Berto49

Időutazás 1969-be
Ezt a filmet választottam a nyert mozijegy utalvánnyal, ezúton köszönöm! Egy mozi- és TV-sorozat őrült visszatekintése az ötven évvel ezelőtt filmes világra. A legkisebb szerepekben is csillagokkal, nem is szólva a három főszereplőről. Nem is sorolom fel a nevüket, hiszen még a vízcsapból is ők folynak. Szinte másból sem áll a film, mint olyan utalások tömkelegéből, amelyek a magyar nézők előtt jórészt ismeretlenek. Csakis azok érthetik meg teljesen, akik QT-hez hasonlóan minden napjukat a korszak filmes termékeinek szakadatlan nézésével töltötték. Számomra túl hosszú volt, főleg a western jelenetek untattak. Bár egy TV-csatorna le fogja vetíteni azt a 10 filmet, amelyeket feltétlenül ismer... több»

A valóság és a képzelet játékai
A bombasztikus cím nem késztetett volna a film megnézésére, de a két sajnos már nem élő sztár (Romy Schneider, Marcello Mastroianni) szereplése erősen vonzott a megtekintésre. Bennük nem csalódtam, sőt a film is kellemes meglepetéssel szolgált. A misztikus történet végig a realitás és a fantázia között lavírozott, sokáig nem lehetett tudni, hogy mi is az igazság. Schneider utolsó előtti filmje, a maszkmester(ek) valóságos csodát műveltek vele, a ragyogó szépségét évtizedek romboló hatásával megcsúnyították. A Ticino folyó partján fekvő Pavia városában játszódó történet szép képekben mutatta a múltjáról is nevezetes lombard település ködös novemberi látványát. A köd is hozzájárult a film tran... több»

Öldöklő harc az elnöki székért
Lehet, hogy George Clooney követve Ronald Reagan példáját a közeljövőben helyet követel magának elnökjelöltként az amerikai belpolitika világában? Nem lehet kizárni ezt a feltételezést, hiszen a filmes körökben már a csúcsra érkezett. Ez a rendezése pedig azt mutatja, hogy igazán otthon van az elnökválasztás témájában. Biztos kézzel, saját magát háttérbe szorítva vezényelte le a kiváló színészgárda (többek között két kedvencem, Ryan Gosling és Philip Seymour Hoffman) alakításait. Jelentős nóvumot azonban nem hozott a film, hiszen alapvető közhely, hogy a politika első helyen áll a piszkos ügyek rangsorában, a karaktergyilkosság pedig nélkülözhetetlen eleme a hatalmi játszmáknak. Ezt a témát ... több»

Nem érdemes a kritikusok véleményére adni!
A jólneveltségem tiltja, hogy átkokat szórjak azoknak a kritikusoknak a fejére, akik ezt a filmet lelkendező véleményekkel értékelték. Az is elég átok, ha azt kívánom, hogy az életbe ne lássanak ennél jobb filmet. Ráadásul még pénzt is adtam érte, mert a helyi Cinema City nem volt hajlandó a műsorára tűzni. Ari Aster az „Örökség” után egy általam a nézhetetlen kategória legalján bukdácsoló, túl hosszú és rettenetesen unalmas filmet hozott össze magyarországi filmes szakember gárda segédletével. A túlvilágról még Jancsó Miklós is közreműködött, az ő hatása az a rengeteg jövés-menés, meg fehér klepetusos, danolászós körtánc, nem szólva a rengeteg (többnyire löttyedt testű vénasszonyok) meztele... több»

Újabb esély az Oscar-díjra
Kicsit félve kezdtem a film megnézéséhez, megriasztott a több mint három órás hossza, de kár lett volna kihagyni, mert nagyszerű élmény volt. Annyi minden van ebben a filmben, hogy szinte felsorolni is lehetetlen. Főhőse Kurt Barnert (Tom Schilling), akinek életét már kisfiú korától követhetjük. A modell Gerhard Richter, a kortárs német képzőművészet leginkább elismert alakja volt, aki első jelentős sikereit a fotorealisztikus festményeivel érte el. A német történelem számos eseményét Kurt sorsán keresztül követhetjük. Apja tanárként kénytelen volt belépni a náci pártba, az eugenetika embertelen alkalmazása miatt elvesztette az egyik rokonát. (Elizabeth szerepében ritkán lehet olyan angyali ... több»

