A háború elől nem lehet elmenekülni Milyen jó, hogy vannak visszaemlékezések, könyvek, filmek a háború borzalmairól, mert az emberek emlékezete véges, meg el is akarják felejteni az átélt borzalmakat. 1940 nyara Belgium és Franciaország számára a német megszállást jelentette, a bevehetetlennek vélt Maginot vonalat megkerülve a Wermacht seregei Párizsban győzelmi parádét tartottak. A civil lakosság többsége fejvesztve menekült a németek elől. Egy ilyen vonattal történő menekülés történetét vitte filmre 1973-ban Pierre Granier-Deferre. Számomra fontos, hogy kiváló színészek szerepeljenek a látott filmben, ebben az esetben ez a kívánságom teljesült is, hiszen Romy Schneider és Jean-Louis Trintignant már azelőtt is bizonyították t... több»
Katedrálisok helyett monstre filmek díszletei A mozi története gyakran előforduló téma a filmkészítők körében. Elég, ha visszaemlékezünk Tornatore 1988-as „Cinema Paradiso” című munkájára, amely egy csodálatos történet a filmek nyújtotta varázslatról. Ez a film pedig az 1910-es évek Hollywoodjába repít bennünket. Története szerint az akkor már elismert rendező, David Wark Griffith az 1914-ben készült olasz „Cabiria” című film hatására elkészítette a „Türelmetlenség” című opuszát. Mindig is érdekelt a film (h)őskora, gondolom, hogy nem jártak túlságosan messze a valódi eseményektől. A film díszleteinek megalkotói között volt Andrea és Nicola, a két olasz bevándorló kőfaragó. Apjuk csődbement vállalkozása miatt hagyták el hazájukat és jut... több»
100 éves klasszikus A film elkészítésének kerek századik évfordulója alkalmából megkerestem és megnéztem ezt a – természetesen – némafilmet, és csak hüledeztem, hogy már egy évszázaddal ezelőtt is mennyire fejlett volt a filmnyelv. Mindez elsősorban David Wark Griffith zsenijének köszönhető, meg Lillian Gish szereplésének. Gish egyedülálló fizikai adottsága volt, hogy időskoráig megőrizte törékeny gyermeklány kinézetét, ebben a filmben is már 26 éves volt, 61 filmszerep volt mögötte.
A Thomas Burke egy novellájából ('The Chink and the Child') készített film nagy mértékben hangsúlyozza a történet meseszerűségét. Témáját tekintve készítése idejének ellenére is korszerűnek ítélhető, hiszen ma is érvényes gondokat... több»
Kalandos út a pókerversenyig Ismét egy olyan film került sorra amelynek William Goldman írta a forgatókönyvét. Nagyon otthonosan mozgott a westernek világában (is), elég megemlíteni a „Butch Cassidy és a Sundance kölyök” című Oscart nyert szkriptjét. Ez a Nagy Pókerverseny körül bonyolódó történet a műfaj komédiába hajló darabjai közé tartozik, nem veszi komolyan a Vadnyugat szokásos kliséit, inkább idézőjelbe teszi azokat. A film előzményei közé tartozik Roy Huggins 1957-1962 közötti 124(!) epizódból álló TV-sorozata. Érdekesség, hogy az abban a szériában a főhőst játszó James Garner itt is kapott szerepet, ő volt Zane Cooper. Mel Gibson a készítés idején a legkeresettebb színészek között volt, renoméja a botrányai köv... több»
Teleplay nívó Csalódtam ebben a filmben, pedig kiváló színészek szerepeltek benne (Anthony Hopkins, Kristin Scott Thomas) Szerintem teljesen hiteltelen történet, sok hiányossággal. Az is a csalódásom oka, hogy Graham Greene neve szinte garancia az élvezhető sztorira. Ennek ellenére ez a feldolgozás erősen középszerű, teleplay jellegű mozi, ráadásul még a színészi alakítások sem kiemelkedők. Sinkó László ebben a filmben kölcsönözte először a hangját Hopkins számára, azóta a 2015-ben bekövetkezett haláláig elválaszthatatlanul kapcsolódott hozzá. Elég csak felidézni „A bárányok hallgatnak” félelmetes hangalakítását.
