A szabadság útjai

Nagy hatással volt rám ez a film. Vagy 15 éve láttam, de mai napig bevillan egy egy jelenete.

Ha a Titanic a leggyakrabban emlegetett és legszebb romantikus történet, amelyben mellesleg Kate Winslet és Leonardo DiCaprio szerepel, akkor A szabadság útjai ennek a tökéletes ellentéte. Egészen elképesztő eszközöket ragad meg arra a film, hogy az ... Teljes kritika

Azt hittem, az elmúlt húsz évnek már minden fontosabb filmjét sikerült elcsípnem, de ez valahogy kimaradt, érthetetlen. Sam Mendesnek simán a legjobb filmje, és ehhez minden profi segítség a rendelkezésére állt a stábjában. Már az első percekben nyil... Többvánvalóvá válik, hogy profi alkotással van dolgunk, majd a cselekmény elsöprő erővel visz minket végig, az utolsó percig. A forgatókönyv nagyszerű, DiCaprio hozza az élettől megfutamodó férj előbb szerethető, majd ellenszenves, végül szánandó figuráját, Winslet egyértelműen a saját tehetsége okán játszhatja a feleséget, nem azért, mert ekkoriban pont Mendes felesége volt a hétköznapokban – és remekül oldja meg. A mellékszereplők alakításai között is akad néhány igazán nagyszerű, a személyes kedvencem Michael Shannon, aki valósággal sziporkázik a mindenkinél normálisabbnak tűnő pszichiátriai gondozott szerepében. Nagyjából mindenki ismeri A remény rabjai című filmet, az a helyzet, hogy stílusában baromira emlékeztet rá, felidézi ez a film, és nagyon jól áll neki. Mendesnek nyilván nagy példaképe az a rendezés, és filmjéhez az az operatőr és az a zeneszerző rakja hozzá a maga részét, mint Frank Darabont egykori legendás munkájában. Az eredmény magáért beszél, ezt mindenkinek látnia kell, nincs mese.

Amúgy se volt jó kedvem de ez még tovább rontotta annyira sületlenség volt. Rém unalmas lett a film. Semmi jó nem jut eszembe róla azon kívül, hogy legalább ennek is van egyszer vége.