Megint jönnek, kopogtatnak... Nem a Szamos menti kurta kocsma, hanem egy pesti bérház egyik lakásának az ajtaján, 1951 júniusának első napjaiban. ÁVÓ-sok szállják meg a lakást, egérfogót alakítanak ki, bejönni lehet, kimenni nem. A testület tagjai bizonyára gyorstalpalón szerezték meg a minősítésüket, mert a lakás tágabb környezetét nem vizslatták át.
Nagyon sok szereplője van, a karakterek egyénítése elmaradt. A film hangja katasztrofális. Pedig fejhallgatót használva néztem, de a suttogások érthetősége minimális. Bezzeg a filmen végighúzódó klimpírozó zenei kíséret elnyomja a suttogva előadott dialógusokat, de nem is baj, mert úgyse lehetett érteni. Három javaslatom lenne, de egyik se megoldható; a színészeket beszédt... több»
Cseppet sem vidám sorsok az óriáskerék tövéből Ezt a filmet Woody Allen 2017-ben, 82 éves korában írta és rendezte, de azóta sem hagyott fel a filmkészítéssel. Valószínűleg az a kényszerképzete, hogy minden évben egy-egy új filmmel kell kirukkolnia. Személy szerint csak azokkal a munkáival van bajom, amelyekben szerepel, a rendezéseit viszont szívesen megnézem. Nekem eddig a „Blue Jasmine” tetszett legjobban, ez a munkája is azt az irányt folytatta.
A múlt század ötvenes éveinek hangulatát idéző Coney Island harsány forgatagával szöges ellentétben áll a négy szereplő személyes sorsa. Súlyos döntések előtt állnak, aztán, ahogy az óriáskerék fordul egyet, ők is ugyanoda jutnak vissza. A csiricsáré színek jeleneteken belüli alkalmazásai jó... több»
Theo és a tengelic Nem volt türelmem a 800 oldalas, magyarra is lefordított regényt végigolvasni, több mint a felén azért túljutottam. Megelégedtem tehát a két és fél órás filmváltozattal. Nem sokat vesztettem volna, ha ezt is kihagyom. A kritikusok valósággal „szétcincálták” a filmet, a különböző fesztiváldíjakra gyúrás sikertelen maradt. Lehetetlen egy regénymonstrum minden fontos gondolatát belepréselni egy filmváltozatba, különösen akkor, ha az írásmű sem bővelkedik azokkal. A harminc hétig a bestseller listán szereplő könyv maximum csak a terjedelmével tűnt ki, mert az amúgy sikeres írónő a rengeteg nyomdai ív teleírásával – szerintem – nem alkotott jelentős művet. A betűtengerben elsüllyedt a hiteles mon... több»
Nem szabad feladni! Lengyel filmdráma egy örökletes szembaj következtében fokozatosan megvakuló tanárról Andrzej Chyra kimagaslóan kiváló alakításában. A filmet egy a valóságban is megtörtént eset alapján forgatták. Egy tragikus baleset után, amelyben a főhős édesanyja az életét vesztette. a tanár látása egyre romlott, de azt az iskolában eltitkolta. Belegondolni is szörnyű a vakságba, a főhős sem nyugodott bele, hogy élete értelmét, a tanítást abbahagyja. Küszködve, hallatlan erőfeszítéssel elvállalta egy érettségire készülő osztály vezetését és humánus módszereivel sikerre is vitte az elvállalt feladatot. A megrázó téma ellenére is nagyon jó film, üzenete szerint: minden nehézség ellenére folytatni kell az él... több»
Hatalmas tragédiák után Természetesen magyarként nagyon örülök, és szurkolok a film sikeréért, bár nem sok esélyt látok a győzelemre. Elsősorban azért, mert ezen a kamaradrámán erősen látszódik, hogy TV-filmnek készült, egy mozifilmnek szerintem több cselekményt kellene tartalmaznia. Otthon, egy kényelmes fotelban a néző jobban el tudja viselni a viszonylagos történet nélküliséget, intim környezetben jobban tud azonosulni a két főszereplővel. Filmvásznon kissé monotonnak tűnik. Ezzel együtt gondolatébresztő film, amely visszavisz a háború utáni évek világába, megtetézve a két főhős átélt hatalmas veszteségeivel. Túl gyorsnak találom Klára és Aldó mély kapcsolatának kialakulását, már rögtön a második találkozás után... több»