Újszövetségi történet más szempontból Igazán Húsvét táján érdemes megnézni ezt az Újszövetséghez kapcsolódó filmet. Azt olvastam róla, hogy a „Ben Hur”-hoz hasonlítható. A nép egyöntetű akaratára a címszereplő rablógyilkost bocsátották szabadon Jézus ellenében. Anthony Quinn alakítását sokan dícsérik, én is csatlakozom az elismerésekhez. Mellette feltétlenül meg kell említenii a fantasztikusan fiatal, sármos Vittorio Gassman szereplését. A jól bevált hollywoodi mintára készített monstre bibliás filmfeldolgozás, sok emlékezetes jelenettel. Remekül működik a középkorban elterjedt Biblia pauperum helyettesítésére is.
Egyszer, de soha többé! A témája miatt szörnyűséges ez a film, mert egy tíz éves kisfiút Dél-Olaszországban, váltságdíj reményében elrabolnak és iszonyatos, embertelen körülmények között tartanak fogva. Szerencsétlen kissrác látványa sokkoló volt. Nem hiszem, hogy újra rá tudnám magam szedni, hogy megnézzem. Számomra ennek a filmnek az a tanulsága, hogy őrizkedem Niccoló Ammaniti olasz író munkáitól, mert a könyvéből készített és Bertolucci által rendezett „Én és te” (2012) sem tetszett., sőt kifejezeten irritált. Már a kedvelt rendezők újabb munkáiban is csalódni kell?!
Minden szinten csalódás Alulmúlta a várakozásomat Dario Argento első rendezése, mert az átolvasott vélemények alapján sokkal többet vártam. Lassan egyre inkább kezdek csalódni a giallo műfajában. Primitív történet, névtelen szereplők, izgalomnak nyoma sincs. Logikátlan történet, csak másfél óra, mégis rendkívül unalmas. Nem tartom valószínűnek, hogy egy trauma hatására valaki pszichopata sorozatgyilkossá válik. Erős jóindulattal csak a „futottak még” kategóriába tudom sorolni. A későbbiekben Argento mester „megemberelte” magát és valóban készített értékálló darabokat („Mélyvörös”, „Sóhajok”, etc.) Minden kezdet nehéz!
Sokat eláruló cím Szerelmi háromszög történet, amelyben a férfi, akiért folyik a harc (George Brent) a két főszereplő hölgyhöz képest jelentéktelen figura. Ugyan meglehetősen jóképű, meg a magángépével össze-vissza repked (a magánéletében is rendelkezett pilótaengedéllyel!), de Bette Davis és Mary Astor mellett a labdába sem rúghatott. Talán túlságosan részrehajló vagyok, de nekem sokkal jobban tetszett a Sandra figuráját játszó Ms. Astor, mint Davis. Mellette szól az a rengeteg filmes tapasztalat, hiszen már a némafilmes korszakban is főszerepeket játszott. Alakítását 1942-ben Oscar-díjjal jutalmazták. Ezzel a véleménnyel nem vonom kétségbe Bette Davis zsenialitását, de ebben a filmben nem ő vitte a prímet. ... több»
Hóesés helyett szemerkélő unalom Michael Keaton első rendezése ugyanazt hozta számomra amit a szereplései, vagyis nézhető ugyan, de nem a kedvencem. A leírás alapján nem számítottam egy pörgős történetre, de amit láttam, az zömében unalmas, művészinek szánt, de annak minden kellékét nélkülöző film. A skót Kelly Macdonald szereplését sokkal többre tartottam, mint Keaton játékát, az életunt, öngyilkosságra készülő bérgyilkos alakítása túlságosan klisés volt. Régi megfigyelésem, hogy öt amerikai film közül minimum egy karácsony környékén játszódik, a rendezők előszeretettel választják ezt az időszakot, mivel remekül mutatnak a kis színes fények és a különböző ünnepi dekorációk. Az ilyen filmek közül ez a nagyon könnyen felejth... több»
Vádirat a halálbüntetés ellen Ki érezhette volna jobban a kivégzéstől való félelmet, mint, aki saját maga is az úgynevezett halálsoron töltött hosszú éveket?
