A homok asszonya történetében egy a tengerparton rovarokat gyűjtő entomológus elfogadja egy titokzatos nő kedves meghívását. A férfi azonban csapdába esik a nő homok gödörben épült otthonában, ahol az állandó futóhomokot csak folyamatos lapátolással lehet… Több
A méltán elismert Akira Kurosawa mellett sok más japán filmrendező is remek munkákkal gyarapította a filmművészetet („Onibaba”, „Harakiri”, etc.) Közéjük tartozik Hiroshi Teshigahara is, aki a filmjével 1964-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének különdíját. Az a ritkán előforduló filmes „csoda” történt, hogy szerintem az adaptáció egyenértékű az irodalmi alappal. A homok elleni állandó küzdelem szimbolikus értelemben is felfogható, nekem Madách gondolata jutott az eszembe: „A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” A két főszereplő játéka zseniális! Embert próbáló lehetett maga a forgatás is, nem szívesen lettem volna a helyükbe. Úgy telt el a néhány perccel több mint két órás játékidő, hogy egy pillanatra sem vált unalmassá. Gyomorszorító érzés volt nézni és a vége sem hozott megkönnyebbülést, de az élmény sokáig elkíséri a nézőt. Ez az igazi filmművészet, olyan gondolatokkal megajándékozni a nézőt, amit egy életen keresztül megőriz magában. Ilyen művekkel a mai filmkínálatban ritka kivételként találkozhatunk csak, ezért érdemes tallózni az archívumok kincsesbányáiban.
A Magyarországon 1971-ben bemutatott film plakátján az a téves információ szerepel, hogy "Abe Kobo Nobel-díjas író regényének japán filmváltozata". Az író nem volt Nobel-díjas, ezt két másik japán író, Kavabata Jaszunari (díjazás: 1968) és Óe Kenzaburó (díjazás: 1994) kapta meg.
A film sikeresen felkerült az 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című listára .
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
