Az amerikai 20. század története (is) bővelkedik gengsztervezérek tündöklésével és bukásával. Egy, talán a legismertebb közülük a nápolyi emigránsok 1899-ben született, Alphonse Gabriel Capone névre keresztelt fia, aki a korrupció mestere volt, a szervezett bűnözés „atyja”. Jó táptalaj volt számára az erkölcsjavítás szándékával bevezetett szesztilalom, amely éppen az ellenkező hatást váltotta ki, a máig is virágzó maffiabirodalmak keletkezését alapozta meg.
Egy önálló filmműfaj is hálás témát talált a számos gengszter viselt cselekedeteinek filmvásznon történő megjelenítésére. Brian De Palma „fénykorában” sztárparádéval rendezte meg ezt a filmet, amely a maga kategóriájában azóta is etalonnak tekinthető. A rendező – felhasználva a klasszikus gengszterfilmek kliséit – új minőséget hozott létre. Korábbi munkáira is jellemző vonása volt, hogy finoman szólva „idézett” más rendezők alkotásaiból, ebben a filmben is élt ezzel a lehetőséggel: a Brüsszeli 12-be beválogatott 1925-ös Eisenstein-filmből is választott egy emlékezetes jelenetet. A guruló gyerekkocsi képei beleégnek a nézők memóriájába. Sokan feleslegesnek vélik, pedig ez tiszteletadás a nagy előd emléke előtt.
Írtam már a parádés szereposztásról; Kevin Costner Ness szerepében még pályája zenitjén volt, Maloneként Sean Connery pedig az alakításáért begyűjtött egy Oscar szobrot. A sok alkalommal jelölt Ennio Morricone ezért a zenéért nem lett díjazott, pedig megérdemelte volna. Néhány megjegyzés a magyar szinkronról. Kettő is készült, alkalmam volt összehasonlítani őket; az léptékekkel jobb, amelyben Szakácsi Sándor = Costner, Kristóf Tibor = Connery. Mindkét változatot őrzöm a gyűjteményemben, mert a lemezre írt „rosszabb” szinkronost is rettenetesen sajnálnám selejtezni.
Egy egyszerű körzeti ügyész a lehetetlenre vállakozik, amikor azt a célt tűzi ki maga elé, hogy kézre keríti az Egyesült Államok első számú közellenségét, Al Capone-t. A... több»
Szereplők: Robert De Niro, Kevin Costner, Sean Connery, Andy García, Patricia Clarkson