Amikor Hruscsov volt a főtitkár Majdnem ötven évvel ezelőttre repíti vissza ez a drámai film a nézőit, amikor már vége volt sztálini terrornak, de még a glasznyoszt is csak a jövő zenéje volt. A KGB volt minden esemény mozgatórugója, tudtuk nélkül semmi sem történhetett. Az öntörvényű, megzabolázhatatlan tábornoklány, Vera nagy bajba került, ráadásul a kezdetben az új sofőr iránti ellenszenve szerelemmé alakult. (Vera alakja óhatatlanul az eszembe idézte Moldova „Malom a pokolban” című regényének Nagyezsda nevű hősnőjét.) A film története izgalmas, kiváló szereplők játékát láthatjuk benne. A helyszín (Szevasztopol) külön pikantériáját adja, hogy a sokáig az Ukrajnához tartozó terület 2014-ben az az Oroszországi Föderációho... több»
Szerecsenmosdatás, avagy A hazaáruló „Nagyi kém” Angol filmhez képest meglehetősen nyálas, mintha Hollywoodban készült volna. A darab szerint nem történt hazaárulás, hiszen Joan megakadályozott egy mészárlást, elérte, hogy mindkét oldal ugyanazzal a fegyverrel rendelkezzen, így egyik sem vetette be azt. Ezt az érvelést hamisnak érzem, mert olyan, akkor már ellenséges hatalomnak kémkedett, amelyik saját polgárainak ártatlan millióit áldozta fel egy hamis eszme szolgálatában. A kém az mindig kém marad, és nagyon csodálkozom a brit igazságszolgáltatáson, hogy Joan korára való tekintettel még börtönbe sem zárták.
A valós történet helyett egy érzelgős, giccshez közelítő mesét kaptunk mi, nézők, amelyben a nagybetűs szerelem volt a kémkedés elv... több»
Súlyos testi sértéssel felérő bűntett Felmerült bennem a kérdés: van-e ennél alávalóbb nívó? Hakniszínészek parádéja, összegányolt történet, amatőr módon fényképezett alig-sztori. Megcsúfolása az 1942-es eredetinek. Nem volt egy olyan testület, amelyik meggátolta volna ennek a nyilvánvaló reklámokkal telitűzdelt fércműnek a bemutatását? Ami a legszomorúbb az egészben az, hogy a rendezője még 2019-ben is alkalmat kapott filmkészítésre. Ilyen szegények vagyunk?! Csak abban tudok reménykedni, hogy a ’45 előtti filmek újrafeldolgozásának divatja már elmúlt, hiszen az elkészültek mindegyike – szerintem - fiaskónak bizonyult.
Az oroszlánvadász és az exfőúr Az egyik általam látott legkedvesebb magyar filmvígjáték, vagy inkább burleszk. Elsősorban a magyar Chaplinnek is nevezett Latabár Kálmán miatt. Kivételes képességű színészzseni volt, mozgáskultúrája, tánc- és énektudása, karakterábrázoló képessége a maga nemében páratlannak minősíthető. Adottságait, főleg ’45 után sajnos kevés filmben kamatoztatták, sőt a törpeemberek aljas támadásokat is intéztek ellene. Szerencsére ez a film, amelyben kettős szerepet játszott valós képet nyújt tehetségéről. Például a „tükrös” jelenet a színjátszás csúcsa. Ahogy a címben is szerepel bolondos, nehezen hihető történet, de nem is ez a lényeg, hanem a két egymástól homlokegyenest eltérő alak ábrázolása. A verb... több»
Életből ellesett történetek Guy de Maupassant 10 éves írói munkássága kimeríthetetlen forrása a filmes adaptációknak. A francia Tengerészeti Hivatal egykori alkalmazottja egy közönségsikert arató novella után („Gömböc”) az irodalom művelését tűzte ki célul, és az említett, viszonylag rövid periódus alatt a legnagyobbak közé küzdötte fel magát. Érthető, hogy a német származású Max Ophüls is ebben, a „Gyönyör” címen is ismert filmjében Maupassant novellái közül hármat választott ki.
