Két híres személyiség kapcsolja össze ezt a két női nevet; Josef von Sternberg, az osztrák születésű filmrendező és Marlene Dietrich. Utolsó közös munkájuk ez a film, amelyben az akkor már a legnevesebb filmcsillagok közé sorolt Dietrich a femme fatale őstípusát játszotta el.
A még Németországban, Heinrich Mann könyve alapján forgatott „Kék Angyal” nevű lebuj Lolája teljes erkölcsi megsemmisülésbe süllyeszti Rath professzort (Emil Jannings). Az öt éven belül az USA-ban készített film, a századelő Spanyolországában játszódó melodramatikus szerelmi háromszög története erősen stilizált helyszínt mutat be harsány karneváli hangulat keretében. A rendkívüli szépségével hódító hölgy, Concha Perez minden férfit megigéz. Kissé rekedtes hangján még egy pikáns jellegű dalocskát is elénekel, ezzel is magába bolondítja a férfi hallgatóságot. A klasszikus hollywoodi mozikban megszokott extravagáns jelmezekben jelenik meg (Kissé pikírt kérdésem az, hogy honnan teremtette elő az ezekhez a ruha- és fejdísz-költeményekhez szükséges anyagiakat? Hiszen alapjában véve egy szegény harmadrangú énekesnőcske volt.).
A történet folyamán Don Pasqual (Lionel Atwill, aki gyakori szereplője volt a korabeli horrorfilmeknek) óva inti barátját Concha Pereztől, elmesélve neki „esetét” a csábító démonnal. Pierre Louÿs (1870–1925), a Franciaországot hazájául választó, genti (Belgium) születésű, többnyire erotikus irodalmat művelő író 1898-ban megjelent írása („La Femme et le pantin”) több rendező fantáziáját is izgatta. Julien Duvivier 1959-ben szintén feldolgozta „Az asszony és a baba” című filmjében. A főszereplő Brigitte Bardot volt. Luis Buñuel 1977-es filmje, „A vágy titokzatos tárgya” is felfogható a zseniális rendező az adott műre vonatkozó átértelmezésének.
