A Netflix ismét egy remekbe szabott misztikus horrort hozott tető alá, amely egy szokványos szellemhistóriának indul, hogy aztán az utolsó harmadban átforduljon egy Lovecraftot megszégyenítő sötét és bizarr utazássá.
Adva van ugyanis egy bevándorló nők részére üzemeltetett ódon motelszerűség, amely ötvözi a hagyományos kísértetjárta kastélyok, illetve a modern motelek milliőjét, és ahová csak becsekkolni lehet, ki nem. Ugyanis a kissé zavart tulaj és testvére a pincében lévő azték csillagdémonnak, Ītzpāpālōtlnak mutat be áldozatokat, így biztosítva a beteg fivér gyógyulását. Az azték kultúrában a szülés közben meghalt csecsemőket kötötték a démon személyéhez, miközben félték is hatalmát, ugyanis úgy tartották, hogy napfogyatkozáskor embereket vacsorázott.
A démon egyszerre bizarr és rémisztő, H. R. Giger minden bizonnyal tapsikolna örömében, ha látná. A történet lassan indul be, azonban a démon megjelenésével elszabadul az őrület, és metaforikus, szürreális ámokfutássá válik. A színészek kimondottan jól teljesítenek, a vizuális effektek is átlagon felüliek, és a történet is kimondottan egyedi, bár több részletet is felfedhettek volna a szörnnyel kapcsolatban, például hogyan került az alagsorba? A film alapjául szolgáló művet nem olvastam, így nincs viszonyítási alapom, de az biztos, hogy egy igazán egyedi dark fantasy horror lett a végeredmény.
A Netflix ismét egy remekbe szabott misztikus horrort hozott tető alá, amely egy szokványos szellemhistóriának indul, hogy aztán az utolsó harmadban átforduljon egy Lovecraftot megszégyenítő sötét és bizarr utazássá. Adva van ugyanis egy bevándorló nők részére üzemeltetett ódon motelszerűség, amely ötvözi a hagyományos kísértetjárta kastélyok, illetve a modern motelek milliőjét, és ahová csak becsekkolni lehet, ki nem. Ugyanis a kissé zavart tulaj és testvére a pincében lévő azték csillagdémonnak, Ītzpāpālōtlnak mutat be áldozatokat, így biztosítva a beteg fivér gyógyulását. Az azték kultúrában a szülés közben meghalt csecsemőket kötötték a démon személyéhez, miközben félték is hatalmát, ugyanis úgy tartották, hogy napfogyatkozáskor embereket vacsorázott. A démon egyszerre bizarr és rémisztő, H. R. Giger minden bizonnyal tapsikolna örömében, ha látná. A történet lassan indul be, azonban a démon megjelenésével elszabadul az őrület, és metaforikus, szürreális ámokfutássá válik. A színészek kimondottan jól teljesítenek, a vizuális effektek is átlagon felüliek, és a történet is kimondottan egyedi, bár több részletet is felfedhettek volna a szörnnyel kapcsolatban, például hogyan került az alagsorba? A film alapjául szolgáló művet nem olvastam, így nincs viszonyítási alapom, de az biztos, hogy egy igazán egyedi dark fantasy horror lett a végeredmény.