Ready Player One (2018)

A film kicsit megemlékezett az elmúlt 40 év klasszikusairól. Kaptunk egy kis Stephen Kinges Ragyogást, volt King Kong, Jurassic Park, Godzilla, Pókemberes és Supermanes utalások, Chucky baba (gyerekkori kedvencem) és Spielberg elengedhetetlen kedvence az UFO téma egy kis Aliennel. A figurákról nekem az Avatar jutott eszembe, történetben ez a kincskeresős kalandfilm feeling pedig egy jövőbelli modern Indiana Jonest sejtetett. Lebegő harsonákat meg talán a Harry Potterben láthattunk. Ismét egy film Rubik kockával, ami nélkül manapság nem is készült amerikai produkció. A retro zenék világában történő kirándulást imádtam, főleg hogy sokszor annyira 'tájidegennek' hatottak és talán pont ebből a furcsaságból fakadt ez az izgalmas elegy. Remek ötlet volt a mai ''levéltárnak" megfelelő hely, ahol nem könyveket ütöttek fel a szereplők, hanem korábbi időszakok jeleneteit nézhették újra vagy akár maguk is a részesei lehettek. Amiből szerettem volna többet kapni az az, hogy az OAZIS-es világban lévőket lássuk a valóságban is. Pár képkocka erejéig (mamuszban tomboló anyuka, ázsiai hivatalnok) téma volt ez is, de sok mókás jelenetet ki lehetett volna belőle hozni. Az utolsó harmada nálam gyengébb, főleg a Gyűrűk urát idéző csatajelenet miatt.

Nagyon ritkán (úgy két-háromévente egyszer-kétszer) fordul velem elő, hogy egy film a látványvilágával magával ragadjon, sőt, beszippantson, s a végéig el ne eresszen. Steven Spielbergnek ez most olyannyira sikerült, hogy bátran merem állítani: a Ready Player One maga az audiovizuális orgazmus, az a film, amelyet igenis moziban, minél nagyobb vásznon kell megtekinteni, mert amit láthatunk és hallhatunk 140 percen keresztül, nos, azt nagyon nehéz szavakba önteni. A virtuális valóság és a filmek kapcsolata ugyan nem új keletű dolog, de a Ready Player One-ban szereplő VR-tér maga a „popkult-mennyország”. Itt akár a Vissza a jövőbe híres autójával, a DeLoreannel száguldhatsz át egy T-rex és King Kong által nehezített versenypályán, vagy ha a feladat úgy hozza, a Ragyogásbéli Szépkilátás hoteljében kell átélni veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokat. Mindezek pedig csak apró ízelítők, hiszen napestig lehetne sorolni különféle figurákat, akik akár rövidebb, akár hosszabb ideig feltűnnek a filmben. És ne feledkezzünk meg a videojátékokról sem, illetve a rájuk jellemző világokról, amelyekre remekül reflektál a film. Van itt geekség, kérem szépen, nem is kevés. Spielberg új dobásának kicsivel több mint a fele játszódik a virtuális térben, s a film ezen részére egy rossz szavunk nem lehet. Adódik a kérdés, hogy mi a helyzet a sztori azon részével, amelyik a való világban játszódik? A dialógusok és a történetvezetés rendben van (tegyük hozzá, hogy a forgatókönyv elkészítésében Ernest Cline, vagyis a regényíró is közreműködött). Tye Sheridan jó választásnak bizonyult a főszerepre, Olivia Cooke-ot már az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni idején a szívembe zártam, Ben Mendelsohn, korrektül tudta hozni az antagonista szerepét, na és Mark Rylance ez a szerethető figura, aki nem akar mást, csak elvinni táncolni a szerelmét, s közben talán fel sem fogja, hogy valami olyat fedezett fel, ami alapjaiban változtatja meg az emberek valóságról létező elképzeléseit. Az avatorokkal való játék, bár néha kissé erőltetett volt, azért át tudom érezni az iróniáját annak, ha azt hiszed valakiről, hogy a legjobb barátod, s közben a való életben elmennél mellette az utcán, mert azt se tudod, hogy fiú-e vagy lány. S már önmagában ez a kérdésfelvetés izgalmas, hogy mozdulnak el a prioritások a való élet felől a virtuális világba (a valóságban lehetsz lúzer, míg a játékban te vagy a világ ura). Arról már nem is beszélve, hogy akármennyire távolinak tűnhet, mégis egy simán elképzelhető jövőképet ábrázol a film, amelynek előnyeiről és hátrányairól lehet vitatkozni, attól még létezik. Ha negatívumot fel lehet róni, az a kissé rétestészta módján elnyújtott befejezés, s az igazán váratlan fordulatok hiánya (arról nem beszélve, hogy egy-két húzás jó előre látható, lásd: ki is a valódi H.). Amellett azonban nem lehet elmenni, hogy a lezárásig diktált őrült tempó igazán elképesztő, s bátran ki merem jelenteni, hogy az idei felhozatal egyik legjobb blockbusterét kaptuk. A Ready Player One közel tökéletes moziélmény, úgyhogy bátran ösztökélek mindenkit, hogy ha teheti, minél nagyobb vásznon tekintse meg. Erre a látványvilágra tényleg csak azt tudom mondani: szemkápráztató!

