Berto49

Európa nagymamája
Az eredeti cím, „Mrs. Brown” jobban kifejezi a film tartalmát, persze tudni kell hozzá a történelmi tényeket. Viktória királynő férje halála után mély depresszióba esett, a gyászruhát hosszú élete végéig nem vetette le. Halott férjének lovásza, a skót John Brown (a kis kockás kiltjében az elöl fityegő hozzávaló sporran-erszénnyel) volt az a személy, akinek tiszteletteljes barátsága segített a gyászát enyhíteni. Rosszindulatú feltételezések szerint ez a viszony több volt barátságnál, amit én erős kétségekkel fogadok, hiszen a prüdéria az egész viktoriánus korszak fő jellemzője volt, még a székek lábára is huzatot húztak. Egész egyszerűen a mélynövésű özvegynek (151 cm!) szüksége volt egy szil... több»

A „magas szőke” zűrjei 1968. májusában
Pierre Richard az 1980-as évek közepéig volt a francia vígjátékok koronázatlan királya. A ’68-as franciaországi lázongások idején játszódó komédia során nevetségesen lehetetlen helyzetekbe kerül egy halálraítélt bűnöző társaságában. Ügyvédként mindent megtesz a kegyelmi kérvény aláíratásáért. Valójában egy rohanó tempójú road movie, amelyben Lyonból kalandok során, a legkülönbözőbb lopott járművekkel (közte egy csodálatos szépségű Rolls-Royce) eljutnak a forrongó Párizsig. Színesíti a film cselekményét az ügyvéd, Jean-Pierre mozgásképtelen apja, (Raymond Bussiéres), valamint egy megrémült gazdag házaspár, akik az összegyűjtött vagyonukat próbálják kimenekíteni az országból. Felhőtlen szórako... több»

Belfasti tragédia
Carol Reed angol rendező legelismertebb filmje az 1949-ben forgatott „A harmadik ember”, amelyet a legjobb brit filmnek tartanak, és még ugyanabban az évben megnyerte a Grand Prix-díjat Cannes-ban, az Arany Pálma elődjét. Nem nagy tévedés azt állítani, hogy az eredeti „Odd Man Out” címmel bemutatott munkája vetekszik azzal. A története egy sérült IRA vezető utolsó óráiról szól egy észak-ír városban. Valójában Belfast a helyszín neve,de a filmben nem határozták meg. Minden elemében a film-noir kvintesszenciája. A főhőst alakító James Mason szerintem legjobb filmje, a halál felé támolygó szánnivaló sebesült szerepében. Egy kivétellel mindenki, akivel találkozik csakis a saját önző érdekeit tar... több»

Bűnös vagy ártatlan?
A régi iskola hangulatos krimije három remek alakítással. A korábbi James Bond – kiöregedve a szuperügynök szerepéből – egy bölcs tanárembert játszott, aki a halálbüntetés esküdt ellensége. Minden képességét bevetve küzd egy halára ítélt megmentéséért, csakhogy másként alakulnak az események. Nem vagyok rasszista, de ha egy igazán rosszarcú fekete színészt kíván a cselekmény, a legjobb választás Laurence Fishburne. Meg kell hagyni, remekül játszik, a szemét zsaru karakterét az arcán hordozza, de aztán rájön a néző, hogy beleesett a kinézet csapdájába. Elsőként kellett volna megemlíteni Ed Harris nevét. Amit a rövid jelenléte alatt művelt, az legalább egyenértékű Anthony Hopkins dr. Lecter al... több»

A házasság buktatói
Hogyan válik egy többre hivatott fiatalasszony élete elviselhetetlenné a kisvárosi létezés unalmas, egyhangú körülményei között? Ez a tárgya Sam Mendes 2008-ban készült filmjének. Főhősnek két kitűnő színészt választott, a női főszereplő személye nem is volt kérdéses, hiszen az akkori Mrs. Mendesre, vagyis Kate Winsletre gondolt. A házaspár férfi tagjául pedig Leonardo DiCapriot választotta. Játszottak ők már együtt korábban is, a világsikert elért „Titanic” című filmben. A választás remekül bevált, két felejthetetlen alakítással lett gazdagabb, akik megnézték ezt a filmet. Nem könnyű szórakozás nézni ezt a filmet, mert a nyilvánvaló különbségek ellenére, nemétől függően mindenki a saját sze... több»

