Szépen fényképezett romantikus történet két kedvenc színészemmel Ritka dolog, hogy egy, jelen esetben írónő elsőként megjelent könyve már „teljes fegyverzetben” mutatja be a szerzőt. Ennél a műnél ez történt. Szívszorító történet, remek szereplők, megoldhatatlan erkölcsi dilemma áll a cselekmény középpontjában. Egy gyermekáldásra hiába várakozó házaspár története, egy mindentől nagy távolságra lévő világítótornyos szigeten. Hatalmas pluszt nyújtott Alicia Vikander és Michael Fassbender ragyogó alakítása, bár szerintem Vikander „lemosta” a későbbi férje szereplését a vászonról. Nem kedvelem túlságosan a romantikus filmeket, de ezt érdemes volt megnézni.
Geriátriai kórkép Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de ez a film nem érdemli meg azt a nagy hírverést, amely körülötte zajlik. Sok helyen idegőrlően unalmas, nem is szólva az aggok házából verbuvált szereplőkről. A nagy(?) ötlet, a CGI segítségével létrehozott „fiatalítás” szerintem egy olyan vicc, amin még nevetni sem lehet. Az arcokat természetellenesen meg lehet változtatni, de a színészek tartásán, mozdulatain látni lehet, hogy mindegyik a nyolcvanas évei felé jár.
Scorsese kifejezettem a korosztálya színészei számára rendezte ezt a filmet. Nagy kedvence, Robert De Niro a három és fél óra alatt csak savanyú képet vágott. Al Pacino játéka volt a néha előforduló ripacskodása mellett a leginkább e... több»
Remek körkép Berlin 20. századi harmadik évtizedéről Nem vagyok kimondott sorozatfüggő, de erre a remek német szériára érdemes volt időt áldozni. Nézése közben minduntalan két korábban olvasott könyv jutott az eszembe; Döblin: „Berlin, Alexanderplatz”, illetve Ishervood: „Isten veled, Berlin” (természetesen a musicalek csúcsa, a regény alapján készült utolérhetetlen „Kabaré” is!).
A múlt század húszas éveiben Berlint jogosan hasonlították a bibliai Szodoma és Gomora városához, az erkölcsi züllésben utolérhetetlen mélységeket ért el, amely végső soron a weimari köztársaság bukásához és a nácik uralomra jutásához vezetett. Berlin átvette Párizstól az Európa fővárosa címet, előremutató irányzatok, de ugyanakkor az ordas eszmék melegágya is lett.... több»
A Nagyi, a lánya és az unokája A forgatókönyv írója, Ted Griffin jól összekeverte a cselekmény szálait, romantikus komédia helyett egy nehezen hihető, eléggé alpári történet született belőle.
Számomra Jennifer Aniston (Sarah) volt a húzónév, aztán nagy örömömre Szakácsi Sándor hangján szólalt meg Kevin Costner a nőfaló milliomos szerepében. Sok hozzászólásban olvastam, hogy Shirley MacLaine milyen nagyszerű alakítást nyújtott. Sok filmben valóban így volt, de ebben számomra ellenszenves volt. A sokat megélt, erkölcsösnek csak nehezen nevezhető, lárvaarcú idős hölgy szájába sem angolul, sem magyarul nem illik az a humorosnak szánt – unokája leendő férjének (Mark Ruffalo) szóló – felszólítás, amelyben közölte, hogy melyik ... több»
Ki is a szörnyeteg? „A mai kor Chaplinje.” Ezzel a sok helyen olvasható, találó jellemzéssel lehet találkozni a Roberto Benigniről szóló értékeléseknél. A három évvel későbbi Oscar-díjas alakításával („Az élet szép”) Itálián kívül is népszerűvé vált, sokoldalú filmes ebben a munkájában elsősorban vérbeli komikusi tulajdonságait élvezheti a humorára hangolódott nézőközönség. A klasszikus, valakit valakivel összetévesztenek panel remekül működik, szerencsétlen Lorist mindenki vérszomjas sorozatgyilkosnak hiszi, holott az apró stikliken kívül (reggeli a kávézóban, újságszerzés stb., sokáig lehetne sorolni) az átlag alatti félszeg figura. A nevetséges jelenetek nagyrészt helyzetkomikumon alapulnak, de ezeket csúcsr... több»
Eredeti műfaja: anime Már a cím is erőltetett, agyzsibbasztó kitaláció, hát még a film. Részemről a két főszereplőt először láttam, ezután messze elkerülöm azt a filmet, amelyikben szerepelnek. Karakterük, humoruk nagyon messze esik az én ízlésemtől. Sikertelenül próbálkoztak legalább egy félmosolyt varázsolni az arcomra. A poénok többsége a férfiak bizonyos testrészére vonatkozott, ez meg édeskevés a sikerhez. Hol maradt a francia szellemesség? Igaz, kár is keresni egy japán manga alapján készült filmben, amelyről már Jackie Chan „Városi vadász” címmel is lehúzott egy bőrt.
