Rosszkor jött sztrájk Szegény Zazie! Csalódnia kellett, mert az áhított utazást a metrón csak álmában tehette meg, de mi nézők egy fantasztikus Párizst ismerhettünk meg. Raymond Queneau nem tartozott a realista írók közé, de Louis Malle még szürreálisabbá tette filmfeldolgozásában a történetet. Az ősi burleszk sok elemét felhasználva elképesztően mulatságos darabbal színesítette a francia újhullám műfajilag amúgy is sokszínű termését. Zazie kiskorú előképe az évtizedekkel későbbi fiatal nővé cseperedett Amélienek Jeunet filmjéből, bár modora sokat finomodott. Így kapcsolódnak össze a filmtörténet hősei a mozi univerzumában.
Vidám bankrablás Édouard Molinaro (1928-2013) közkedvelt filmgyártó mester volt. Kimagasló munkája az „Őrült nők ketrece” volt, amit még akadémiai díjra is jelöltek. Ez a filmje meg sem közelíti annak a színvonalát, felhőtlen, de hamar felejthető szórakozást nyújt a meglehetősen elcsépelt bankrablásos mozik között. Jellegzetessége az, hogy a két ügyefogyott munkanélküli lúzer hibát hibára halmoz, de mégis… A tapasztalt gyakori túsz (Anémone) hasznos ötletekkel, profi módon segítette őket. Kissé furcsa volt Daniel Auteuil megszokott magyar hangja (Kőszegi Gábor) helyett Maros Gábor szinkronja, de végül illett hozzá. Viszont Szerednyey Béla kiváló volt. Ilyen balfék lakótárs, mint Gérard Jugnot kész rémálom.
Az emberfeletti megpróbáltatások filmje Mindeddig azt gondoltam, hogy a „Sarkvidék” című filmben Mads Mikkelsen élte át a legnehezebb forgatást. Nagy tévedés, mert amit ennek a filmnek a szereplői kibírtak, az túlmegy az emberi képességek határain. Még nézni is fizikai gyötrelemmel járt. A legteljesebb elismerésem a színészeknek. Szörnyű, embertelen körülmények voltak a GULAG táboraiban, de ami a szökésük után következett, az ép ésszel fel nem fogható! Jogosnak tartom, hogy néhányan kétségbe is vonják Sławomir Rawicz (1915-2004) írásának hitelességét. Igazság ide, vagy oda, kegyetlenül látványos (mindkét jelzőt találónak érzem!) film született Peter Weir rendezésében. Van egy hasonló témájú könyv/film, a címe: „Ameddig a lábam bír... több»
Évtizedekig hazugságban Egy újabb előttem ismeretlen tényt tudtam meg ebből a filmből. A németek által megszállt Norvégiában a nők körében a katonák „eredményesen” tevékenykedtek. Ezek a nők nem voltak olyan karakánok, mint a királyuk, VII. Haakon, aki emigrációban, Londonból irányította az ellenállást. A viszonyokból született gyerekeket mivel árjáknak számítottak elvették a szülőanyjuktól és Németországban úgynevezett „Lebensborn” árvaházakban nevelték őket, így is pótolva a népszaporulatot. A berlini fal lebontása után, az NDK megszűnése következtében szabaddá vált a kutatás az ott nevelkedett immár felnőttek után. A fordulatos, de lassan kibontakozó cselekményű filmből meglepő dolgok, sötét titkok derültek ki. ... több»
Túlzsúfolt cselekményben kevés mondanivaló Herskó János (1926–2011) filmjeire nagyon jellemző a csapongó történetmesélés, a jelenségek felszínét érintő bemutatás. Ez különösen igaz a disszidálása előtti utolsó filmjére, az „N.N., a halál angyala” című munkájára. A kissé káoszos „Szevasz Vera” is ebben a hibában szenved.