A legterjedelmesebb mű „A Tellier-ház”, amely frivol témájával egy kisváros és a vidék azonosságát mutatja be, a férfiak mindenhol ugyanarra vágynak. A címben szereplő ház először ital- és kávékimérőként funkcionált, de aztán egy sokkal jöve... több»
Aki egy vonaton született Az eredeti cím magyarul fehér varjút jelent és egy orosz szókapcsolatra utal. Jelentése szerint olyan személyre alkalmazzák, aki elüt a többségtől, ahogy egy fehér varjú különbözik a fekete társaitól. Ilyen művész volt Rudolf Nurejev is, a balettművészet elismert táncosa. A hidegháború éveiben, 1961-ben Párizsban a repülőtéren „szabad akarok lenni!” felkiáltással politikai menedékjogot kért a francia hatóságoktól. Nyugaton sikert sikerre halmozott, uralkodók, világhírű előadóművészek (Mick Jagger, Freddie Mercury) tiszteletét, barátságát élvezhette. A film egy extáncosnő, Julia Kavanagh életrajzi regénye alapján készült, rendezője Ralph Fiennes, aki Szabó István „A napfény íze” című filmjébe... több»
Egy „régi” film és két nagyszerű alakítás Mindig érdemes megnézni azokat a filmeket, amelyeket a JcWh nicknéven író „szerkesztőtárs” véleményez. Ízlésünk nagy mértékben megegyezik. Ráadásul előzékenyen, önzetlen segítséget nyújt abban, hogy a filmek többségéhez feliratot is készít. Hálás köszönet érte! Az előző megállapítás igaznak bizonyult ennél a filmnél is, bár előzetesen is meg voltam győződve, hogy Joan Crawford szereplésével rossz filmet nem láthatok, hiszen például a „Mi történt Baby Jane-nel?”, vagy az „Az átkozottak nem sírnak” a kedvenceim közé tartoznak. A fiatal és jóképű Cliff Robertson (felejthetetlen szerepe az Oscar-díjas Charly) beleszeret az idősebb hölgybe, Millybe (Crawford), össze is házasodnak, de ezután bizon... több»
Nem segítettek a „nagyágyúk” Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Két számomra viszonylag ismeretlen új arc (Tenki Réka és Mészáros Béla) főszereplése mellett elismert magyar színészlegendák (Cserhalmi, Bodrogi, et al.) bevonásával próbálta Orosz Dénes a harmadik romcom munkáját „feldobni”. Talán más műfajjal kellene próbálkoznia, mert az előzőekhez hasonlóan ez sem sikerült fényesre. Vegyük például Tenki Rékát. Ugyancsak ótvar szórakozóhely lehetett, ahol őt még az áldott állapota előtt sztriptíztáncosnőként foglakoztatták, bár látva a werkfilmben mutatott társ forgatókönyvíró nőt (Várady Zsuzsa) nálunk minden előfordulhat. Ugyancsak nincs jó véleményem a mafla kinézetű Mészáros Bélá... több»
A címben a minősítés Kliséhegyek hullámain bukdácsoló film kísérlet, amelynek egyetlen pozitív hozadéka az eddig előttem ismeretlen pakisztáni születésű Kumail Nanjiani szereplése. Minden lúzersége mellett szerethető karaktert formált meg, bár az általa művelt standup műfajához nélkülözhetetlen humor sajnos kimaradt. Egy lőtéren nincs annyi puffogtatás amennyit ez a film tartalmaz, ennek ellenére a két főhős sértetlen marad (nem szólva Stu végső önfeláldozásáról.) Az utolsó csavar láttán meg is lett az eredménye. Lehet, hogy vannak olyan nézők, akiknek élmény volt ez a film, egészségükre! A manapság sajnos trendivé vált trágár káromkodásokat szinte percenként alkalmazták. Én értetlenül állok a jelenség előtt, ug... több»
Kémfilm helyett szoft pornó 1917. október 15-én a vincennes-i erdőben kivégző sortűz dördült egy galambszürke ruhába öltözött, 41 éves, kémkedéssel és hazaárulással vádolt nőre. Lady MacLeod, művésznevén Mata Hari (maláj nyelven a „hajnal [Nap] szeme” holtan esett össze, de a kivégző osztag minden katonája meg volt győződve arról, hogy a fegyverében vaktöltény volt, nem ő okozta a leghíresebb kémnő halálát. Évtizedek múlva kiderült, hogy hamisan vádolták meg, és a felületes bírósági tárgyalás lényeges, az ártatlanságát bizonyító tényeket nem vett figyelembe. Ez a későbbiekben feltárt faktum azonban nem szerepelt a filmben, csak hosszas internetes kutakodás után tudtam meg.
A főszereplője az a Sylvia Kristel volt, aki... több»
Az év legjobb filmje? Sok elolvasott vélemény szerint igen, én azonban nem erre a filmre voksolnék, ha ezt kellene eldönteni.
Azzal kezdem, hogy Mr. Baumbach szinte semmit sem bízott a képekre, a dialógusok tömkelegét elviselve inkább egy lefényképezett színházi előadást, rosszabb esetben egy túlnyújtott rádiójátékot láthat (szándékos képzavar!) a néző. Válással végződő házasságról van szó, nehéz eldönteni, hogy kinek a hibája okozta, mindkét félnek vaj volt a füle mögött. A legfőbb gondot az jelentette, hogy melyik szülőnél maradjon a gyerek.
