Az Ír (2019)

Martin Scorsese monumentális gengsztereposza megtörtént eseményeket mesél el Frank Sheeran (Robert De Niro) életútján keresztül. Az évtizedeken átívelő, 3, 5 órás cselekmény során rengeteg szál fonódik össze, egyre több és több szereplő kerül képbe, egyszerre érinti az alvilág, a politika és a szakszervezet témáit, erkölcsi és morális kérdéseket vet fel, roppant mennyiségű információt és háttéranyagot zúdítva ezzel a nézőre. A történet töménységét, a játékidő hosszát, valamint Martin Scorsese eddigi munkásságát tekintve meglepően sok az üresjárat és a lassú, öncélú jelenetek, amit még fárasztóbbá tesz az, hogy a lassan csörgedező jelentek mögött mély és elgondolkodtató erkölcsi kérdések és mondanivaló rejlik, amit nekünk kell kihámoznunk, miközben a film történéseire is figyelünk. És ezzel ki is merítettem a felróható hibákat. Merthogy ezekkel együtt is működik, hiszen magán viseli Scorsese munkásságának minden jellegzetességét és zsenialitását. Sőt, Az Ír a maga gazdag és szerteágazó történetével és stílusával gyakorlatilag összefoglalása és egyben megkoronázása a páratlanul gazdag Scorsese-életműnek. A gengszterfilmek királya a hamvaiból támasztotta fel a műfajt és annak veterán nagyöregjeit ( Robert De Niro, Al Pacino, Joe Pesci), akiket átvitt értelemben és a képernyőn CGI segítségével szó szerint is megfiatalított, hogy még egyszer, valószínűleg utoljára készítsenek egy... több»

Martin Scorsese minden rendezése az egyetemes filmtörténelem ünnepe. Azon kevés alkotók egyike, akik fajsúlyos mesterműveikkel egy-egy műfaj alapértelmezésének letéteményeseivé váltak az évtizedek során. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő a gengszterfilm, a crime-drama egyik legnagobb művésze. "Az Ír" régóta dédelgetett filmterve volt, ami végül egy 3 és fél órás, epikus filmben, elsősorban nem is a mozivásznakra, hanem a Netflixre készült formátumban valósult meg. Fontos ezt kihangsúlyozni, mert általánosságban azt szokták mondani, hogy egy ilyen film csak a vásznon mutathat jól, tv-s megtekintése elvehet az összképből. Őszinte szerelmese vagyok a nagyvászonnak és a fenti állítást magam is vallom, mégis azt mondom, ebben az esetben nem ad, vagy vesz el sokat a "méret". Az erősségei és gyengéi ugyanis nem ebben rejlenek. Mert bár előre bocsátom, hogy egy rendkívül erős és emlékezetes darabról van szó, mindkettőből van azért benne. "Az Ír", mint ahogy a legtöbb hasonszőrű monumentális film, nem tökéletes, de közelebb van hozzá, mint manapság bármi a műfajban. Scorsese műve első sorban mozgóképes tiszteletadásként értelmezhető. Tisztelet idősödő színészlegendái felé (Robert de Niro, Al Pacino és Joe Pesci is pályafutásuk egyik legjobb alakítását hozzák, már-már emberfeletti eltökéltséggel a szerep és a téma iránt), akik karrierjük legemlékezetesebb alakításait ebben a zsánerben nyúj... több»

Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de ez a film nem érdemli meg azt a nagy hírverést, amely körülötte zajlik. Sok helyen idegőrlően unalmas, nem is szólva az aggok házából verbuvált szereplőkről. A nagy(?) ötlet, a CGI segítségével létrehozott „fiatalítás” szerintem egy olyan vicc, amin még nevetni sem lehet. Az arcokat természetellenesen meg lehet változtatni, de a színészek tartásán, mozdulatain látni lehet, hogy mindegyik a nyolcvanas évei felé jár. Scorsese kifejezettem a korosztálya színészei számára rendezte ezt a filmet. Nagy kedvence, Robert De Niro a három és fél óra alatt csak savanyú képet vágott. Al Pacino játéka volt a néha előforduló ripacskodása mellett a leginkább elfogadható. Nagyon megértem Joe Pesci erős vonakodását a szerepléstől, mert jól érzi, hogy ő már nem való a filmvászonra. Egyetlen szimpatikus szereplője van, a rövid ideig látható Peggy (Anna Paquin), aki nagyon helyesen megszakított minden kapcsolatot a nyugodt szívvel tömeggyilkosnak is nevezhető apjával. Az a kérdés is felmerült bennem, hogy mi értelme volt egy ilyen lelkiismeret nélküli gyilkost főszereplővé tenni? Igaz, hogy gengszterfilm, amely ritkán szól pozitív hősökről, de ebben mindenkinek többszörösen kijárt volna a villamosszék. Ráadásul Hoffa halálának körülményei puszta kitaláció. Megértem, hogy a nagy amerikai stúdiók egyike sem volt hajlandó pénzt fektetni ebbe a produkciób... több»

Csak a filmben szereplő legendák miatt nem adok rá nézhetetlent. Scorsese sosem volt kedvencem, filmjei nekem unalmasak, még ha régebbi alkotásai nem kevés mondanivalót hordoztak. (Taxisofőr, Casino) Ezt a filmet viszont annyi értelme volt leforgatni mint vizet vinni az Atlanti Óceánba. Unalmas, vontatott, mimika nélküli karakterek, értem én hogy Pacino De Niro meg Pesci is kegyetlenül megvénült, no de attól még lehetett volna kicsit színészkedni nem igaz? A teljesen gagyi CGI fiatalításról már nem is beszélve. Szerintem a rendezőnek kapuzárási pánikja van, olyan csak azért is iderittyentek még egy gengszterfilmnek látszó semmitmondó valamit. Mert ez egy Casino-tól vagy egy Keresztapától olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől.

Valóban hosszú film, kétség sem fér hozzá. Viszont zseniális a rendezés, zseniális a színészi játék, mindenki a maximumot hozza ki magából. Az egyetlen probléma a CGI általi fiatalítással van, aki ismeri Pacino, De Niro, és Pesci régi filmjeit, az tudja, hogy nem egészen úgy néztek ki, ahogy itt ábrázolva vannak. Ráadásul ott van az a tény is, hogy egy 40 éves ember nem igazán úgy mozog, ahogy egy 70 pluszos. Ezt azonban ellensúlyozza az, hogy ezeket a színészeket senki nem tudná pótolni, valóban az a legjobb megoldás, hogy végig ők formálják meg a karaktereket. A valóságtartalmával nem tudok vitába szállni, egy könyv alapján készült, valószínűleg már soha, senki nem tudja meg, hogyan halt meg Jimmy Hoffa.

Jó kis maffiafilm, de mégis végig az az érzése van az embernek, hogy ezt már látta valamikor. A színészek kiválóak, de igazából semmi kiemelkedő nincs, csak Scorsese hozta a kötelezőt.

Egyetlen pozitívuma az volt a filmnek, hogy tök jót aludtam közben. Kétszer álltunk neki, első nap nagyjából a felénél félbe kellet hagyni, mert mennünk kellet dolgunkra, de nem is bántam, mert ritka az ilyen, de szét untam magam rajta. Oké, nem vagyok nem gengszter filmes, de Scorses munkáit szeretem és tisztelem, de ez számomra hatalmas kakukktojás. Mélyen bíztam is benne, hogy másnap nem folytatjuk, de a társaság többi tagját érdekelte a vége, így folytattuk. Bár szerencsére, kb 20 perc után bealudtam rajta és a végéig fel se keltem.