Szerelem gyilkosságokkal

2019.08.02 16:13 Berto49 Olvasottság: <100x

0

A beígért tizedik Tarantino film igazából már most is létezik, bár ennek a rendezőjét Tony Scottnak jegyzik, de a forgatókönyvet Tarantino írta. Szellemiségében teljes mértékben olyan darab, amelyeket a videoáruházban évekig dolgozó, mára már kultikussá vált direktor a későbbiekben készített. Ennek a filmnek a jövedelme tette részben lehetővé, hogy elkészítse a „Kutyaszorítóban” című művét. Innen töretlenül szárnyalt a karrierje.

Tarantino szerint „a '90-es évek talán legjobb romantikus filmje” nem a történetével hat, hanem a megvalósítással, a karakterek színességével és főként az utánozhatatlan dialógusok sorozatával. Gyakorlatilag fél Hollywood szinte cameo szinten szerepel benne. Számomra a legviccesebb figura a kábítószertől elszállt agyú Floyd volt, akit a már akkor eléggé ismert Brad Pitt játszott. Talán a legemlékezetesebb jelenet Clarence apja (Dennis Hopper) és a szicíliai származású maffiózó (Christopher Walken) kihallgatásos szcénája. Pokolian mulatságos a szicíliaiak származásáról szóló „elmélet”, amelyet Vincenzo Coccotti a tőle elvárható módon „jutalmazott”.

Két befejezés is készült a filmhez, de nem a sötét tónusú került a végére. Az idillikus ending azonban gunyoros értelmezése a szokásos amerikai befejezéseknek. Szólni kell még a szerelmespárt játszó két színészről is; Alabama (Patricia Arquette, aki jóval később a „Sráckor”-ban nyújtott alakításáért számtalan díjat, közte Oscart is „besöpört”), valamint Clarence (Christian Slater, akinek a filmbéli teljesítményét a filmkritikusok doyenje, Roger Ebert elismeréssel értékelte.)

Végre egy olyan filmet értékelhettem, amelyre kötelezően csak öt csillag adható. Természetesen újranézésről volt szó, hiszen a film magyarországi bemutatásának évében (1996) még híre-hamva sem volt a Mafab.hu-nak.