Mire jó az adócsalás?
Az amerikai 20. század története (is) bővelkedik gengsztervezérek tündöklésével és bukásával. Egy, talán a legismertebb közülük a nápolyi emigránsok 1899-ben született, Alphonse Gabriel Capone névre keresztelt fia, aki a korrupció mestere volt, a szervezett bűnözés „atyja”. Jó táptalaj volt számára az erkölcsjavítás szándékával bevezetett szesztilalom, amely éppen az ellenkező hatást váltotta ki, a máig is virágzó maffiabirodalmak keletkezését alapozta meg. Egy önálló filmműfaj is hálás témát talált a számos gengszter viselt cselekedeteinek filmvásznon történő megjelenítésére. Brian De Palma „fénykorában” sztárparádéval rendezte meg ezt a filmet, amely a maga kategóriájában azóta is etalonn... több»

Túlcukrozott limonádé
Jó kritikákat olvastam erről a filmről, bár a műfaját (romcom) nem túlságosan kedvelem, hát megnéztem. Nem vett le a lábamról, de egyszeri alkalomra megfelelő, ha nincsenek túlzott elvárások. A film alapjául szolgáló könyvet jó előre bespájzoltam, de a film után lemondtam az elolvasásáról. Legjobban a nagyi (a nagyszerű színésznő, Françoise Bertin alakítása tetszett, sajnos 2014 óta már nincs az élők sorában) sorsa hatott meg. Emberek vagyunk, véges az életünk. Meglehetősen kiszámítható történet, nincsenek benne váratlan fordulatok, talán az, amikor Camille (Audrey Tautou) „lehalkítja” Franck (a sokoldalú színész, rendező, díjugrató, Guillaume Canet) zenebonáját. A dadogó, mégis a színpadról... több»

A fűtermesztő özvegy
Kellemes filmélmény volt két ragyogó szereplővel. Brenda Blethyn nevét csak most jegyeztem meg, pedig már számos filmben láttam. Alakítása nagyszerű volt, ahogy fokról-fokra rájön, hogy a férje által ráhagyott adósságok tengerében hamarosan el fog merülni. Szakismeretét felhasználva „vállalkozásba” fog. Ahogy a londoni alvilágban elsőáldozós ruhájában kínálgatja a portékáját, felejthetetlen jelenet. Más eltitkolt dolgok is kiderülnek; az elhunyt élete párja máshol kereste az örömöket, pedig… Alkalmazottja, későbbi társa, Matthew, a skót Craig Ferguson méltó partnere volt. Kár, hogy átpártolt az USA-ban a TV-és szórakoztató műsorok készítésének világába. Amikor a csodás tengerparton kipróbálj... több»

A vége ad értelmet a címnek
Nem lehet véletlen, hogy azt az Elmore Leonard írást, amely alapján készült a film nem fordították le magyarra. Túlságosan ponyvaízű történet, megszámlálhatatlanul sok hasonló sztorit ismerhet a gyakori moziba járó néző. A főhős, az erősen megöregedett Roy Scheider fáradt alakításában egyedül veszi fel a harcot a három zsaroló bandita ellen. Bár neki is van némi vaj a füle mögött, hiszen viszonyt folytatott egy vonzó fiatal nővel, akinek jócskán az apja lehetett volna. Úgy gondolta, hogy mint egy sikeres vállalkozónak, 23 év házasság után neki is jár egy kis változatosság. Hiteltelennek tartom a zsarolók trióját. Épeszű ember semmilyen ügyletbe nem vesz be olyan lúzert, mint a Leo nevű szere... több»

Hiányos regényadaptáció
Immár sokadjára bebizonyosodott, hogy szinte lehetetlen – néhány nagyon ritka kivétel erősíti a szabályt - egy regényt tökéletesen filmvászonra adaptálni. Ennek a filmnek az esetében is ez történt. Egy tartalmas, információkban gazdag, ráadásul izgalmas krimit zanzásítva láthat a néző. Persze aki nem olvasta a regényt annak jó szórakozást nyújt, de a regény ismeretében csak sajnálkozni lehet, hogy mennyi minden kimaradt az írónő alkotásából. Az elmúlt évszázadok félelmetes, pusztító betegsége, a pestis korunkban Párizsban jelenik meg. A Fekete Halál természetesen pánikot kelt a városban, a betegség terjesztőjét Adamsberg (José Garcia) nyomozónak kell leállítania. A remek színészt, Garciát a ... több»