A film korzikai születésű rendezője, José Giovanni, valódi nevén Joseph Damiani (1923–2004) a háborúban a kollaboránsok oldalán elkövetett bűneiért halálra volt ítélve, de aztán elnöki kegyelmet kapott. Saját életének eseményeit is átdolgozva vitte filmre ezt a megrázó történetet. Jobban belegondolva a „Nyomorultak” modernizált cselekménye jelenik meg, mivel Goitreau felügyelő (a filmtörténet egyik legellenszenvesebb figuráját Michel Bouquet személyesítette meg) alakjában ha úgy tetszik, Javert felügyelő éledt újra, aki nem ismerte a bűnhődés utáni megbocsátás lehe... több»
A kisemmizett unokaöcs Egyes filmes oldalakon a vígjáték besorolás is szerepel, de inkább látlelet az 1900-as évekről. Az abszolút főszereplő a bajuszos Belmondo, aki szinte beleszeretett a tolvajlás „gyönyöreibe”, de közben a szebbik nemet sem hanyagolta el. Georges Randal (Belmondo) szerencséjére csupa izgalmas és kívánatos hölggyel találkozik, a „munkája” mellett az egyéb szórakozásra is lehetősége nyílik. A Belle Époque ma is tündöklő szépséges világa fantasztikus hűséggel jelenik meg ebben a Malle-filmben, minden apró árnyalat a helyén van, a helyszínek, a jelmezek, a hangulatok tökéletesen visszahozzák az ábrázolt korszakot. Mellette izgulhat a néző a lebukás veszélyeitől, de helyette a gyerekkori szerelem t... több»
A rivális közbeszólt Eléggé ismeretlen gengszterfilm, bár megérdemelné a nagyobb népszerűséget. A készítésekor még nem dívott a felturbózott akciósorozat, ennek ellenére van a végén egy remek autós üldözés és egy nagy lövöldözős jelenet. Jacques Becker két évvel előbb készítette a klasszikussá vált „Aranysisak” című filmjét, annak magas színvonalát nem tudta megismételni, de azok számára, akik kedvelik a zsáner filmjeit élmény lehet. Egyébként is Jean Gabin szereplése minden film nívóját jelentősen megemeli. A későbbiekben „nagyágyúvá” váló két sztár, Jeanne Moreau és Lino Ventura már itt is megmutatták tehetségüket.
Túl kevés a megőrzéshez Marilyn Monroe régóta az egyik kedvenc színésznőm, de ez a filmje eddig kimaradt az életemből. A megnézése után fájó szívvel bevallom, hogy nem is nagyon sajnálom. Bár három dalt is énekel benne, meg a megjelenésével sem volt semmi baj, de a történet a legnagyobb jóindulattal is nagyon harmatos. Akkor készítették, amikor a CinemaScope új technikai megoldásával vissza akarták csábítani a moziba a TV készülékek kékesen villódzó fénye elől a nézőket. Ennek megfelelően kis túlzással az egyik főszereplő a Sziklás-hegység vadregényes, a szélesvásznon remekül érvényesülő csodája. A rendezést Otto Preminger kezdte el, de valószínűleg elege lett, ezért „kivásárolta” magát a stúdióhoz kötő szerződésbő... több»
Poligámia mormon módra A monogámiához szokott néző számára meglehetősen furcsa és szokatlan a többnejűség, hiszen az esetek nagy többségében az egy nő és egy férfi házasságában is számos konfliktus származik. Nehéz az ilyen poligám házassági kapcsolatok értelmezése, amelyek alapja a vakhit, vagyis a Próféta így akarta. A filmbéli mormon közösség azonban ebben a hitben nőtt fel, fel sem vetődött bennük, hogy másként is lehet élni. Ennek a közösségnek a bemutatása a film egyetlen érdeme, mert különben egy erősen középszerű alkotás, egyszeri megnézésre akkor érdemes, ha nincs más lehetőség.
