Dűne (2021)

Szerintem ez nagyon egyben van. Kíváncsian várom a folytatást.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kissé szégyenkezve vallom be, de eddig nem hozott erősen lázba Frank Herbert, és ugyanígy voltam sok évvel ezelőtt Terry Pratchett-tel is. Azokban az időkben látott napvilágot a Harry Potter, melynek írott és mozis megjelenése is kasszasiker lett, a ... teljes kritika»

Bárki bármit is mond, Villeneuve került a legközelebb ahhoz, hogy filmvászonra álmodja Frank Herbert klasszikusát. Lynch-nek beletörött a bicskája, Jodorowskynak pedig fel kellett adnia a tervasztalnál. A tévésorozatokat inkább hagyjuk, a Dűne kizáró... teljes kritika»

Bár annak idején élvezettel olvastam a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" sorozatot, és abban is Frank Herbert regényét, a Dűnét, melynek világa tényleg elvarázsolt, Denis Villeneuve idei drámája nagy csalódást okozott számomra. Megjelennek ugyan a filmb... teljes kritika»

A Dűne az a történet, amelyet senkinek sem kell bemutatni. Frank Herbert klasszikus regényét ugyanis mindig megelőzi a hírneve, így még azok is fogalmat tudnak alkotni a jelentőségéről, monumentalitásáról és a sci-fi műfajra gyakorolt hatásáról, aki... teljes kritika»

Frank Herbert eredeti regényét számos rendező próbálta már megfilmesíteni: Jodorowsky munkája már korai fázisában akadályba ütközött, David Lynch pedig eljutott ugyan egy kész filmig, a végeredmény mégis jócskán elütött a rendező sajátos vízióitól. Denis Villeneuve-ről már többszörösen is kiderült, hogy remek érzéke van a történetmeséléshez, és fantasztikus, komplex világokat képes teremteni. Rajta volt tehát a sor, hogy bizonyítsa, a hiedelmekkel ellentétben Herbert monumentális műve igenis megfilmesíthető. A Dűne homokja mégis elnyelte a neves rendező zsenijét. A 2021-es feldolgozás minden eddigi próbálkozásnál kiforrottabb, ambiciózus alkotás. Ennek ellenére a Dűne inkább tűnik a világ legdrágább pilot epizódjának, mint önállóan értékű fantasy-eposznak. A fakó képi világ homályába vesző politikai motivációknak megalapozó történetnek ugyanis nincs semmilyen kifutása. A Dűne csupán az eredeti regény első felének vászonra tűzésére vállalkozik. Így hősének útja éppen csak akkor kezdődne, mikor a játékidőnek vége szakad. A monoton világépítésnek a folytatás hiányában nincs valós célja. Az így is két és fél órás filmbe szuszakolt akciójelenetek alatt nincs is okunk igazán izgulni, hiszen a történet valójában még el sem kezdődött. A Dűne egész estés mozifilm képében tetszeleg, noha erre csak öncélúan duzzasztott cselekménye miatt van lehetősége. Az ígéretes koncepció és kiváló atmoszféra ellenére a filmhez jókora hiányérzet társul.

A Herbert által annak idején teremtett Dűne egy különleges világ, mely a Star Wars univerzumánál is régebbi. Egy igazi fantáziamerülés a képzeletbe, tele eredeti ötlettel és érdekes gondolattal. Villeneuve nagy fába vágta tehát a fejszéjét ennek másodszori megfilmesítésekor és megrendezésekor. (Az első filmes adaptáció - David Lynch 1984-es sci-fije - szintén mérsékelt diadalt aratott annak idején.) Sajnos amit Villeneuve kihozott az egészből, az csupán töredéke lett az eredeti sztorinak, és még ezt is laposan, unalmasan tálalta, újabb közepes produkciót alkotva. Lassú a tempó, kidolgozatlanok és bemutatlanok a karakterek, enervált a rendezés és gyenge a script is. De a Dűne legfőbb hibája mégis maga Villeneuve és amit tett ezzel a hihetetlenül fantáziagazdag világgal. Értékelesem: 50%, se több, se kevesebb.