Nagyon vártam már ezt a filmet. Premier előtti vetítésen tudtam volna megnézni de sajnos családi okok miatt nem jött össze. A regényt sajnos még nem volt alkalmam elolvasni bár biztosan jó lehet ha ennyire korrekt kis filmet csináltak belőle. A történet nagyon jó. Valós társadalom kritikára alapoz, amely egyre csak nő és nem csak a fiatalok körében. Annak ellenére hogy nem rajongom a CGI-s filmekért engem ez teljes mértékben megfogott. A hangulata nagyon jó volt! Habár a film a jövőben játszódik sokszor volt visszaemlékezés, vagy múlt idéző jelenetek amikor egy az egyben átéreztem azt az 1980-as évekbeli hangulatot már ezért megérte. A Thor 3-nál hájpolták nagyon ezt a "retro" vonalat amit azon a filmen egyáltalán nem éreztem itt viszont annál inkább. Steven Spielberg ismét egy rendkívül látványos, hangulatos és szerethető filmet alkotott. Ez a film egy igazi virtuális birodalom. A szereplők játéka kiváló volt. Összességében nekem nagyon tetszett és ajánlott moziban nézni a látvány miatt! :) "Bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk."

Erre a filmre én nem voltam felkészülve. Nem számítottam rá, hogy annyira mellbevágóan letaglózó lesz mint amilyen lett is. Kifejezetten tetszettek a próbáknak a trükkös megoldása az, hogy mindegyikbe csempésztek némi fondorlatosságot. Az alkotó emlékeibe visszatekintés szintén nagyszerű ötlet volt. Gyakorlatilag minden mozzanata érdekességeket tartalmazott és nem a játék utalásokra célzok ezzel. Hanem maga a történet megoldásához vezető út csavaros és különleges módon volt kikövezve. Kicsit úgy éreztem, hogy beszippant a film és én is ott vagyok a színészekkel együtt, legalábbis akartam ott lenni. Csodálatosnak tartom ezt a fajta fantáziát. Valahol meg is értettem a karakterek motivációit. Mindenkinek volt egy célja amit készek voltak elérni bármi áron. Mentes volt a sallangos párbeszédektől és a gyenge húzásoktól is. Nekem nagyon bejött és ajánlom mindenkinek aki szeretne egy igazán jót szórakozni és kikapcsolódni.

Ez a film nem semmi. Szerencse, hogy a padló megfogta az államat mert úgy leesett mire a vége lett a filmnek. Szemkápráztató film ami stabil történetet kapott. Szinte mindig volt olyan jelenet ahol sűrűbben vettem a levegőt annyira hatással volt rám a film. Nem tudom ki, hogy van vele de ez ütős darab. Az első pár perc alatt úgy ítéltem meg, hogy ez jobban illik a gamer nézőkhöz mivel dobáltak pár kifejezést amit ők inkább értenek mint az átlag ember. Aztán szép lassan ez csillapodott és tökéletesen szeretni valóvá vált mindenki számára. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt javasolnám.