2019.12.28 16:13 Berto49 Olvasottság: <100x
0

Cseppet sem vidám sorsok az óriáskerék tövéből

Ezt a filmet Woody Allen 2017-ben, 82 éves korában írta és rendezte, de azóta sem hagyott fel a filmkészítéssel. Valószínűleg az a kényszerképzete, hogy minden évben egy-egy új filmmel kell kirukkolnia. Személy szerint csak azokkal a munkáival van bajom, amelyekben szerepel, a rendezéseit viszont szívesen megnézem. Nekem eddig a „Blue Jasmine” tetszett legjobban, ez a munkája is azt az irányt folytatta.

A múlt század ötvenes éveinek hangulatát idéző Coney Island harsány forgatagával szöges ellentétben áll a négy szereplő személyes sorsa. Súlyos döntések előtt állnak, aztán, ahogy az óriáskerék fordul egyet, ők is ugyanoda jutnak vissza. A csiricsáré színek jeleneteken belüli alkalmazásai jól tükrözik a szereplők lelkiállapotát.

Cseppet sem vidám sorsok az óriáskerék tövéből

Őszintén szólva nagyobb sikerre számíthatna, ha színdarab lenne, mert a gyakori nagy monológok inkább színpadra valók. Különösen igaz ez Ginny (Kate Winslet) esetében, aki fiatalon, ki tudja, milyen sikeresen színésznőként tevékenykedett. Negyvenévesen viszont pincérnőként húzza az igát, amit jogosan alapos lecsúszásnak érez. Félrelépéssel, egy jóval fiatalabb partnerrel (Justin Timberlake, akit a történet narrátoraként is láthatunk) próbálja kompenzálni a helyzetét. A férjét alakító James Belushi annyira megöregedett és meghízott, hogy szinte nem is hittem el, hogy a „Kutyám, Jerry Lee” Dooley felügyelőjét láttam. Viszont megmutatta, hogy drámai szerep megjelenítésére is nagyon alkalmas. A piromániás Richie torz szenvedélyének az okait jobban ki kellett volna fejteni.

A rendezőnek sokkal jobb filmjei is voltak, de egynek elment.

dráma

Az ’50-es és négy ember sorsa fonódik össze és változik meg végzetesen Coney Island nyüzsgő vidámparkjában: az érzelmileg labilis Ginny (Kate Winslet – A felolvasó, A... több»

0