Marlene Dietrich 1901. december 27-én született a németországi Schönebergben egy órakészítő és rendőr gyermekeként. Nevét a Marie Magdalene keresztnevei összevonásából alkotta magának. Gyerekként hegedülni tanult, és zenészkarrierre készült, némafilmekhez játszott zenét berlini mozikban. Miután sikertelenül felvételizett Max Reinhardt színészképzőjébe 1922-ben, több kisebb szerepet játszott némafilmekben, illetve színpadon egyaránt. Első sikere az 1930-as A kék angyal volt, melyben egy lecsúszott... TöbbMarlene Dietrich 1901. december 27-én született a németországi Schönebergben egy órakészítő és rendőr gyermekeként. Nevét a Marie Magdalene keresztnevei összevonásából alkotta magának. Gyerekként hegedülni tanult, és zenészkarrierre készült, némafilmekhez játszott zenét berlini mozikban. Miután sikertelenül felvételizett Max Reinhardt színészképzőjébe 1922-ben, több kisebb szerepet játszott némafilmekben, illetve színpadon egyaránt. Első sikere az 1930-as A kék angyal volt, melyben egy lecsúszott kabaréénekesnőt alakított.
A rendező, Nicholas Josef von Sternberg támogatásával Dietrich Hollywoodba költözött, itt építette fel híres famme fatale karakterét. Első közös amerikai filmjük, az 1930-as Marokkó rögtön Oscar-jelölést is hozott számára. További öt filmet készítettek 1935-ig, melyek világhírűvé tették Dietrichet, és a legnépszerűbb sztárok közé emelték. 1937-ben a magyar származású Alexander Korda filmjében, a Mártírasszonyban játszott, melyet Angliában forgattak. Ottléte alatt a náci vezetőség haza akarta csábítani, mint Németország leghíresebb színésznőjét, ám Dietrich visszautasította az ajánlatot, és visszatért Amerikába, majd állampolgársághoz is folyamodott.
Könnyedebb filmek után kora legismertebb rendezőivel dolgozott együtt, köztük Alfred Hitchcockkal (Rémület a színpadon, 1950), Orson Welles-szel (A gonosz érintése, 1958), de szerepelt Fritz Lang westernjében, az 1952-es Bűntanya című filmben is. A világháború alatt számtalanszor látogatott katonai rendezvényeket és kiállásával, nyilatkozataival is támogatta a szövetségeseket, a Lili Marleen pedig a katonák kedvenc dala volt.
Tevékenységéért az amerikai és a francia állam is kitüntette. Az ’50-es évektől kezdődően 1975-ig világszerte kabarészínésznőként és énekesnőként lépett fel, egyedülálló koncertélményt nyújtva dalaival és sajátos megjelenésével egyaránt. Dietrich magánélete is híres volt: biszexualitása, illetve korának filmsztárjaival, politikusaival való viszonyai miatt egyaránt. Sajátos öltözködése, kosztümei, kalapjai stílust teremtettek.
Említésre méltó 1961-es filmje, az Ítélet Nürnbergben, melyben Burt Lancasterrel és Judy Garlanddal játszott együtt. Utoljára a Dzsigolóban tűnt fel a filmvásznon 1978-ban, melyben David Bowie játszotta a főszerepet. Élete végén alkoholproblémával küszködött, visszavonultan élt Párizsban, életrajzi filmjéhez, az 1984-es Marlenehez már csak hangját kölcsönözte. 1992-ben, 90 évesen hunyt el Párizsban, rendelkezésének megfelelően Berlinben temették el. Temetésén a világ minden tájáról fontos vezetők és személyiségek vettek részt.
(Ferencz Orsolya )