Jelentősen hozzájárult a vitatható eredményhez a szerintem rosszul megválasztott főszereplő is. A minden nőies vonást nélkülöző, saját magának suttogó Neményi Mária (később híres, jelentős szakmai elismerésekkel bíró szociológussá vált) helyett mennyivel jobb teljesítményt nyújtott volna az eredetileg kiszemelt Venczel Vera? A partnere, Bálint Tamás (Bálint András öccse) nyugodtan elmondhatta volna róla a Karinthy fél... több»
Négy japán mese felnőtteknek Legalább olyan érdekes Koizumi Jakumo, eredeti nevén Lafcadio Hearn (1850–1904) élete, mint az általa összegyűjtött és írásba foglalt japán történetgyűjtemény négy darabja. Az apai ágon ír gyökerekkel bíró, az anyai ágon pedig görög származású tudóst megbabonázta a japán hit- és mondavilág. A rendező, Masaki Kobayashi mesteri módon vitte filmre a négy kiválasztott történetet. A film vizualitása mesteri, a különös hanghatások borzongatóak. Horror helyett én inkább a fantasy film műfaji megjelölést használnám. A jelen filmes oldalon még nem is láttam 100-as értékelésű filmet, nem is szívesen rontanám el, meg amúgyis szerintem is öt csillagos.
Megtegyem? Ne tegyem? A Wajda asszisztens Andrzej Żuławski nem tartozott a mainstream filmrendezők közé, munkáit többnyire a „magas” művészet kedvelői értékelték nagyra. Ez a filmje némileg Madame de Lafayette: „Cléves hercegnő” című írásán alapul, természetesen erősen átdolgozva, a modern korba helyezve és a saját ízlése szerint átformálva. Volt élettársa a főszereplő, a vele készített négy filmjének egyike. Brutális módon bánt el vele, mert összefektette a Drakula kinézetű Pascal Greggory-val. Mindkettőjüknek micsoda kín lehetett! Sophie Marceau szerintem egy nagyon túlértékelt színésznő, már a „Házibuli” után is elkönyveltem magamban, hogy nem kedvelem. Gérard Depardieu így nyilatkozott róla: „Sophie-nak annyi... több»
A csaló, szélhámos Marthe A legmerészebb álmaiban sem képzelhette magát olyan szépnek Marthe Hanau (1890–1935), akit Romy Schneider alakított ebben a filmben. Romy Schneider a filmben látott kiváló színjátszása ellenére a forgatás ideje alatt teljesen „maga alatt” volt. Egy sokadszori jelenet ismétlése után így fakadt ki: „Na, szóljatok már, lehet még fényképezni a vén tyúkot?" Lehetett, mert a francia és a német kritikák egyhangúan dicsérték szépségét, tehetségét. Az alapvetően negatív alakot ugyan szerethetővé nem tette, de a dekoratív megjelenésével kissé enyhítette a figura iránt érzett ellenszenvet. A filmben kisebb szerepet játszott a kedvelt franciám, Trintignant, meg a szárnyait bontogató ifjú Daniel Auteuil ... több»
Esmail Dániában Általában nincs gondom a filmek értelmezésével, de itt akadtak problémáim. Nehéz spoiler nélkül írni róla, de megpróbálom. Mi volt a célja a főhősnek? Nők kihasználása révén dán állampolgárságot szerezni, ha sikerül is, akkor mi van? A továbbiakban a „biztos” egzisztenciát jelentő költöztetési munkával mire megy? (Eléggé satnya fizikuma volt ehhez a foglalkozáshoz!) A perzsa rendező, Milad Alami egyedüli jóra értékelhető tevékenysége a főszereplő kiválasztása volt, Ardalan Esmaili szemei szinte beszéltek. Sok mindent lehet a film mögé belemagyarázni, de nekem üres művészieskedésnek tűnt. A sarkított véleményem szerint: mindenki maradjon a szülőhazájában, ahová a Sorsa rendelte, ott próbáljon... több»
Temető mellett nem jó lakni Annyira dicsérték, hogy legyőzve a horror iránti vonakodásomat megnéztem. Jól visszagondolva indonéz filmet még nem is láttam. Az is mellette szólt, hogy egyszer már (1980-ban, vagy az itteni adatok alapján 1982-ben már filmre vitték.) A zsáner szokásos jellegzetességeinek valóságos arzenálja, az eredetiség minimális hiánya jellemzi. Kommersz, klisés kísértethistória, teletömve ijesztőnek szánt jumpscare hatásokkal. Nem győzött meg arról, hogy az indonéz filmgyártás magas minőségi alkotásokra képes.