Az öreg doktor
Annyi megrázó, a holokauszt témájával foglalkozó film után is tudott újat mondani ez a Wajda alkotás. Főhőse Janusz Korczak, születési nevén Henryk Goldszmit orvos, számos fontos és újszerű pedagógiai szakkönyv írója. Három évvel a díjakkal méltán elhalmozott „Schindler listája” előtt Wajda emléket állított a varsói gettóba áttelepített zsidó árvaház vezetőjének, aki nem élt a lehetőséggel, hogy elhagyva 200 árváját mentse az életét. Velük együtt szállt fel a Treblinkába tartó marhavagonba és nagy valószínűséggel az út során halt meg. Számomra érthetetlen, hogy ez a film nem kapott annyi elismerést, mint Spielberg munkája. Korczak megtestesítője az a Wojciech Pszoniak, aki már az 1975-os „Az... több»

Szörnyű!!!
A magyar cím ("Gyagyás gyilkosság") hűen tükrözi nemcsak a bűntettet, hanem az egész „műalkotást”. Tépelődtem, hogy érdemes-e megnézni ezt a filmet. Mellette szólt, hogy Jennifer Aniston játszik benne, akit kedvelek. Ugyanakkor Adam Sandler neve erősen riasztott, mert bár sokak kedvence, én akkor lássam, amikor a hátam közepét. Bejött az előzetes elképzelésem, amiben ő játszik, az megközelíti a nézhetetlen kategóriát. Hihetetlenül gagyi film, szinte egy másodperc csend sincs benne, a szereplők állandóan jártatják a szájukat, a humortalan poénok lavinája zúdul a nézőre. Igazából Agatha Christie paródia szeretett volna lenni, de ebből semmi sem valósult meg. Az ilyen típusú moziknak széles néz... több»

Igazi egzotikus filmélmény
Minden tiszteletem a sinológusoké. Egy ilyen hatalmas ország évezredekre visszanyúló kultúrájával, tudományával foglalkozni embert próbáló feladat. A film címe egyben egy híres pekingi opera címe is. Ennek megfelelően operákban játszó két sztár színész kapta a főszerepet. Az ő kora gyermekkoruktól kezdődően kísérhetjük figyelemmel a sorsukat, párhuzamosan pedig Kína történelmének a fontos fordulataival. Hatalmas históriai események, fontos társadalmi változások jellemezték a korszakot; japán megszállás, kommunista hatalomátvétel, kulturális forradalom, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Európai szemmel a pekingi opera műfaja és előadási technikája meglehetősen szokatlan. Minden összetevő... több»

Orosz remekmű
A film adatlapján található tartalomleírás valóban hibás. A helyes ismertetést zaphirisz szíveskedett közölni. Ritkán lehet találkozni ilyen magas művészeti értékkel rendelkező filmmel. Mély transzcendentális gondolatiság jellemzi, amely a cselekményességet háttérbe szorítja. Fő témája már Dosztojevszkijt is foglalkoztatta, a bűn és bűnhődés, de a film kiegészül teológiai kérdéskörökkel is. Amikor értékelik a filmet – nem véletlenül –, Bergman és Tarkovszkij munkáit hozzák fel példaként. Egy évtizedekkel előbb elkövetett bűn emléke terheli a főhős lelkiismeretét, feloldozást nem remélve éli vezeklő éveit. Pyotr Mamonov a korábbi évek orosz rockzenész sztárja a zajos koncertek helyett az orto... több»

Félrevezető cím
Őszintén szólva az érdekes cím keltette fel az érdeklődésemet a film iránt. Szódával elmegy kategória. A rendezője, Susan Gordanshekan jól ismeri a film központi témáját, hiszen iráni emigráns szülők gyermeke, de már az NSZK-ban született. Változatos, sokrétű tanulmányok után kötött ki a filmrendezés mellett. Nagyon érződik, hogy női rendező, hiszen minden néző számára Mina személye a rokonszenvesebb. Kian, a doktor úr merev, mint egy távíró oszlop, minden vágya németebbnek lenni, mint a született germánok. Nem akarok az emigráció témájába belebonyolódni, de tudomásom szerint Irán egy élhető ország (bár amit a napokban állítólag művelt a tartályhajókkal az Ománi-öbölben az gyalázatos tett!)... több»