A házaspár mindkét tagja sokat vesztett a válóper során. Anyagilag igazi nyertesek az ügyvédek voltak. Az egyik közülük a Laura Dern által alakított Nora, akinél ellenszen... több»
Színdarab alapján készült HBO gyártású film, de egyáltalában nem lehet észrevenni, hogy színpadi mű az alapanyag. 1981-85 között az AIDS megjelenése és pusztítása a téma, a meleg férfiak reagálása és egy aktivista (Mark Ruffalo – eddig még láttam ilyen jó alakítását!) harca a betegség ellenszerének kikutatásáért. Julia Roberts egy gyermekbénulásos, tolószékbe kényszerült doktornőt játszik a tőle megszokott jó színvonalon. Sok jó drámai jelenet van benne, nem is szólva a téma fontosságáról, a másság elfogadásáról.
Grobusek, a borbély mindent megold Ennek a filmnek a legnagyobb hiányossága, hogy Kabos Gyula nem játszik benne. Az örmény származású Mály Gerő bármennyire is igyekezett nem tudta pótolni a szerepkörét. A rendező, Csepreghy Jenő testvére, Béla forgatókönyvéből készítette a filmet. Nem túlságosan nagyigényű vígjáték, de a kor nézői nem is igen voltak vevők a más jellegű darabokra. A szereplő színészek későbbi sorsa sokkal érdekesebb, mint a film sztorija. Három „Amerikás”; Mály Gerő, Szörényi Éva és Szabó Sándor, mindhárman emigráltak, ketten ott is sikeresen folytatták a mesterségüket. Mály Gerő azonban nem tanult meg angolul, így esélye sem volt. Hozzá méltatlanul egy étterem mindenese lett, mosogatott, krumplit pucolt, 67 é... több»
A tökéletes Philip Marlowe Raymond Chandler kitalált magánnyomozó hősét sokan alakították a filmvásznon, elég megemlíteni Dick Powell, vagy Humphrey Bogart nevét. A leghitelesebben – szerintem – Robert Mitchum játszotta el a cinikus, a bűnösök üldözésében kissé megfáradt magánkopó szerepét. A nehezen kezelhető, de kitűnő színész minimális művészi eszközökkel saját maga jellemvonásaival ruházta fel az ábrázolt alakot.
A Chandler-regények lapjairól gyakran a filmvászonra kerülő halhatatlan főhős a legagyafúrtabb bűnözők eszén is túljárt, bár néha megperzselődött az útjába kerülő femme fatale-ok csábító vonzerejétől. Ennek a filmnek az alapjául szolgáló regényt (Farewell my lovely, 1940), amely eredetileg a regényszéria... több»
Megunhatatlan klasszikus Két okból is vettem elő a polcról ezt a maga műfajában (egyszerre dráma, krimi és akció) páratlan filmet. Egyrészt el akartam homályosítani az „Az ír”-ben látott két színészzseni ottani alakításának emlékét, másrészt ki voltam éhezve egy igazán zseniális filmre. Két ilyen nagy, karizmatikus színészt a fénykorukban (Al Pacino, születési év: 1940, Robert De Niro, születési év: 1943) szemtől szembe látni ritka élvezet. Külön érdekesség, hogy bár mindketten játszottak a „Keresztapa 2”-ben, közös jeleneteik csak ebben a filmben vannak. E darab esetében észrevehetetlen a 170 perces játékidő, rövid idő alatt elszáll, a néző a végén álmélkodva eszmélhet fel, hogy már ennyi az idő! Michael Mann ezzel... több»
76 Foglyok (2019)
Nem a Szamos menti kurta kocsma, hanem egy pesti bérház egyik lakásának az ajtaján, 1951 júniusának első napjaiban. ÁVÓ-sok szállják meg a lakást, egérfogót alakítanak ki, bejönni lehet, kimenni nem. A testület tagjai bizonyára gyorstalpalón szerezték meg a minősítésüket, mert a lakás tágabb környezetét nem vizslatták át. Nagyon sok szereplője van, a karakterek egyénítése elmaradt. A film hangja katasztrofális. Pedig fejhallgatót használva néztem, de a suttogások érthetősége minimális. Bezzeg a filmen végighúzódó klimpírozó zenei kíséret elnyomja a suttogva előadott dialógusokat, de nem is baj, mert úgyse lehetett érteni. Három javaslatom lenne, de egyik se megoldható; a színészeket beszédt... több»