Ebgondolat (2019)

A mafab filmkategóriák között keresgélve bukkantam e filmre, és a cselekményt olvasva rögtön tudtam, hogy nem fogok csalódni olyan filmek után, amelyek hasonló témakörben és bár más-más rendezőtől és forgatókönyv írótól származnak, mégis mind tanulságos, kedves és megható filmek lettek. (Egy kutya négy élete, Egy kutya négy útja, Marley meg én c. filmekre gondolok). Kezdeném azzal, hogy nem vagyok kutyás, de még kutyarajongó sem. A film főszereplője, Enzo egy tüneményes kutyus, a szereplők pedig szintén szimpatikusak, és szerintem remekül összeállított film. (Oké, bevallom, Amanda Seyfriedet imádom). A főszereplő srácról meg egy ideig azt hittem, hogy a Taxi filmek kétbalkezes Émiliene. :) Remek péntek esti mozi, nekem többszörnézős, könnyezős, olyan, amin megesik az ember szíve. Azt is meg kell hagyni, hogy van benne számomra egy olyan jelenet, ami kevésbé érhető és picit fura is, de nincs spoiler. Nézzétek és szeressétek, mert imádnivaló kis filmecske!

Két, egyenként is sikeres témát ötvöztek egybe ennek a filmnek az alkotói; egyrészt egy autóversenyző életének eseményei, másrészt pedig az Enzo nevű kutya élete és tapasztalatai alkotják a darab gerincét. Az autóversenyzés engem teljes mértékben hidegen hagy, de a kutyákat szeretem, ezért néztem meg. Nem túlságosan nagyigényű film, családi mozinak elmegy. A „főszereplő” kutya nagyon aranyos, okos, jól idomított. A gondolatait Kevin Costner kissé karcos hangja közvetíti. Enzo ugyanannyira megszállottja az autóversenyzésnek, mint a gazdája. Egy-két humoros mozzanaton túl elég szentimentális alkotás, ha nálunk a mozikban is bemutatnák, nem lenne rá kilométeres sorbaállás a jegypénztáraknál. Egynek elment, de nem különösebben emlékezetes film.

Már a címe megragadta a figyelmemet. Persze nem a magyar fordítás, mert az enyhén szólva is pocsék. A verseny művészete esőben. Szerintem fantasztikus. Mikor művészetről beszélünk, valami megfoghatatlanról beszélünk. Valamiről, ami több, mint amit lá... teljes kritika»

Aki ezt a filmet vígjátéknak sorolta be, na az sem látta. Az elején egy picit húztam a számat a beszélő, mindent okosan értő kutya karakterétől, de miután ezen túltettem magam, egy jó film kerekedett belőle. Ahogy haladunk a történetben, számomra úgy lett egyre jobb. Talán egy kicsit mázas, de semmiképpen sem mézes.... A kutya jelenetein egy kicsit dolgozhattak volna. Néha, - főleg ez elején - ahogy csak úgy ott állt és szemlélődött a házban, az volt a benyomásom, hogy ha most pirosan világítana a szeme, akkor horrorfilmet néznék. Erről is a zebra tehet :) Nem vígjáték, és nem is (kis)gyereknek való.

Igazán megható mint az emberi story mint a kutya szemszögéből alkotott kép nekem még egy óra múlva is pötyög hogy te könnyen miután a filmre gondoltam nagyon ajánlani tudom