Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de ez a film nem érdemli meg azt a nagy hírverést, amely körülötte zajlik. Sok helyen idegőrlően unalmas, nem is szólva az aggok házából verbuvált szereplőkről. A nagy(?) ötlet, a CGI segítségével létrehozott „fiatalítás” szerintem egy olyan vicc, amin még nevetni sem lehet. Az arcokat természetellenesen meg lehet változtatni, de a színészek tartásán, mozdulatain látni lehet, hogy mindegyik a nyolcvanas évei felé jár.
Scorsese kifejezettem a korosztálya színészei számára rendezte ezt a filmet. Nagy kedvence, Robert De Niro a három és fél óra alatt csak savanyú képet vágott. Al Pacino játéka volt a néha előforduló ripacskodása mellett a leginkább elfogadható. Nagyon megértem Joe Pesci erős vonakodását a szerepléstől, mert jól érzi, hogy ő már nem való a filmvászonra. Egyetlen szimpatikus szereplője van, a rövid ideig látható Peggy (Anna Paquin), aki nagyon helyesen megszakított minden kapcsolatot a nyugodt szívvel tömeggyilkosnak is nevezhető apjával.
Az a kérdés is felmerült bennem, hogy mi értelme volt egy ilyen lelkiismeret nélküli gyilkost főszereplővé tenni? Igaz, hogy gengszterfilm, amely ritkán szól pozitív hősökről, de ebben mindenkinek többszörösen kijárt volna a villamosszék. Ráadásul Hoffa halálának körülményei puszta kitaláció. Megértem, hogy a nagy amerikai stúdiók egyike sem volt hajlandó pénzt fektetni ebbe a produkcióba, egyedül a Netflix vállalkozott rá. Egy ilyen hosszú film nem is való mozi forgalmazásba, de ha már odakerül, egészségügyi szünetet kellene tartani, hogy a nézők meglátogathassák a mosdókat.
A rendező korábbi, hasonló zsánerű filmjei („Casino”, „Nagymenők”) sokkal jobban sikerültek, szerintem az idős színészekkel együtt a kora miatt a direktor úr is veszített a tehetségéből.
Van benne valami, de azért teljesen ne nézzük le...
:)