A folyó, ahonnan nincs visszatérés

Marilyn Monroe régóta az egyik kedvenc színésznőm, de ez a filmje eddig kimaradt az életemből. A megnézése után fájó szívvel bevallom, hogy nem is nagyon sajnálom. Bár három dalt is énekel benne, meg a megjelenésével sem volt semmi baj, de a történet a legnagyobb jóindulattal is nagyon harmatos. Akkor készítették, amikor a CinemaScope új technikai megoldásával vissza akarták csábítani a moziba a TV készülékek kékesen villódzó fénye elől a nézőket. Ennek megfelelően kis túlzással az egyik főszereplő a Sziklás-hegység vadregényes, a szélesvásznon remekül érvényesülő csodája. A rendezést Otto Preminger kezdte el, de valószínűleg elege lett, ezért „kivásárolta” magát a stúdióhoz kötő szerződésből és a filmet a román születésű Jean Negulesco fejezte be. Robert Mitchum számára nem jelentett óriási kihívást a szerepe megformálása, szokás szerint kemény, mint a kő, de nem maradt érzéketlen Kay bájai iránt. A kisfiát játszó Tommy Rettig megkedvelhette a filmezést, mert a későbbi „Lassie” filmekben szerepelt. Sajnos nem fér be a számos Monroe-filmet tartalmazó gyűjteményembe.