Martin Scorsese lenyűgöző gengsztereposza a második világháború utáni Amerika alvilágával ismerteti meg a nézőket. Egy kiszolgált katona, Frank Sheeran a kulcsfigurája, aki idővel a korszak élvonalbeli gazfickóinak dolgozó szélhámos orgyilkos lett. A hosszú éveken átívelő cselekmény Jimmi Hoffa, az 1975-ben rejtélyes módon eltűnt szakszervezeti vezető eltávolításának történetét tárja fel. Lerántja a leplet a bűnszervezetek összacsapásairól és a politikához fűződő viszonyukról. Főszerepben Robert De Niro, Al Pacino és Joe… több»
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de ez a film nem érdemli meg azt a nagy hírverést, amely körülötte zajlik. Sok helyen idegőrlően unalmas, nem is szólva az aggok házából verbuvált szereplőkről. A nagy(?) ötlet, a CGI segítségével létrehozott „fiatalítás” szerintem egy olyan vicc, amin még nevetni sem lehet. Az arcokat természetellenesen meg lehet változtatni, de a színészek tartásán, mozdulatain látni lehet, hogy mindegyik a nyolcvanas évei felé jár. Scorsese kifejezettem a korosztálya színészei számára rendezte ezt a filmet. Nagy kedvence, Robert De Niro a három és fél óra alatt csak savanyú képet vágott. Al Pacino játéka volt a néha előforduló ripacskodása mellett a leginkább e... több»
7
Csak a filmben szereplő legendák miatt nem adok rá nézhetetlent. Scorsese sosem volt kedvencem, filmjei nekem unalmasak, még ha régebbi alkotásai nem kevés mondanivalót hordoztak. (Taxisofőr, Casino) Ezt a filmet viszont annyi értelme volt leforgatni mint vizet vinni az Atlanti Óceánba. Unalmas, vontatott, mimika nélküli karakterek, értem én hogy Pacino De Niro meg Pesci is kegyetlenül megvénült, no de attól még lehetett volna kicsit színészkedni nem igaz? A teljesen gagyi CGI fiatalításról már nem is beszélve. Szerintem a rendezőnek kapuzárási pánikja van, olyan csak azért is iderittyentek még egy gengszterfilmnek látszó semmitmondó valamit. Mert ez egy Casino-tól vagy egy Keresztapától olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől.
Martin Scorsese minden rendezése az egyetemes filmtörténelem ünnepe. Azon kevés alkotók egyike, akik fajsúlyos mesterműveikkel egy-egy műfaj alapértelmezésének letéteményeseivé váltak az évtizedek során. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő a gengszterfilm, a crime-drama egyik legnagobb művésze. "Az Ír" régóta dédelgetett filmterve volt, ami végül egy 3 és fél órás, epikus filmben, elsősorban nem is a mozivásznakra, hanem a Netflixre készült formátumban valósult meg. Fontos ezt kihangsúlyozni, mert általánosságban azt szokták mondani, hogy egy ilyen film csak a vásznon mutathat jól, tv-s megtekintése elvehet az összképből. Őszinte szerelmese vagyok a nagyvászonnak és a fenti állítást magam is val... több»
Valóban hosszú film, kétség sem fér hozzá. Viszont zseniális a rendezés, zseniális a színészi játék, mindenki a maximumot hozza ki magából. Az egyetlen probléma a CGI általi fiatalítással van, aki ismeri Pacino, De Niro, és Pesci régi filmjeit, az tudja, hogy nem egészen úgy néztek ki, ahogy itt ábrázolva vannak. Ráadásul ott van az a tény is, hogy egy 40 éves ember nem igazán úgy mozog, ahogy egy 70 pluszos. Ezt azonban ellensúlyozza az, hogy ezeket a színészeket senki nem tudná pótolni, valóban az a legjobb megoldás, hogy végig ők formálják meg a karaktereket. A valóságtartalmával nem tudok vitába szállni, egy könyv alapján készült, valószínűleg már soha, senki nem tudja meg, hogyan halt meg Jimmy Hoffa.
A film összbevétele 185 187 dollár volt (imdb.com).
A film alapjául szolgáló – az érdekességekben említett Brandt könyv – címe magyarul „Hallom, szobafestő vagy”. Ez a gengszter zsargonban gyilkosságot jelent.
(Berto49 )
(44) film a listán
December végéhez közeledve elérkezett az idő, hogy...
