Az utolsó szó

Izgalmas szereposztású film. A története kicsit bizarr, de kedvelhető. Shirley Maclaine jól hozta a kicsit zsémbes öregasszonyt, akiről persze kiderül, hogy van szíve.

Alaposan elszállt az idő Irma, te édes fölött! Igazán megérdemelt volna jobb filmet is, bár ebben is szinte lubickolt a szerepében, a megszokott módon tökéletes alakítás. Csak sajnos nagyon sekélyes a történet, aki látott már néhány hollywoodi darabo... Többt, az már az elején kitalálhatta a végét. Amanda Seyfried nem tartozik a kedvenc színésznőim közé semmi problémám nincs vele, csak nem is tudom miért, nem kedvelem, A szerepéért kapott gázsin kívül még egy extra bónuszban is részesült; a film révén a későbbi férjét (Thomas Sadoski) is megismerhette. Viszont számomra rettenetesen irritáló volt AnnJewel Lee Dixon jelenléte, akinek csak a szerep szerinti nevéből (Brenda) derült ki, hogy valamikor lány, majd nő lesz belőle. Nehogy már egy ugri-bugri tacskó szólja le a Dewey féle Tizedes Osztályozást, amely segít eligazodni a könyvek határtalan birodalmában. A rendszerét egyetemessé téve a könyvtárak az egész világon használták. Nagy előnye, hogy a könyvek tartalma a számok segítségével hajszál pontosan meghatározható. (Ezt volt feldolgozó könyvtárosként muszáj volt megemlítenem.) Rá azért volt szükség, hogy helyettesítse az amerikai limonádé filmekben kötelezően szerepeltett aranyos és szerethető kiskutyát. Sokak szerint figurája emeli a színvonalat, bár én nem osztom ezt a véleményt.

Sajnos nem számítottam egy eget rengető filmélményre, és ez be is bizonyosodott. Nagyon teátrális alakítások, amik engem teljesen eltoltak a filmtől. A sztori felépítése is kissé hevenyészett, nem mintha azt kerestem volna benne, mennyire valósághű, de még így is jutott bele néhány logikai bukfenc.