Columbo hadnagy "bűnös" előélete Peter Falk (1927-2011) számomra egyet jelent Columbo hadnagy alakjával, ezért használtam ezt a címet. A TV-sorozat mellett azonban számos filmben is szerepelt, a tárgyalt 1960-ban forgatott darabban éppen egy hidegvérű gyilkost alakított olyan sikeresen, hogy még a legjobb színész Oscar-díjára is jelölték. Ugyan nem főszerep, de a játéka kimagaslott a többi szereplő teljesítménye közül. Abe Reles (Falk) a filmben látott módon - ahogy a valóságban is - brutális véget ért; egy 10 emeletes szálloda ablakából hajították ki. A filmnek elég lassú a cselekményvezetése, gondolom ezzel a tárgyalt időszak filmkészítési stílusát akarták megjeleníteni. Két hölgy szereplését érdemes még megemlíteni. A k... több»
Aki megmentette a Bond sorozatot Ian Fleming második, a 007-es titkos ügynök kalandjait feldolgozó „Vodoo” címen magyarul is megjelent könyvének filmes adaptációjában főszereplőt cseréltek. Sean Connery már ráunt a karakterre, ezért muszáj volt változtatni. Sok jelölt után az akkor még nem lovaggá ütött Roger Moore lett a nyertes. Ismert színész volt, hiszen fiatalon az „Ivanhoe” sorozat, majd az „Angyal” és a „Minden lében két kanál” révén világszerte népszerű volt. Az ő Bondja, a minden helyzetben elegánsan öltözött titkos ügynök jelentős változást jelentett.
Az első sikeres volt, ezt bizonyítja az a tény is, hogy még további hat Bond-filmnek ő volt a főhőse. Újdonság volt az is, hogy a „főgonosz” ebben a részben nem az ... több»
Valóban olyan boldogok a skandinávok? Nem árt ismerni a cím megértését közelebb hozó matematikaprofesszor, Lewis Carroll művét, az „Alice Csodaországban”-t, mert abban szerepel a Szív Királynő (a hirtelen haragú Viktória királynő torzképe.) E műre többször is utal a film, mert ezt a könyvet olvassa fel a főszereplő, Trine Dyrholm, a lányok anyja. Modern megfelelője a MILF jellegű Anne, aki a bántalmazott kiskorúak védelmét sorra sikerrel látja el. Jómódú, konszolidált családi életét él, nevelve ikerpár lányait. A történet során a férje első házasságából született mostohafia, Gustav hozzájuk kerül, és itt kezdődik a probléma.
Nem részletezem a további cselekményt, csak annyira, hogy tragédia lesz a vége. Anne tette még a gyilk... több»
Kirándulás a filmtörténetbe Hála az internetnek, online könnyen elérhető ez az 1926-ban forgatott némafilm, amely sok mai filmet kenterbe ver. Igaz, hogy manapság a színes, „szagos” 3D-s filmek divatja csábítja a nézőket, de ezekben nem szerepel Greta Garbo, aki némán is minden érzelmet ki tudott fejezni. Kifejezetten negatív szereplő, mégis a szépsége miatt sok minden megbocsátható neki. Két férfipartnere közül én kiemelném a Valentino helyett felfedezett John Gilbertet, aki Leo szerelmét Felicitas iránt kiváló módon fejezi ki. (A mi Jávor Pálunk egy évtized múlva lekoppintotta a bajuszát.)
A némafilmek szokásos hosszát messze túlhaladja (kivételek persze akadnak, gondoljunk csak a „Türelmetlenség”-re!), főleg az ele... több»
Lola Fröhlich-től Concha Perezig Két híres személyiség kapcsolja össze ezt a két női nevet; Josef von Sternberg, az osztrák születésű filmrendező és Marlene Dietrich. Utolsó közös munkájuk ez a film, amelyben az akkor már a legnevesebb filmcsillagok közé sorolt Dietrich a femme fatale őstípusát játszotta el.
