Zseniális

2026.10.04 21:13 Ahoj poplacsek Olvasottság: <100x

0

Asghar Farhadi fantasztikus filmet hozott össze a legjobb spanyol és argentin színészekkel, valamint egy nagy spanyol operatőrrel és más stábtagokkal. A szokásos receptjét alkalmazva minden nyugiban indul valahol a spanyol vidéken, ahová hazalátogat Laura (Penélope Cruz) a gyerekeivel. Esküvő van a családban, mindenki jól lealjasodik a piától, aztán paff, eltűnik Laura lánya, és jön egy emberrablásra utaló kegyetlen üzenet.

A táj napos és mediterrán, a hangulat fojtogató. A hosszú játékidő késedelem nélkül elrepül. Bűnügyi rejtélyt látunk és családi tragédiát. A családi viszonyok relatíve szövevényesek, de jól követhetők. Nem maga az elrablás van a film fókuszában, hanem az, ahogy a családban ezt próbálják kezelni. Közben lépésről lépésre fény derül egy olyan titokra Laura és Paco (Javier Bardem) között, amivel kapcsolatban a kisvárosban mindig is mentek a találgatások. Amúgy Bardemnek jár az Oscar ezért, amit itt lenyomott; talán az ő karaktere volt a legkomplexebb, és parádésan hozta le minden pillanatát. Őt követte nálam a sorban Ricardo Darín, aki Laura férjét alakította.

Ahogy növekszik a feszültség, a rokonságon belül lepattogzik a szociális máz. Paco és felesége, Bea (Bárbara Lennie) között is megreccsen a kapcsolat. A rokonság legtöbb tagját morális teszt alá veti a helyzet, és nem is mindenki állja ki a próbát.

A rendező perzsa filmnyelve fantasztikusan hat a spanyol közegbe ültetve, a jobbnál jobb latin színészekkel. Jók a szimbolikák, például nagy súlyt kap az idő ábrázolása (óratorony belseje a régi óraszerkezettel, Paco iskolai előadása a borról, ahol elmondja, hogy a must és a bor között a különbség az idő, stb.).

A film végén nincs nagy feloldozás; hiába oldódik meg megnyugtatóan a helyzet, már semmi sem lesz olyan, mint régen, a család most már szét van cseszve. A latin családi dráma és az iráni lélektani realizmus fantasztikus találkozása ez a remekmű.