Egy festmény és alakjainak története
Legszívesebben az általános iskolában használt módszer szerint osztályoznám ezt a filmet, amely szerint tartalom: ötös, külalak: egyes. A tartalom elsősorban az irodalmi alapanyagnak köszönhető, mert Ottlik Géza minden írása remekmű gyanús, így ez is, amely részben az „Iskola a határon”-ból megismert két szereplő, Bébé (tisztességes nevén Both Benedek, de mindenki csak így hívta) és a vele gyerekkorban vérszerződést kötött barátja, Halász Petár további sorsát meséli el. A külalak jelen esetben a túlságosan sötét (takarékoskodtak a világítással?) képeknek, illetve a minősíthetetlen hangmérnöki munkának szól. Szerencsére a film megnézése előtt elolvastam az eredeti írást, így volt némi fogalma... több»

Lembergben történt
Székely István történelmi filmje első volt a hazai filmgyártás világháborús témájú alkotásai között. Igazi melodráma, de magyar hangosfilmben addig a háború megjelenítésére senki nem vállalkozott. A film jelentőségét kiemelte az a tény, hogy a bemutatása alkalmából Horthy Miklós kormányzó és felesége, valamint az akkori külügyminiszter, Kánya Kálmán is megjelent. Lemberg (ma Ukrajnában elhelyezkedő Lviv városa) a háború során többször „gazdát” cserélt. Ez a szituáció a cselekmény mozgatórugója, meg a szerelmi szál. Verjusa, egy tábornokné (Tőkés Anna még dizőzként is szerepel!) beleszeret egy magyar főhadnagyba (Vértess Lajos). Mai szemmel meglehetősen ódivatú film, de a maga korában az újdo... több»

Pinkie és Rose története
A film helyszíne Brighton, Anglia egyik legnagyobb és leghíresebb tengerparti üdülőhelye. Itt gyilkolgat Pinkie Brown, aki vezető szerepet akar kivívni magának a helyi alvilágban. Fiatal kora ellenére teljes mértékben negatív főhős, igazolhatatlan gazfickó, a vele történő azonosulás kizárt. Sam Riley hihető módon alakította a figurát. Véletlenül összeakadt a tökéletes ellentétével, a pincérlány Rose (Andrea Riseborough) személyében, aki az első látásra belezúgott. A szerelem csak a lány részéről erős, Pinkie hogy elkerülje a lebukás veszélyét feleségül veszi, mert a házastárs nem tanúskodhat ellene. Jellegzetesen noiros feeling jellemző a filmre, ami éles ellentétben áll az üdülésre érkező ... több»

Kitörés a megszokásból?
Az 1945 utáni írónemzedék legtehetségesebb tagja, Sarkadi Imre sajnos utolsó írói periódusában alkotott kisregényének adaptációja. A szerző halála máig is rejtélyes, nem lehet tudni, hogy gyilkosság, öngyilkosság, vagy véletlen virtuskodás okozta baleset áldozata lett-e. Etikai kérdéseket fogalmaz meg, a luxuskörülmények között való kitartottság, vagy a valódi célokért végzett emberhez méltó tevékenység között választhatna a főhős, Éva. A fiatalsága és szépsége teljében lévő Tordai Teri került e választás elé. A címből következtetni lehet a döntésére. Jó volt újra látni többek között a sikeres szobrász, Bence szerepében a mindig kitűnő Kállai Ferencet, vagy a szokásos cinikus csábítóként meg... több»

Remélhetőleg nem az utolsó szerep Shirley MacLaine számára
Alaposan elszállt az idő Irma, te édes fölött! Igazán megérdemelt volna jobb filmet is, bár ebben is szinte lubickolt a szerepében, a megszokott módon tökéletes alakítás. Csak sajnos nagyon sekélyes a történet, aki látott már néhány hollywoodi darabot, az már az elején kitalálhatta a végét. Amanda Seyfried nem tartozik a kedvenc színésznőim közé semmi problémám nincs vele, csak nem is tudom miért, nem kedvelem, A szerepéért kapott gázsin kívül még egy extra bónuszban is részesült; a film révén a későbbi férjét (Thomas Sadoski) is megismerhette. Viszont számomra rettenetesen irritáló volt AnnJewel Lee Dixon jelenléte, akinek csak a szerep szerinti nevéből (Brenda) derült ki, hogy valamikor l... több»