A még Németországban, Heinrich Mann könyve alapján forgatott „Kék Angyal” nevű lebuj Lolája teljes erkölcsi megsemmisülésbe süllyeszti Rath professzort (Emil Jannings). Az öt éven belül az USA-ban készített film, a századelő Spanyolországában játszódó melodramatikus szerelmi háromszög története erősen stilizált helyszínt mutat be harsány karneváli hangulat keretében. A rendkívüli szépségével hódító hölgy, Concha Perez ... több»
Lucy Japánban Lucy Fry a lehető legmesszebb költözött szülőhelyétől, egy másik szigetországban telepedett le, hogy megszabaduljon gyötrő emlékeitől. A mentális síkon sérült lány sikeresen beilleszkedett a gyökeresen más civilizációba, magányosan teltek a napjai, amíg nem találkozott a nagy Ő-vel. Ez a szerelem azonban újabb bonyodalmakkal járt. Elsősorban Alicia Vikander alakítása nyűgözött le, akire már „A dán lány” című filmben felfigyeltem (nem voltam egyedül, hiszen az Oscar-Bizottság is díjazta), bár abban Eddie Redmayne még nála is többet mutatott tehetségéből. Ebben a filmben Vikander olyan tökéletesen játszotta el a szerepét, mintha egyenesen a könyv lapjairól lépett volna a szemünk elé. A film m... több»
Duplázott sikertéma Két, egyenként is sikeres témát ötvöztek egybe ennek a filmnek az alkotói; egyrészt egy autóversenyző életének eseményei, másrészt pedig az Enzo nevű kutya élete és tapasztalatai alkotják a darab gerincét. Az autóversenyzés engem teljes mértékben hidegen hagy, de a kutyákat szeretem, ezért néztem meg. Nem túlságosan nagyigényű film, családi mozinak elmegy. A „főszereplő” kutya nagyon aranyos, okos, jól idomított. A gondolatait Kevin Costner kissé karcos hangja közvetíti. Enzo ugyanannyira megszállottja az autóversenyzésnek, mint a gazdája. Egy-két humoros mozzanaton túl elég szentimentális alkotás, ha nálunk a mozikban is bemutatnák, nem lenne rá kilométeres sorbaállás a jegypénztáraknál. Eg... több»
Szenvedélyes szerelem Nagy fába vágta a fejszéjét a japán gyökerű, de a japán nyelvet nem beszélő amerikai filmrendező, Cary Joji Fukunaga. Egy olyan angol klasszikus regényt vitt filmvászonra, amelynek már eddig is számos kitűnő feldolgozása született, példaként megemlíthető Franco Zeffirelli 1996-os alkotása, vagy a 2006-os BBC által készített adaptáció.
A rendező bátor kézzel nyúlt hozzá az először 1847-ben – álnéven – megjelent regényhez. Keveset foglalkozik Jane Eyre hányatott gyerekkori sorsával, pedig a regény első fele szívszaggató módon taglalja a Clergy Daughters Iskolában átélt rettenetes körülményeket. Brontë az ottani körülményekről mintázta a lowoodi eseményeket. Szakítva az irodalmi mű időrendjéve... több»
Tragikus románc A rendező, Lewis Milestone e film előtt már rendezett egy nagy sikerű Oscar-díjat nyert darabot Remarque egy másik műve alapján, amelynek a címe: „Nyugaton a helyzet változatlan” (1930). A történet, ahogy a cím is utal rá Párizsban játszódik, eléggé melodramatikus ízekkel, amely elsősorban a két főszereplő játéka miatt érdemes a megtekintésre. Ugyanakkor Charles Laughton - epizódszerepben - félelmetes alakítást nyújt a német Haake megtestesítőjeként. A sötét, esős jelenetek mintegy előképét nyújtják a közelgő II. világháború okozta szörnyűségnek, amikor az egész világ és benne Párizs újra a háború martalékává vált.