A céloknak tökéletesen megfelelt Meg akartam erősíteni mérhetetlen ellenszenvemet Seth Rogen iránt, ugyanakkor az is cél volt, hogy ne akarjam megnézni a „Csekély esély” című filmet, bár Charlize Theron szereplése miatt gondoltam rá. A célok szempontjából remek filmet választottam, mert mindkettő teljesült! Seth Rogen megszerezte a stabil első helyet azoknak a személyeknek (direkt nem színészt írok, mert nem tartom annak, mivel totálisan tehetségtelen, ráadásul tenyérbemászó képe van) listáján, akiknek a filmjeit messze el kell kerülnöm. A személyéhez társítottam Judd Apatow minden elkövetett és a jövőben elkészítendő munkáját is, mert aki ilyen minek is nevezzem műveket hoz létre, az nem érdemli meg a rendezői címet. Az e... több»
Bosszú hat év szenvedésért A cseh új hullám utolsó alkotásainak egyike. Az idősíkok gyakori váltakoztatása feszültséggel teli alkotást eredményezett. Súlyos erkölcsi mondanivalót jár körül; vádirat az ötvenes évek sztálinista berendezkedése ellen, ahol egy tréfás pár sor alapján tönkretették egy ember életét. Ugyanakkor megkérdőjelezi a bosszú jogosságát, hiszen egy ártatlan nő az áldozat. A fekete-fehér képek tűéles kontúrjai alátámasztják a múltbéli és a jelen etikai vétségeinek súlyosságát. ’68 után igazi bátorság kellett a film elkészítéséhez.
A bűvész és bábuja 41 éve készült ez a film, de a mai thrillerek között is megállja a helyét, sőt! Meglepetés volt, hogy a nagyívű filmeposzok alkotója, Richard Attenborough („A híd túl messze van”,„Gandhi” etc.) ilyen zsánerű filmet is készített. Régóta szerepelt a kívánságlistámon, most végre rábukkantam.
Egy skizofrén „mágus” és a bábu alakjában Pufiként manifesztálódott másik énjének tragikus története. Anthony Hopkins egyetlen korábban készült filmjét láttam csak („Az oroszlán télen” című történelmi drámát, amelyben Oroszlánszívű Richárdot alakította, a tehetségét már abban is bizonyította), de ebben 41 éves korában (meghökkentően fiatal külsővel) érezni lehetett, hogy fogékonysága van olyan alakok megfor... több»
Ügynökök a Közel-Keleten Már a sokadik film az iraki háborúról, ami az amerikai filmgyártás számára kifogyhatatlan témának tűnik. Ridley Scott ezúttal egy közepes darabbal rukkolt elő, minden mesterségbeli tudása benne van, remek akciójelenetekkel megtűzdelve, de a téma sajnos számomra kissé unalmas volt, tudom, az én hibám. A két nagy sztár (Crowe, DiCaprio) hozta a tőlük megszokott kötelezőt, de az az igazság, hogy Hani szerepében Mark Strong pestiesen szólva „lemosta” őket a filmvászonról. A szerelmi szálat nyugodtan ki lehetett volna hagyni, de ezek szerint a „l’amour” egyetlen filmből sem maradhat ki. Egyszeri megnézésre elmegy.
Az Élet egy leveles textília „szemével” Elgondolkodtató holland művészfilm. Maradva a textilnél, a patchwork fogalma jut az eszembe. Anyagdarabkákból összeálló mozaik, vissza-visszatérő hősökkel, inkább szomorú, mint vidám epizódok segítségével. Más kérdés, hogy a bemutatott élethelyzetek szánnivaló sorsokról szólnak. Halál, magányosság, emésztő, de viszonzatlan szeretetvágy, erőszak, mind az Élet árnyékos oldalát mutatja. Kimondottan szeretem a drámai filmeket, de kevesebb több lett volna, így túl sok volt a film pesszimista kicsengése.
72 A vonat (1973)
Milyen jó, hogy vannak visszaemlékezések, könyvek, filmek a háború borzalmairól, mert az emberek emlékezete véges, meg el is akarják felejteni az átélt borzalmakat. 1940 nyara Belgium és Franciaország számára a német megszállást jelentette, a bevehetetlennek vélt Maginot vonalat megkerülve a Wermacht seregei Párizsban győzelmi parádét tartottak. A civil lakosság többsége fejvesztve menekült a németek elől. Egy ilyen vonattal történő menekülés történetét vitte filmre 1973-ban Pierre Granier-Deferre. Számomra fontos, hogy kiváló színészek szerepeljenek a látott filmben, ebben az esetben ez a kívánságom teljesült is, hiszen Romy Schneider és Jean-Louis Trintignant már azelőtt is bizonyították t... több»