Ian Fleming második, a 007-es titkos ügynök kalandjait feldolgozó „Vodoo” címen magyarul is megjelent könyvének filmes adaptációjában főszereplőt cseréltek. Sean Connery már ráunt a karakterre, ezért muszáj volt változtatni. Sok jelölt után az akkor még nem lovaggá ütött Roger Moore lett a nyertes. Ismert színész volt, hiszen fiatalon az „Ivanhoe” sorozat, majd az „Angyal” és a „Minden lében két kanál” révén világszerte népszerű volt. Az ő Bondja, a minden helyzetben elegánsan öltözött titkos ügynök jelentős változást jelentett.
Az első sikeres volt, ezt bizonyítja az a tény is, hogy még további hat Bond-filmnek ő volt a főhőse. Újdonság volt az is, hogy a „főgonosz” ebben a részben nem az egész világot akarta meghódítani, „csak” heroinnal ellátni a drog rabjait. Két Bond-lány is szerepel benne, a rend kedvéért egy fekete és egy fehér. Ez nem jelentett Bond számára nehézséget, hiszen a minden veszélyes helyzetből baj nélkül kikerülő ügynök legfőbb gyengéje a szebbik nem iránt való erős vonzódás.
Az akkor még nem elterjedt CGI helyett kaszkadőrök élték át a forró helyzeteket. Azokból pedig bőven akadt. Fenevadak; aligátorok és cápák, misztikus vudu varázslók, váratlanul felbukkanó bérgyilkosok nehezítették meg a főhős sorsát, de ő sohasem veszítette el lélekjelenlétét és humorát. Feljegyzésre érdemes poén, hogy az aligátoros jelenetekben krokodilbőrből készült cipőt hordott. Emlékezetes jelenet az emeletes busz és az alacsony híd találkozása, vagy a motorcsónakos üldözési jelenet. Annyi okos „kütyü” sem játszott fontos szerepet, de a többfunkciós óra néhány esetben életmentő volt.
A filmet elnézve a múlt század hetvenes éveinek erős feelingje érződik, ami nem is csoda, hiszen 1973-ban készült. Számomra – talán koromból is adódóan – sokkal szórakoztatóbb látvány volt, mint a mostani zúzós akciófilmek.
69 Élni és halni hagyni (1973)
James Bond egyszerű ügyben kezd vizsgálódni, de hamarosan észreveszi, hogy rejtélyes merényletek céltáblájává vált. Ellenfelei ezúttal a fekete mágia alkalmazásától sem... több»