Valóban indokolt?
Fritz Lang utolsó remek Amerikában készített filmje 1956-ból, ezután visszatért Németországba. A noir és a tárgyalótermi dráma ügyes keveréke. A halálbüntetés kérdése körül bonyolódik a történet, melynek az utolsó húsz perce a leginkább emlékezetes. Felfogható az amerikai igazságszolgáltatási rendszer kritikájának is. Rémisztő jelenettel kezdődik; villamosszékes kivégzéssel. A férfi főszereplője az a Dana Andrews, aki a „Valakit megöltek” című Preminger filmben a megszállott nyomozót játszotta. Partnernője Joan Fontaine aki filmjein kívül („Manderley ház”. „Gyanakvó szerelem”) arról is híres volt, hogy nővérével, (Olivia de Havilland) elég feszült viszonyban állt.

Madár szaxofonnal
Clint Eastwod nem titkolja, hogy erősen vonzódik a jazz muzsikához. Több filmjében a soundtrack formájában jelent meg, de ebben az életrajzi filmjében központi szerepet játszott. Charlie Parker (1920-1955) „minden idők legnagyobb szaxofonosa”, aki rövid életét „belefújta” a hangszerébe szuperszonikus gyorsasággal égette földi pályája gyertyájának mindkét végét. Szervezetét annyira elhasználta, hogy a halottkém három évtizeddel idősebbnek vélte a holttestét. Életrajzát felesége, Chan Parker is megírta az „Életem Esz-ben” című könyvében. A bebop stílus egyik megalkotójaként zenéje szerencsére megőrződött az utókor számára. Forest Whitaker zseniálisan állította elénk Parker alakját, teljes mért... több»

Vigyázat, csalok!
Kóklerek mindig voltak és lesznek. Így volt ez a „boldog” békeidőkben is, a „főhős” az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb szélhámosa megtisztelő címével dicsekedhet. Előszeretettel adta ki magát a társadalmi ranglétra magas fokán álló huszártisztnek, megnyerő modora révén sokan mentek lépre. Magas átverési rátája volt, képességeit nemcsak az akkor még kétharmaddal nagyobb Magyarországon, de külföldön is hasznosította. A bukása azonban elkerülhetetlen volt, de nem börtönben halt meg, tüdősorvadás végzett vele 1933-ban. Keleti Márton két részben leadott 1966-os minisorozata Benkő Gyulával a főszerepben az őt üldöző kissé bárgyú Mikola felügyelő (Márkus László) harcát jelenítette meg humoros f... több»

Gentleman's agreement
Kissé sántít a címként választott kifejezés, hiszen csak egy talpig úriember, Forgách Péter (Uray Tivadar, hitelesnél is hitelesebb alakítása) és egy festőnő, Péchy Mária (Szilágyi Szabó Eszter) között született. Igazság szerint a kíváncsiság vezérelt a film megnézésére, mert a női főszereplő nevével eddig még nem találkoztam. Érdemes volt megnézni, mert jól játszott. Alakítása ugyan kissé teátrális volt, de ez nagy általánosságban jellemző a korszak színészeire. Kár, hogy az 1915-ben született színházban és filmben is gyakran szereplő színésznő „1945-ben … külföldre távozott. További sorsa ismeretlen.” (www.hangosfilm.hu) Uray mellett kiemelkedő férfi színészek (a szokásos csábító szerepkör... több»

Óvatos rendszerkritika
Egy film azokból az időkből amikor még a vízcsapból is Gálffi László folyt. Ebben a darabban azonban ő csak másodhegedűs, a főszereplő Citrom Flóra alakítója Tarján Györgyi. Bacsó Péter – szerintem - kevésbé sikeres filmjei közé tartozik, a maga idejében is, meg most is eléggé langyos középszer, a vígjáték elemeitől mentes darab. Pedig a színesítés kedvéért a korszak ismert celebjeit (akkor még nem is használták ezt a kifejezést) – Nagy Ferót, Csapó Gábort – is szerepeltette. Az életmű „nagy durranására”, a „Tanú”-ra még csak nyomokban sem emlékeztet. Biztos az munkált a rendezőben, hogy nehogy ezt a filmjét is betiltsák.