélőknek nemcsak az emelkedő vízszinttel és a romokkal kell megküzdeniük, hanem a vízzel együtt megjelenő vérszomjas, éhes cápákkal is. A film központi alakja egy várandós nő, akinek a katasztrófa közepette kell dacolnia a ragadozókkal. A film akár élvezetes is lehetne, de nézés közben cikinek érzed, vagy tudod róla, hogy nem képvisel túl magas minőséget. A rossz CGI miatt agyzsibbasztó szórakozássá silányul az egész produkció, hiába a norvég rendező (Wirkola: Náci zombik, Vérapó) erőlködése. 'Tudom, hogy nem jó, de kíváncsiságból végignézem' kategória.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Tommy Wirkola legújabb alkotása, a Haragos természet (2026) egy igazi vérbeli trash mozi, amely nem árul zsákbamacskát. A rendező és egyben forgatókönyvíró Tommy Wirkola pontosan tudja, hogyan kell a feszültséget a végletekig fokozni. A történet alapvetése egy apokaliptikus hurrikán, amely akkora szökőár kíséretében érkezik, hogy pillanatok alatt elönti a várost. A látványvilág lenyűgöző: a víz alá került város képei egyszerre félelmetesek és melankolikusak. A túlélők a háztetőkre menekülnek, ám sokan a mélyebb szinteken bennrekednek, ahol a sötét vízben halálos ragadozók várnak rájuk. Megjelenik a brutális bikacápa és a hatalmas fehér cápa is, a folyamatos cápatámadás pedig gondoskodik az adrenalinról. Az egyik legdrámaibb szál az autóba szorult várandós anyuka küzdelme, aki a katasztrófa közepén gyermeket szül. A zene, Daniel Futcher és Dominic Lewis párosától lüktető aláfestést kap, ami még nyomasztóbbá teszi a helyzetet. A szereplők, mint például Djimon Hounsou, Phoebe Dynevor, Whitney Peak, Alyla Browne és Matthew Nable, hitelesen hozzák a rettegést. Bár a cápatámadások során bőven akadnak véres jelenetek, a film végén a főhősök csodával határos módon megmenekülnek. A film látványos és kegyetlen túlélőtúra, amit a műfaj kedvelőinek látniuk kell. Nálam 5/4 csillag.

Préda 2.0 Ugyanazt a feszült érzést hozta, mint a krokodilos elődje. Az is izgalmas volt, de ez valahogy jobban bejött... A jelenetek nagyon is élethűek voltak ezekkel a cápatámadásokkal, elképesztően jól meg voltak csinálva. Izgalmas volt "majdnem" ... Többvégig, de úgy éreztem, mintha a végkifejlet kissé össze lett volna csapva, és a cápás jelenet már eléggé túltolt, gagyicska lett, és ez így valamelyest veszített az értékéből... legalábbis számomra. Nem mondom, hogy többszörnézős, de egyszer érdemes végigizgulni...