A kamaszkor lelki folyamatainak érzékeny ábrázolása ez az 1962-es Mauro Bolognini-film. A színházi rendezésben és a filmkészítésben egyaránt jártas olasz direktor remekül választotta ki ennek a filmnek a szereplőit. Az akkoriban Olaszországba költözött svéd Bergman színésznőt, Ingrid Thulint kérte fel a címszereplő vonzó, a férfiak figyelmét magára vonó özvegyének a szerepére. Egy gondtalannak szánt nyaralás alatt a címszereplő, Agostino érzelmei elementáris erővel megváltoznak, érzékelve a felnőttek számára idegen és feldolgozásra váró életét. Nagy kár, hogy nem színesben forgatták, bár az anyagiakon túl biztos, hogy művészi oka is volt. Elsősorban a főhősben történő pszichológiai változások ábrázolására törekedtek, a tengerpart látványos képe elhomályosította volna az eredeti szándékot.
A kamaszkor lelki folyamatainak érzékeny ábrázolása ez az 1962-es Mauro Bolognini-film. A színházi rendezésben és a filmkészítésben egyaránt jártas olasz direktor remekül választotta ki ennek a filmnek a szereplőit. Az akkoriban Olaszországba költözött svéd Bergman színésznőt, Ingrid Thulint kérte fel a címszereplő vonzó, a férfiak figyelmét magára vonó özvegyének a szerepére. Egy gondtalannak szánt nyaralás alatt a címszereplő, Agostino érzelmei elementáris erővel megváltoznak, érzékelve a felnőttek számára idegen és feldolgozásra váró életét. Nagy kár, hogy nem színesben forgatták, bár az anyagiakon túl biztos, hogy művészi oka is volt. Elsősorban a főhősben történő pszichológiai változások ábrázolására törekedtek, a tengerpart látványos képe elhomályosította volna az eredeti szándékot.