Egy barátság tragikus története
Két ragyogó színésznő (Jane Fonda, Vanessa Redgrave) szerethető történet, ezek miatt is élvezhető a film. Olvasom, hogy az életben is nagyon jó barátnők, ez az alakításukból is lejött a vászonról. Lillian élettársának ábrázolása fizikailag nagyon jól sikerült, de az életben sokkal „zűrösebb”, nehezen kezelhető ember volt. Betegsége (TBC), súlyos alkoholizmusa hozzájárult korai halálához. Érdemes megnézni több, Hellman írás alapján készült filmet („A kis rókák” 1941 – főszerepben: Bette Davis, vagy a „Végzetes rágalom” 1961 – Andrej Hepburn, Shirley MacLaine a két főszereplő.) A régi, komoly mondanivalójú filmek kedvelőinek emlékezetes élményt nyújthatnak.

Érdemes-e meglopni a Vatikánt?
Lucio Fulci sok műfajban kipróbálta magát, legnagyobb sikereit a giallok készítésében érte el. Ez nem az! Heist komédia, amelynek szerintem legfőbb értéke három kiváló színész játéka. Két idősödő ismert sztár, egy amerikai és egy német csillogtatja meg humorát és tehetségér. Elsőként Edward G. Robinson érdemes említésre. Korábbi gengszter filmjeinek a paródiáját mutatja be a meggárgyult Joe Ventura alakjában. Megöregedve egész tűrhető kinézete lett. Heinz Rühmann Braun bíborost alakítja. Az eminenciás úr nem tartja be a közlekedési szabályokat, viszont egy alkalommal megnyerte az indianapolisi autóversenyt. Bravúros vezetési képességeit a filmben is produkálja. Jean-Claude Brialy is egy külö... több»

Ez a film lenne Godard legjobbja?!
Olvastam egy véleményt, amelynek ez a címe: „Talán a legunalmasabb film, amit valaha készítettek”. Annyit tudok hozzátenni, hogy nem talán, hanem biztos. A különböző filmes díjak odaítélése nem minden esetben mérvadó, de ennek a filmnek az esetében nagyon jellemző: az egyetlen(!) díjat a Cahiers du Cinéma (a francia új hullám teoretikus sajtója) ítélte meg számára 1963-ban. Szerintem az antifilm tipikus képviselője. 81 perc az időtartama, de nekem több órásnak tűnt. A házaspár félórányi, óvodás szintű veszekedése közben már erősen gondoltam a delete gomb használatára, de aztán folytattam a nézését, hátha… Utólag visszatekintve az lett volna a helyes cselekedet. A hol szőke, hol fekete paróká... több»

A naív gyerekkor vége
A kamaszkor lelki folyamatainak érzékeny ábrázolása ez az 1962-es Mauro Bolognini-film. A színházi rendezésben és a filmkészítésben egyaránt jártas olasz direktor remekül választotta ki ennek a filmnek a szereplőit. Az akkoriban Olaszországba költözött svéd Bergman színésznőt, Ingrid Thulint kérte fel a címszereplő vonzó, a férfiak figyelmét magára vonó özvegyének a szerepére. Egy gondtalannak szánt nyaralás alatt a címszereplő, Agostino érzelmei elementáris erővel megváltoznak, érzékelve a felnőttek számára idegen és feldolgozásra váró életét. Nagy kár, hogy nem színesben forgatták, bár az anyagiakon túl biztos, hogy művészi oka is volt. Elsősorban a főhősben történő pszichológiai változáso... több»

Szerelem gyilkosságokkal
A beígért tizedik Tarantino film igazából már most is létezik, bár ennek a rendezőjét Tony Scottnak jegyzik, de a forgatókönyvet Tarantino írta. Szellemiségében teljes mértékben olyan darab, amelyeket a videoáruházban évekig dolgozó, mára már kultikussá vált direktor a későbbiekben készített. Ennek a filmnek a jövedelme tette részben lehetővé, hogy elkészítse a „Kutyaszorítóban” című művét. Innen töretlenül szárnyalt a karrierje. Tarantino szerint „a '90-es évek talán legjobb romantikus filmje” nem a történetével hat, hanem a megvalósítással, a karakterek színességével és főként az utánozhatatlan dialógusok sorozatával. Gyakorlatilag fél Hollywood szinte cameo szinten szerepel benne. Számomr... több»

