Ennek a filmnek a plakátja előtt pózolt Margot Robbie mint Sharon Tate a legutóbbi Tarantino-filmben, és ezt nézte meg a moziban is. Nagyon élvezte, hogy a nézőknek tetszett, boldogan mosolygott a közönség reakcióin. Az igazi Tate tehette is, hiszen csak 25 éves volt, sikeres pálya állt előtte, de Charles Manson másként gondolta. (Józan ésszel nem tudom felfogni, hogy azt a magát Sátánnak képzelő gyilkost miért nem végezték ki!? 1976-ban visszaállították a halálbüntetést, de vele csak 2017-ben végzett a végbélrák.)
Eddig nem is tudtam, hogy Matt Helm (Dean Martin) kor- és kartársa volt James Bondnak, csak Mr. Bond jóval túlélte őt, mivel Helm csak négy filmben szerepelt. Terveztek ugyan egy következőt is, már a címe is megvolt („Ravagers”), de állítólag Tate meggyilkolása miatti bánatában és felháborodásában Dean Martin nem vállalta a főszerepet. Véleményem szerint nem is nagy baj, mert az idősödő bájgúnár számomra nagyon ellenszenves volt. Tudom, hogy sokan Frank Sinatra méltó társának tartották, hatalmas sikereket ért el (szirupos) dalaival, és filmjei is kasszasikerek voltak, de a túlságosan laza alakítása számomra nem volt élvezhető.
Maga a tárgyalt film egy nagyon gyenge Bond-féle utánzat, még az sem segített rajta, hogy az akciójelenetek koreográfiájában Bruce Lee közreműködött. Tipikus B-film, Mr. Tarantino kedvelt filmes zsánere. Ennek a darabnak szerintem egyedüli értéke a két gyönyörű hölgy, Elke Sommer és Sharon Tate jelenléte. Miattuk értékelem három csillaggal, főként Tate halála miatti kegyeletből.
