A Többesélyes szerelem számomra egy olyan film, ami nem akar mindenáron romantikus lenni, és épp ettől válik érdekesebbé. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy csak egy újabb "két pasi, egy nő, vajon melyiket választja?" típusú történetről van szó, de ennél árnyaltabb kérdéseket vet fel. Leginkább azt, hogy tényleg tudjuk-e, mi alapján választunk társat magunknak? A főszereplő, Lucy, profi házasságközvetítőként másoknak ad tanácsokat, miközben ő maga sem tud eligazodni a saját érzései között. Ez a kettősség nagyon emberivé teszi, nem hibátlan hősnő, hanem egy esendő, kissé elveszett figura, aki próbál kapaszkodót találni a szerelemben, de közben folyton önmagába botlik. A film egyik legerősebb pontja számomra az volt, ahogyan bemutatja a modern kapcsolatok zavarosságát. Ma már annyi lehetőség van, annyi esély, hogy pont ettől válik nehézzé a döntés. Nem mondom, hogy minden pillanata lekötött, néhol kicsit túl steril, máskor mintha elveszne a saját értelmiségi játékosságában. De összességében tetszett, hogy nem akarja megmondani a nagy igazságot a szerelemről. Csak körbejárja. Megmutat egy világot, ahol a logika gyakran felülírja az ösztönöket, és mégis ott lappang valahol a vágy, hogy valaki mellett végre ne csak számítson, hanem érezzünk is.
A Többesélyes szerelem számomra egy olyan film, ami nem akar mindenáron romantikus lenni, és épp ettől válik érdekesebbé. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy csak egy újabb "két pasi, egy nő, vajon melyiket választja?" típusú történetről van szó, de ennél árnyaltabb kérdéseket vet fel. Leginkább azt, hogy tényleg tudjuk-e, mi alapján választunk társat magunknak? A főszereplő, Lucy, profi házasságközvetítőként másoknak ad tanácsokat, miközben ő maga sem tud eligazodni a saját érzései között. Ez a kettősség nagyon emberivé teszi, nem hibátlan hősnő, hanem egy esendő, kissé elveszett figura, aki próbál kapaszkodót találni a szerelemben, de közben folyton önmagába botlik. A film egyik legerősebb pontja számomra az volt, ahogyan bemutatja a modern kapcsolatok zavarosságát. Ma már annyi lehetőség van, annyi esély, hogy pont ettől válik nehézzé a döntés. Nem mondom, hogy minden pillanata lekötött, néhol kicsit túl steril, máskor mintha elveszne a saját értelmiségi játékosságában. De összességében tetszett, hogy nem akarja megmondani a nagy igazságot a szerelemről. Csak körbejárja. Megmutat egy világot, ahol a logika gyakran felülírja az ösztönöket, és mégis ott lappang valahol a vágy, hogy valaki mellett végre ne csak számítson, hanem érezzünk is.