Hála az internetnek, online könnyen elérhető ez az 1926-ban forgatott némafilm, amely sok mai filmet kenterbe ver. Igaz, hogy manapság a színes, „szagos” 3D-s filmek divatja csábítja a nézőket, de ezekben nem szerepel Greta Garbo, aki némán is minden érzelmet ki tudott fejezni. Kifejezetten negatív szereplő, mégis a szépsége miatt sok minden megbocsátható neki. Két férfipartnere közül én kiemelném a Valentino helyett felfedezett John Gilbertet, aki Leo szerelmét Felicitas iránt kiváló módon fejezi ki. (A mi Jávor Pálunk egy évtized múlva lekoppintotta a bajuszát.)
A némafilmek szokásos hosszát messze túlhaladja (kivételek persze akadnak, gondoljunk csak a „Türelmetlenség”-re!), főleg az elején vidám mozzanatokkal is színesítették a darabot. A legnevetségesebb jelenetek közé tartozik a földből alig kilátszódó kadétkölyök felnőttes viselkedése, ahogy az elutasításokat hanyagul mellőzve végül Hertha személyében táncpartnerre akadt. Az is mulatságos, hogy a fogadóbizottság kövér tagja hol elől, hol hátul lógott ki a sorból. A ceremóniamester ügyesen megoldotta a problémát. A virágcsokros, szakácsnő kinézetű szolgáló állandóan lemaradva a többiektől végül a fogadóbizottság szónokának torkára forrasztotta a hosszúnak ígérkező beszédjét.
Aztán a film drámaivá vált, például korszakos jelentőségű az első párbaj fényképezése. Csak árnyékokat láttunk, mégis átsütött a jelenet drámaisága. Számomra nem jelentett problémát a film némasága, a feliratokat csekély angol nyelvi tudásommal jórészt megértettem. (Most pedig egy kis „intimpistáskodás” következik; nagyon érdekes, hogy a korszak Donna Juanája [Mercedes de Acosta] számtalan női szeretője között Garbo és Dietrich neve is szerepel. Az rejtély, hogy mit ettek rajta, a fényképe alapján igazán nem tűnik vonzó nőnek, sőt...) Dietrich utolsó, von Sternberggel kilenc év múlva készített hangosfilmjében szintén egy ördögi tulajdonságokkal rendelkező nőt alakított, de abban a jelmezeivel is kifejeződött a démonisága. Garbonak sokkal egyszerűbb volt a megjelenése, ezzel hangsúlyozták a külseje és a természete közötti éles ellentétet.
Érdemes volt ezt a kis kirándulást tenni a némafilm világába, ugyanezt javasolnám a mai blockbustereket régen megunt, igazi filmszerető közönségnek.
