A szabadság útjai (2008)

Nagyon jó film. Mindkét színész hatalmasat alakít. Csakis ajánlani tudom.

Ha a Titanic a leggyakrabban emlegetett és legszebb romantikus történet, amelyben mellesleg Kate Winslet és Leonardo DiCaprio szerepel, akkor A szabadság útjai ennek a tökéletes ellentéte. Egészen elképesztő eszközöket ragad meg arra a film, hogy az ... teljes kritika»

Amúgy se volt jó kedvem de ez még tovább rontotta annyira sületlenség volt. Rém unalmas lett a film. Semmi jó nem jut eszembe róla azon kívül, hogy legalább ennek is van egyszer vége.

Hogyan válik egy többre hivatott fiatalasszony élete elviselhetetlenné a kisvárosi létezés unalmas, egyhangú körülményei között? Ez a tárgya Sam Mendes 2008-ban készült filmjének. Főhősnek két kitűnő színészt választott, a női főszereplő személye nem is volt kérdéses, hiszen az akkori Mrs. Mendesre, vagyis Kate Winsletre gondolt. A házaspár férfi tagjául pedig Leonardo DiCapriot választotta. Játszottak ők már együtt korábban is, a világsikert elért „Titanic” című filmben. A választás remekül bevált, két felejthetetlen alakítással lett gazdagabb, akik megnézték ezt a filmet. Nem könnyű szórakozás nézni ezt a filmet, mert a nyilvánvaló különbségek ellenére, nemétől függően mindenki a saját személyes problémáival találkozik benne. A témája azonossága okán joggal tekinthető az „Amerikai szépség” párdarabjának, bár az nekem egy fokkal jobban tetszett. Az utolsó jelenet cinikus csattanó; jelzi, hogy általános, mindenkire vonatkozó helyzetről van szó. A „legbölcsebb” dolog, amit tenni lehet: a hallókészüléket a minimumra állítani.

Nagyon tipikus történet remek kidolgozással (és zseniális, akár ehhez a sztorihoz "túl jó" filmzenével, ha lehet ilyet mondani). Tipikus "férj tartja el" a családot társadalmi mézesmáz, alatta a rothadó valósággal. Vicces, hogy a Winslet és DiCaprio ... több»párt alkot egy ilyen filmben, de teljesen jól megoldják, eleve DiCaprio ezekben a családapa szerepekben gyakran kapja ezt a megformálási feladatot, és mi lehetne összetettebb, mint eljátszani egy filmben, ahogy eljátszod a boldogságot a való életben. A film idegesítő, pontosan annak kell lennie, végig kirohannál a szobából, a környezetből, viszket a bőröd a sok hazugságtól, teljesen hiteles a küszködés és a fulladozás. Bárcsak minden pár olyan szerencsés lenne, hogy ha így él, egyszer eljutna a felismerésig és a kimondásig. Igazi mérgező, gyűlöletes környezet és csodás társadalomkritika. Nem akarok nagyon túlzásokba esni, de ha keresem a magyarázatot, mitől egyre gyászosabb ez a világ, amiben élünk, azt gondolom, nagyon fontos alappillére a degradációnak az emberek folyamatos önámítása, ennek kiterjedt verziója, amikor mellé egy egész család is része az önámításnak. Egy szépen burjánzó, hazug környezet pedig hazug és hitvány utódokat ad a társadalomnak, a következményeken aztán nincsen mit csodálkozni... Na és már túlzásba is vittem, szóval a film remek.

A könyv is nagyon tetszett, de filmre víve kapott teljes színt. A két főszereplőre szinte ráöntötték a szerepet (bár tény, hogy elfogult vagyok, mert mindkettőt kedvelem). Többször nézős film nálam.

Szerencsere nem sokban hasonlit a Titanicra. :-) erett film, tizeneveseknrk nem ajanlom, hiteles tortenet, nagyszeru alakitasokkal es emlekezetes jelenetekkel. Nem mondom, hogy nem lehangolo. Nagyon az, de ilyen (is) az elet.