A nagyapa és az unoka Karinthy Márton (RIP!) 1978-ban megrendezte a TV számára zseniális nagyapja (Majoros Istvánnal közösen írt) egyik színdarabját. A színpadi mű nem emelkedik ki a korszak darabjai közül, de a színészek (Darvas Iván, Harsányi Gábor, Esztergályos Cili és a többiek) valamint a számos kitűnő rendezői ötlet miatt emlékezésként és tiszteletadásként érdemes volt megnézni. Egy „mackó” kirablásával kezdődik, aztán a történet során sok minden kitudódik a rabló és a gyáros múltjából. Természetesen elmaradhatatlan szerelmi szálakkal is bővül a sztori amíg a képzeletbeli függöny összezárul. Céljának tökéletesen megfelelt; egy óra gondtalan, nívós szórakozást nyújtott.
Humortalan komédia Emma Thompson szereplése miatt kezdtem el nézni ezt a szörnyűséget, aztán amikor megjelent a színen az Amerikában kedvelt Mindy Kaling erős késztetést éreztem a kikapcsolásra. Elképesztő, hogy ez a nőszemély széles rajongói táborral rendelkezik, bár ahol Rebel Wilson szereplési lehetőséghez jut, ott ő is labdába rúghat. Szerencsére az amerikai televíziózás talk show műsoraitól védve vagyunk és ez a minden szellem nélküli fércmű nem is hozott kedvet hozzá, hogy megismerjem a kulisszatitkait. A film megnézésére szánt időn túl csak azt sajnálom, hogy Emma Thompson és John Lithgow ilyen produkcióhoz adták a nevüket.
Folytatás 39 év múlva Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm.
Mike Flanagan, a horror-specialista megpróbált fából vaskarikát fabrikálni, vagyis egy – szerintem – szószátyár, túlírt, csapnivaló könyv alapján nézhető, jó filmet készíteni. Tegyük hozzá rögtön az elején, hogy tűrhető módon sikerült! Természetesen csak abban az esetben hihető a történet, ha a néző „beveszi” a túlburjánzó fantasy elemeket, amelyek sokkal magasabb szinten jelentkeznek, mint az előzményben. (King majdnem minden művében vannak ilyen szálak, az utóbbi időben azonban jelentősen megerősödtek, dominanciát élveznek.)
A „Ragyogás” 39 év után megrendezett folytatásáról van szó, amely nyomokban visszautal a Mag... több»
Szertefoszló álmok Palotai Boris írása nyomán készített TV-film. Annak ellenére, hogy Monori Lili nem tartozik a kedvenceim közé érdemes volt megnézni. A főszerepben kiváló alakítást nyújtott. Újra tapasztalnom kellett, hogy hány kitűnő színészünk már csak az égi színpadokon játszhat; Sulyok Mária, Kálmán György, Ronyecz Mária… Arra is jók az ilyen „antik” darabok, hogy a néző felidézhesse a sajnos egyre halványuló emléküket. Milyen jó, hogy az archívumok mélyén rejtőzködnek ilyen nívós alkotások! Viszont nagy kár, hogy az M3 nevű csatornát a profitorientáltság jegyében fizetőssé tették.
Mindent szabad egy nyugati pozíció reményében Nem túlságosan nagy igényű komédia, inkább könnyű limonádénak nevezném „a pipás Kállai” tollából, amelybe pezsgést a kitűnő színészek szereplése hozott. Sajnos azóta többen nincsenek közöttünk, Váradi Hédire, Bujtor Istvánra, Páger Antalra gondolok. Két házaspár válással való fenyegetőzése és a feltételezett nápolyi kiküldetés áll a cselekmény középpontjában, mindez a kádári rendszer „legélhetőbb barakk” körülményei között. Ugyan színesben forgatták, de az elmúlt évtizedek alatt a színek nagyon megfakultak. Kellőképpen alkalmas a nosztalgia felidézésére, hogy milyen kiváló színészgárdánk volt a hetvenes évek elején.
79 Fény az ócean felett (2016)
Ritka dolog, hogy egy, jelen esetben írónő elsőként megjelent könyve már „teljes fegyverzetben” mutatja be a szerzőt. Ennél a műnél ez történt. Szívszorító történet, remek szereplők, megoldhatatlan erkölcsi dilemma áll a cselekmény középpontjában. Egy gyermekáldásra hiába várakozó házaspár története, egy mindentől nagy távolságra lévő világítótornyos szigeten. Hatalmas pluszt nyújtott Alicia Vikander és Michael Fassbender ragyogó alakítása, bár szerintem Vikander „lemosta” a későbbi férje szereplését a vászonról. Nem kedvelem túlságosan a romantikus filmeket, de ezt érdemes volt megnézni.