Angol filmhez képest meglehetősen nyálas, mintha Hollywoodban készült volna. A darab szerint nem történt hazaárulás, hiszen Joan megakadályozott egy mészárlást, elérte, hogy mindkét oldal ugyanazzal a fegyverrel rendelkezzen, így egyik sem vetette be azt. Ezt az érvelést hamisnak érzem, mert olyan, akkor már ellenséges hatalomnak kémkedett, amelyik saját polgárainak ártatlan millióit áldozta fel egy hamis eszme szolgálatában. A kém az mindig kém marad, és nagyon csodálkozom a brit igazságszolgáltatáson, hogy Joan korára való tekintettel még börtönbe sem zárták.
A valós történet helyett egy érzelgős, giccshez közelítő mesét kaptunk mi, nézők, amelyben a nagybetűs szerelem volt a kémkedés elvállalásának igazi oka. A történelem valódi tényei sokkal izgalmasabbak voltak, kár, hogy az alkotók bőséges sziruppal leöntve, eléggé unalmas formában tárták elénk. A valóságban Melita Norwoodnak hívták, és nem a szerelem, hanem a családi körből hozott kommunista szimpatizáns érzelmei miatt vállalta a kémkedést. Apja a Szovjetunióból érkezett Angliába, és ott is baráti viszonyban állt a kommunista érzelmű emigránsokkal.
A fiatal kémnőt játszó Sophie Cookson alakítása nagyon tetszett, ugyanezt nem tudom leírni Judi Dench-ről, igaz, hogy őt bármennyire nagyra tartják, személy szerint a Bond-filmek M szereplőjeként én roppant ellenszenvesnek tartom. Elég sok filmben láttam, igazán kitűnő alakítást csak a „Kikötői Hírek” címűben nyújtott, de abban is a játszott figura (Agnis Hamm) iránti rokonszenvem miatt. Az említett szimpátiámat a film irodalmi alapját képező Proulx-regény ismerete nagy mértékben fokozta.
Egyszer megnézhető, de gyorsan feledésbe merülő filmként tudom értékelni.
62 A vörös ügynök (2018)
dráma | életrajzi | romantikus
Az angliai születésű, de a szovjet kommunista párttal szimpatizáló Joan Stanley kormányzati köztisztviselőként kap állást, miközben az 1930-as években beszervezi őt köreibe a... több»
Szereplők: Judi Dench, Tom Hughes, Sophie Cookson, Stephen Campbell Moore, Ben Miles