Szenvedély a palack tartalma iránt A magyar címen kívül minden manapság is aktuális ebben a filmben, ugyanis az alkoholizmus kisebb mértékben ugyan, de a gyengébbik nem körében is elterjedt függőség. A négy Oscar-díjat begyűjtő Billy Wilder-film elsőként vette komolyan ezt a szinte népbetegség jellegű társadalmi jelenséget. A Charles R. Jackson által írt irodalmi alapot ugyan kissé átformálták, főleg az iszákosság motivációját változtatták meg, figyelembe véve az akkor érvényes filmes szabályozásokat, de így is komoly hatású társadalmi probléma-dráma került a filmvászonra. Ray Milland ennek a filmnek köszönheti szupersztárrá válását. Ritkaság, de nagyon örültem a szinkronizált változatának. hiszen Latinovits Zoltán volt Milla... több»
Egy számomra ellenszenves tinilány Három okból sem sikerült megkedvelnem ezt a filmet. Egyrészt ennek a Christine lánynak az egész lényét taszítónak érzem, másrészt Saoirse Ronan nálam elérte a „Vágy és vezeklés”-ből, hogy jó darabig tartózkodással szemléljem a szerepléseit. Elismerem, hogy ez nagy butaság, hiszen csak egy kitalált személyiségről van szó, halvány köze sincs a valódi ír/amerikai színésznő igazi karakteréhez. A legfőbb ok talán pedig az, hogy sohasem voltam a felnőtté válás előtt álló lány (itt a lányon van a hangsúly), ezért nem is tudtam azonosulni a problémáival. Kívülállóként figyeltem cseppet sem kedvelhető tulajdonságait, hazudik, lop, csal, egy gazdagabb lány miatt faképnél hagyja addigi legjobb barátnőj... több»
Japán parabola A méltán elismert Akira Kurosawa mellett sok más japán filmrendező is remek munkákkal gyarapította a filmművészetet („Onibaba”, „Harakiri”, etc.) Közéjük tartozik Hiroshi Teshigahara is, aki a filmjével 1964-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének különdíját. Az a ritkán előforduló filmes „csoda” történt, hogy szerintem az adaptáció egyenértékű az irodalmi alappal. A homok elleni állandó küzdelem szimbolikus értelemben is felfogható, nekem Madách gondolata jutott az eszembe:
„A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.”
A két főszereplő játéka zseniális! Embert próbáló lehetett maga a forgatás is, nem szívesen lettem volna a helyükbe. Úgy telt el a néhány percce... több»
Negatív világcsúcs Megnéztem ezt a förmedvényt, elhatározásom ellenére mégis „nézhetetlen” az értékelésem. Ezt nem is lehet filmnek nevezni, mert összegányolt, értelmetlen jelenetek összessége, a humor szikrája egyetlen egy pillanatban sem villan föl, viszont a magyar, úgynevezett „vígjátékok” színészeinek színe-java arcpirító módon ripacskodik benne.
Halottról vagy jót, vagy semmit, de azért azt megemlítem, hogy Bajor Imre a forgatás idején már az életéért küzdött. Nem is hiszem el, hogy ugyanaz a Kabay Barna volt a társrendezője a „Jób lázadása” című emlékezetes filmnek, mint ennek a hulladéknak. Szerintem a forgatás alatt éves rendes szabadságát töltötte valahol ezer kilométerre Magyarországtól. Összefüggé... több»
Montanai családi dráma Paul Dano annyi filmszerep után sikeresen kipróbálta a rendezői széket is. Az 1960-ban, a benzinzabáló, fecskefarkú autók korában játszódó történetet igazság szerint Jake Gyllenhaal miatt néztem meg, mert a mostani legtehetségesebb amerikai férfi színészek közé tartozik. A filmmel a hatásos történet mellett kaptam még két másik kiváló alakítást. Jeanette Brinson alakítója, Carey Mulligan élete legjobb formáját hozta. Nehezen tudom megérteni a vonzódását a két háború veteránjához, Millerhez, főleg akkor, ha csak az illető gazdagsága volt az alapja. Minden esetre bonyolult lélek volt, bepánikolt a szürke, költözésekkel tarkított élet víziójától. Remekül játszotta el ezt a karaktert. A harmadik... több»
Kanadában sem fenékig tejföl A kiégés (burnout) fenyegető réme ellen küzd a film főhőse. Élettársát már elérte ez az állapot, de lassan ő is erre a sorsra juthat. Először anyagi nehézségei támadnak, otthon büszkeségből nem meri a gondjait megosztani, magára marad, nem kér és ezért nem is kaphat érzelmi segítséget. A luxuskörülmények ellenére elképedve érzékeli, hogy mindez csak délibáb, az élete a teljes csőd felé halad. A befejezés a nézőkre van bízva, mindenki tetszése és ízlése szerint gondolatban folytathatja a történetet.
