Dűne, egy unalmasra sikeredett fantasy

2021.10.25 17:20 Harper Olvasottság: 1132x

14

Bár annak idején élvezettel olvastam a "Kozmosz Fantasztikus Könyvek" sorozatot, és abban is Frank Herbert regényét, a Dűnét, melynek világa tényleg elvarázsolt, Denis Villeneuve idei drámája nagy csalódást okozott számomra. Megjelennek ugyan a filmben a Dűne-világ elemei: a sivatagos Arrakis bolygó, a hatalmas férgek a felszín alatt, a titokzatos fremenek (a kék szemű őslakosok) és a császárral jobb-rosszabb viszonyt ápoló, rivalizáló főnemesi házak: Atreidesek, Harkonnenek (akik a bányászható fűszerért törik magukat), a karakterek nincsenek rendesen bemutatva, az összecsapások szegényes képi világúak, a konfliktusok, rejtélyek, fordulatok pedig kidolgozatlanul jelennek meg.

Az alaptörténet összefüggéseit láthatjuk ugyan – amint a császár az Atreidesek felügyelete alá helyezi az Arrakis bolygót, miközben titkon megtámadásukra kéri fel a Harkonneneket, és a császári csapatokat ad melléjük (Sardaukar harcosok képében) –, a finom részletekkel már nem bajlódik a rendezés, így nem élhetjük át például a pozitív főhősök kételyeit, félelmeit vagy bátorságát sem.

A hősies karakter, például az ifjú Paul Atreides (Timothée Chalamet) szótlan figura, akit a film végéig sem ismerünk meg igazán (mint ahogyan élettörténete sem kerül bemutatásra). Édesapja, a herceg (Oscar Isaac) kezdetben ravasznak, sőt bölcsnek tűnő, központinak beállított szereplő, ám az ő sztorijával is adós marad a script. Apa és fia bemutatlan marad tehát, így nincs nagyon miért izgulnunk értük.

Egyedül a Paul-Jessica (azaz anya-fiú) kapcsolatba tesz Villeneuve érzelmeket, a köztük lévő szoros és sajátos kapcsolat valóban átjön a néző felé. Itt némi misztikum is megjelenik részint Jessica (Rebecca Ferguson) titokzatos rendbeli helyzete miatt (Bene Gesserit rend), részint az ifjú Paul herceg jövőt mutató álmai okán.

A többi karakter még kevésbé kibontott, csak sejtjük az Atreideseket segítő két harcos képességeit és motivációit: Duncan Idaho (Jason Momoa) fanatikus hűségét és Gurney Halleck (Josh Brolin) elszántságát. Ám az már rejtély marad, hogy miért tartanak ki a végsőkig a dinasztia oldalán. A negatív karakterek még inkább titokzatosak: a Harkoneneket vezető báró (Stellan Skarsgard) és alvezére, Rabban (Dave Bautista) semmiféle múlttal nem rendelkezik.

Ami a látványt illeti, kihagyott lehetőség a csaták éjszakai megjelenítése és az óriás férgek egyszeri megmutatása csakúgy, mint a szegényes szimbolika. Az elnyújtott játékidőt még többnek érezzük a vánszorgóan lassú tempó miatt, mely gyakran 10 percekre hagy bennünket események nélkül.

Összességében a Dűne kihagyott lehetőség maradt az 1984-es, utolsó filmes adaptáció után. Villeneuve átlagfilmmé tette a filmtörténelem egyik legrégibb sztoriját, mely számtalan tekintetben inspirált híres alkotásokat, többek közt a Star Wars univerzumot is. Értékelésem sajnos alig 45% csupán. Csak megszállott Dűne rajongóknak ajánlanám. Én a moziban már a felétől vártam az egész végét, annyira untam magam, ami engem döbbentett meg a legjobban, mert nagyon nem méltó egy Dűne-filmhez.