Ki érezhette volna jobban a kivégzéstől való félelmet, mint, aki saját maga is az úgynevezett halálsoron töltött hosszú éveket?
A film korzikai születésű rendezője, José Giovanni, valódi nevén Joseph Damiani (1923–2004) a háborúban a kollaboránsok oldalán elkövetett bűneiért halálra volt ítélve, de aztán elnöki kegyelmet kapott. Saját életének eseményeit is átdolgozva vitte filmre ezt a megrázó történetet. Jobban belegondolva a „Nyomorultak” modernizált cselekménye jelenik meg, mivel Goitreau felügyelő (a filmtörténet egyik legellenszenvesebb figuráját Michel Bouquet személyesítette meg) alakjában ha úgy tetszik, Javert felügyelő éledt újra, aki nem ismerte a bűnhődés utáni megbocsátás lehetőségét. Valósággal belehajszolta Ginot (Delon) a gyilkosság elkövetésébe.
Még egy azonos kapcsolódási pont is van: Jean Gabin mindkét filmben lenyűgöző szerepjátszást mutatott be. Filmes életműve utolsó szakaszának kiemelkedő darabja. Társult hozzá Alain Delon, aki szintén nagyot alkotott, a film utolsó perceiben talán élete legnagyobb alakításával tűnt fel. Ahogy elhangzott az utolsó szava, hogy „félek”, mélyen megrendítő volt. Akkor még jószerint ismeretlenként bukkant fel néhány perces szerepben a későbbi „nagyágyú”, Gérard Depardieu.
Philippe Sarde zenéje nem hivalkodó módon hangsúlyozta a drámai fordulópontokat. A filmhez három magyar szinkron is készült (micsoda pazarlás!). Időben az első Páger Antalt dicséri, aztán a másik kettőben Mádi Szabó Gábor nagy átéléssel kölcsönözte a hangját Jean Gabin számára. Erre a filmre igazán illik a gyakran használt angol kifejezés: „must see”!
94 Két férfi a városban (1973)
Azt követően, hogy tíz év rabság után kiszabadul a börtönből, az egykori bankrabló minden segítséget megkap, hogy eredményesen beilleszkedjen a társadalomba. Csakhogy a... több»
Szereplők: Gérard Depardieu, Alain Delon, Jean Gabin, Bernard Giraudeau, Michel Bouquet