A szülők bűne miatt A lehető legnagyobb bűnnek gondolom azt, ha a gyerekek meggyilkolják a szüleiket. A filmbéli eset kapcsán mégis elgondolkoztató, hogy miért történt ez a kettős gyilkosság. Az akarnok, zsarnok apa folyamatosan elkövetett cselekedete a fiúk személyiségét eltorzította. Az anya pedig nem állt ki két gyermeke mellett, ezért legalább olyan bűnös, mint a kubai származású férje. Megdöbbenve a gyilkosságokon, azon is erősen csodálkozom, hogy az amerikai igazságszolgáltatás malmai milyen lassan őrölnek. Mi van akkor, ha a kisebbik fiú pszichiáter szeretője hallgat? Tovább „villognak” a Rolex órákkal, a méregdrága autókkal és a megvásárolt étteremmel? Milyen hányaveti nyomozás történhetett az ügyben? S... több»
Eljárt az idő felette! Ennek a filmnek a plakátja előtt pózolt Margot Robbie mint Sharon Tate a legutóbbi Tarantino-filmben, és ezt nézte meg a moziban is. Nagyon élvezte, hogy a nézőknek tetszett, boldogan mosolygott a közönség reakcióin. Az igazi Tate tehette is, hiszen csak 25 éves volt, sikeres pálya állt előtte, de Charles Manson másként gondolta. (Józan ésszel nem tudom felfogni, hogy azt a magát Sátánnak képzelő gyilkost miért nem végezték ki!? 1976-ban visszaállították a halálbüntetést, de vele csak 2017-ben végzett a végbélrák.)
Eddig nem is tudtam, hogy Matt Helm (Dean Martin) kor- és kartársa volt James Bondnak, csak Mr. Bond jóval túlélte őt, mivel Helm csak négy filmben szerepelt. Terveztek ugyan egy ... több»
A botcsinálta ügynök A Shakespeare színészből lett angol sztár, Sir Alec Guinness a főszereplője ennek a cinikus kémfilm paródiának, amely a brit titkosszolgálat tevékenységét gúnyolja ki. Kubában, a Castro féle forradalom előtt, a véreskezű Batista diktátor uralma alatt játszódó történet szerint Jim Wormold békés porszívó boltost angol származása miatt beszervezik 59200/5 kódnéven titkos ügynöknek. Nincs mit tenni, a jól megfizetett „beosztásért” muszáj eredményeket elérni, ezért kitalált személyeket „szervez be”, és „fontos” információkkal látja el főnökeit. A Központban mindent komolyan vesznek, Jim a legjobb ügynökükké válik, ebből aztán számos galiba származik. Szólni kell még a film két másik szereplőjéről... több»
Max bosszúállása Nagyra értékelem Romy Schneider akaraterejét, hogy képes volt a tragikus balesetben meghalt kamaszfia, David elvesztése után újra a felvevőgép elé állni, sőt kettős szerepet is játszott benne. Bizonyára nem is sejtette, hogy ez a filmje lesz az utolsó. Őszintén nem tartozik a legjobb filmjei közé, mert eléggé szokványos történet. Minél többet látok Michel Piccoli szerepeiből, annál jobban megkedvelem. Karizmatikus egyéniség, minden alakítása sallangoktól mentes, de mégis teljes mértékben visszaadta a játszott figura egyéniségét. Gyakori filmes szerepeltetése érthető és jogos.
70 Zazie a metróban (1960)
Szegény Zazie! Csalódnia kellett, mert az áhított utazást a metrón csak álmában tehette meg, de mi nézők egy fantasztikus Párizst ismerhettünk meg. Raymond Queneau nem tartozott a realista írók közé, de Louis Malle még szürreálisabbá tette filmfeldolgozásában a történetet. Az ősi burleszk sok elemét felhasználva elképesztően mulatságos darabbal színesítette a francia újhullám műfajilag amúgy is sokszínű termését. Zazie kiskorú előképe az évtizedekkel későbbi fiatal nővé cseperedett Amélienek Jeunet filmjéből, bár modora sokat finomodott. Így kapcsolódnak össze a filmtörténet hősei a mozi univerzumában.