A film kicsit megemlékezett az elmúlt 40 év klasszikusairól. Kaptunk egy kis Stephen Kinges Ragyogást, volt King Kong, Jurassic Park, Godzilla, Pókemberes és Supermanes utalások, Chucky baba (gyerekkori kedvencem) és Spielberg elengedhetetlen kedvence az UFO téma egy kis Aliennel. A figurákról nekem az Avatar jutott eszembe, történetben ez a kincskeresős kalandfilm feeling pedig egy jövőbelli modern Indiana Jonest sejtetett. Lebegő harsonákat meg talán a Harry Potterben láthattunk. Ismét egy film Rubik kockával, ami nélkül manapság nem is készült amerikai produkció. A retro zenék világában történő kirándulást imádtam, főleg hogy sokszor annyira 'tájidegennek' hatottak és talán pont ebből a furcsaságból fakadt ez az izgalmas elegy. Remek ötlet volt a mai ''levéltárnak" megfelelő hely, ahol nem könyveket ütöttek fel a szereplők, hanem korábbi időszakok jeleneteit nézhették újra vagy akár maguk is a részesei lehettek. Amiből szerettem volna többet kapni az az, hogy az OAZIS-es világban lévőket lássuk a valóságban is. Pár képkocka erejéig (mamuszban tomboló anyuka, ázsiai hivatalnok) téma volt ez is, de sok mókás jelenetet ki lehetett volna belőle hozni. Az utolsó harmada nálam gyengébb, főleg a Gyűrűk urát idéző csatajelenet miatt.
A film kicsit megemlékezett az elmúlt 40 év klasszikusairól. Kaptunk egy kis Stephen Kinges Ragyogást, volt King Kong, Jurassic Park, Godzilla, Pókemberes és Supermanes utalások, Chucky baba (gyerekkori kedvencem) és Spielberg elengedhetetlen kedvence az UFO téma egy kis Aliennel. A figurákról nekem az Avatar jutott eszembe, történetben ez a kincskeresős kalandfilm feeling pedig egy jövőbelli modern Indiana Jonest sejtetett. Lebegő harsonákat meg talán a Harry Potterben láthattunk. Ismét egy film Rubik kockával, ami nélkül manapság nem is készült amerikai produkció. A retro zenék világában történő kirándulást imádtam, főleg hogy sokszor annyira 'tájidegennek' hatottak és talán pont ebből a furcsaságból fakadt ez az izgalmas elegy. Remek ötlet volt a mai ''levéltárnak" megfelelő hely, ahol nem könyveket ütöttek fel a szereplők, hanem korábbi időszakok jeleneteit nézhették újra vagy akár maguk is a részesei lehettek. Amiből szerettem volna többet kapni az az, hogy az OAZIS-es világban lévőket lássuk a valóságban is. Pár képkocka erejéig (mamuszban tomboló anyuka, ázsiai hivatalnok) téma volt ez is, de sok mókás jelenetet ki lehetett volna belőle hozni. Az utolsó harmada nálam gyengébb, főleg a Gyűrűk urát idéző csatajelenet miatt.