Felmerült bennem a kérdés: van-e ennél alávalóbb nívó? Hakniszínészek parádéja, összegányolt történet, amatőr módon fényképezett alig-sztori. Megcsúfolása az 1942-es eredetinek. Nem volt egy olyan testület, amelyik meggátolta volna ennek a nyilvánvaló reklámokkal telitűzdelt fércműnek a bemutatását? Ami a legszomorúbb az egészben az, hogy a rendezője még 2019-ben is alkalmat kapott filmkészítésre. Ilyen szegények vagyunk?! Csak abban tudok reménykedni, hogy a ’45 előtti filmek újrafeldolgozásának divatja már elmúlt, hiszen az elkészültek mindegyike – szerintem - fiaskónak bizonyult.

Ripacsok, ripacsok és ripacsok. Mármint a szereplők. A film? Egyszer megnézed. Aztán nem érted, miért nem kapcsoltad ki a tévét az első 20 perc után.

Nem szeretem ezeket a filmeket. Úgy látom, hogy a színészek sem túlságosan...

Igazán jó humorú, klasszikus magyar film. Cselekményes, vicces és végig szórakoztató. Egyedi humora van. A színészek alakítása és a rendezés is profi.

Nekem az eredeti jobban tetszett, az még nem a ripacskodásról szólt, ráadásul tényleg megvolt a hangulata, noha nem tegnap forgatták, ugye. Ezt nehezen vette be a gyomrom, pedig jó arcok is játszottak benne. Egyedül a végén lévő csattanó jött csak be...

Sok jó magyar film közül előkellő helyen szerepel a listámon az Egy bolond százat csinál. Igen sok mókás, mulattató jelent van a filmben, melyek megnevettetik a nézőket.

Egy bolond százat csinál. Ilyen az élet is. Filmben meg még poénosabb a dolog. Magyar filmhez képest egész jóra sikeredett. A legnézettebb számomra. Meg kell hagyni jók ezek a magyar beköpések is nagyon.