Igazi „oké egyszer elmegy” kategória
Semmi újat nem hozott ez a film a home invasion kategória darabjai közé. Ami kiemelkedik benne az Idris Elba alakítása, aki ezúttal „rossz” fiúként szerepelt. Karizmatikus egyénisége miatt a néző hajlandó elnézni a történet logikai bukfencét, a sosem látott idegent a házába beinvitáló frusztrált háziasszony (Taraji P. Henson) megmagyarázhatatlanul ostoba tettét. Az erősen szembetűnő alacsony költségvetés miatt túl sok benne a „csevej” és csak a film végére pörögnek fel némileg az események, bár a végkifejlet hamar kitalálható. A bombasztikus magyar cím újabb gyöngyszeme a bárgyú magyar címadásnak. Ideje lenne mélyreható változtatást eszközölni ennél a testületnél!

Thriller-utánzat
Szegény amerikai TV nézők! Ilyen átlátszó csinálmányokkal akarják szórakoztatni a kikapcsolódást váró közönséget. Noname szereplők luxus körülmények között, természetesen egy tündi-bündi Harper nevű kislány közreműködésével kénytelenek eltűrni a boszorka jellegű volt anyós ármánykodását. Egyetlen pozitívuma, hogy mindössze 85 percig tartott. A megnézése erősen ellenjavallt!

Három mentálisan súlyosan sérült ember
A film készítésének idejében Elfriede Jelinek még nem kapta meg a Nobel-díjat, erre három évvel később került sor (az átadáson személyesen nem jelent meg, videoüzenetet küldött), de honfitársa, Michael Haneke „kiszúrta” magának a regényt, mert nagyon beleillett alkotói profiljába. Kimondottan nem rajongok Haneke filmjeiért, maradéktalanul csak a „Szerelem” és a „Fehér szalag” tetszett, a „Furcsa játék”-ot jobb, ha nem is minősítem, mert nehezen találnék rá eléggé pejoratív szavakat. Ez a film nyilvánvaló értékei ellenére nálam csak közepes, a negatív világképe deprimál engem. A főhős, Erika Kohut (Isabelle Huppert, akárhány filmben is láttam, elismerve, hogy a legnagyobbak közé tartozik, sz... több»

Az utolsó Romanovok
Nagyívű, epikus történelmi-életrajzi film az Orosz cári Birodalom utolsó évtizedéről 1971-ből. A film középpontjában a tragikus sorsú II. Miklós cár és családja áll, de áttekintést nyújt a korabeli orosz állapotokról is. II. Miklós cárként érzelmileg és erkölcsileg is teljességgel alkalmatlan volt birodalmának vezetésére, lelkileg alaposan megviselte fiának gyógyíthatatlan betegsége. A kórt okozó gének Viktória királynő „öröksége”, Európa számos uralkodóházának férfijait érintette. Nem rendelkezett nagy elődjeinek (Nagy Péter, Nagy Katalin) uralkodói erényeivel, csak sodródott az eseményekkel, magánéletének védett burkába zárkózott. Néha megpróbálkozott erőskezűnek látszódni, de ezzel csak... több»

A többértelmű „Rút kiskacsa”
Kedvenc meseíróm életéről semmit sem tudtam, ezért megörültem egy róla szóló életrajzi filmnek. A meséit – elismerem, nem igazán hazafias dolog – én sokkal jobban kedvelem, mint Elek apó (Benedek Elek) történeteit. Megnézve inkább a fantasy megnevezés illik rá, mert az életrajzi tények laza kezelése mellett több híres meséjének megfilmesített változata is látható és élvezhető benne. A film az alkotók által elképzelt valóság és a kitalált mesevilág látványos keveréke. A megnézés után több cikket is elolvastam a meséi kapcsán világhírűvé vált dán különcről. Mélyszegénységből verekedte ki magát, de nem élt boldog életet, bár európai uralkodókkal poharazgatott, és még életében szobrot állította... több»