Se barátság, se szerelem

Ez az a művészi szint, amikor már nem filmet nézel, hanem valami csak úgy megtörténik előtted, a színészek játéka, a jól ismert érzések, a történetvezetés szála mind egy egy realisztikus gyöngyszem, és amikor beszippant a történet, már nem is tudod, ... Többhogy ki a néző, és ki az, aki játszik... külön elismerés a szinkronművészeknek, nagyon sokat adtak a film értékéhez.

A film sajátos módon érzékelteti azt a helyzetet, amikor egy házasságban valami visszafordíthatatlanul elromlik, vagy legalábbis úgy érezhetjük. A „se veled, se nélküled nem lesz jó” típusú filmek közül az egyik legjobb, és meglepően jó ahhoz képest, ahogy az amerikai filmek többsége az ilyen helyzeteket kezeli. A színészek jók, a feszültség egyre nő, és a film javára válik, hogy nincs happy end, hanem mindenkinek megmarad a terhe, amit az élet rá rótt. Mark Ruffalo hozza a szokásos teljesítményt, Naomi Watts egyfajta bájt kölcsönöz a filmnek, és a többiek is jól teljesítenek. Szerintem az IMDB 6,3-as átlaga kevés, a film simán hozza a 7-es szintet.