Mindenki tudja (2018)

Két napja láttam a filmet, azóta vártam a hatást, hogy mit is tudok róla írni… Aztán ahogy telt az idő, most rájöttem, hogy azért nem jönnek a gondolatok, mert igazából egyáltalán nem fogott meg a film. Pedig minden megvan benne, amit szeretek. Javier Bardem, a film sztorija, Spanyolország…de szomorú módon mégsem működött a „varázslat”. Az okok számomra ezek: A bevezetés és a szereplők bemutatása nagyon hosszúra nyúlt, és valahogy mindezt úgy sikerült kivitelezni, hogy a hosszas szájbarágós bevezető ellenére egyik szereplő sem fogott meg igazán, így aztán azonosulni se nagyon tudtam senkivel. Sőt! Penélope Cruz játéka nekem teljesen felszínes és elnagyolt volt, sőt néha úgy éreztem, hogy az... több»

Lassan állandó megjegyzéssé válik az értékeléseimben, hogy „túl hosszú játékidő”. Vajon a rendezők komolyan gondolják, hogy csak a több mint 120 percig tartó filmekben tudják magukat igazán kifejezni? Egyébként is a film bővelkedett a feleslegesen hosszan bemutatott jelenetekben, elsősorban a spanyol esküvő és lakodalom képeire gondolok. Éppen elég ilyen eseményeket bemutató filmeket láthatott a mozit kedvelő néző, teljesen felesleges volt egy spanyol lagzi duhajkodásaival húzni az időt. Rendben van, kellett az ellentétes események párhuzamba állítása, a hatalmas vidámság és az emberrablás között, de ilyen elnyújtott módon? A perzsa rendező ezt a filmjét nemzetközi sztárokkal forgatta le, d... több»

Penélope Cruz és Javier Bardem párosa ezúttal is bejött. A mindenki tudja egy feszült hangulatú, minőségi thriller, izgalmas jelenetekkel és nagyszerű hatásokkal.

Az Oscar-díjra jelölt Asghar Farhadi ezúttal nemzetközi stábbal, spanyol nyelven forgatott egy lassan építkező, hatásos krimi-thriller-melodráma hibridet, amely ugyan nem szárnyalja túl az életmű korábbi darabjait, viszont a szélesebb közönség számára is szórakoztató lehet. Persze szó sincs arról, hogy Farhadi bármiféle átmenet és előjel nélkül ezúttal egy kommersz filmet készített volna, ám a Mindenki tudja, főleg a rendező előző munkáihoz képest (Nader és Simin - Egy elválás története, Az ügyfél) sokkal inkább történetorientált darab, sőt, akár még műfaji keretek közé is beszuszakolható. Más kérdés, hogy Farhadi el-elkalandozik a zsánerek ösvényeiről a korábbi művekből ismerős lélektani s... több»

Korrekt film volt, de az őszintén zavaró volt, hogy érzelmileg egyik karakter sem tudott megszólítani, így nem is igazán izgultam értük, ami nem túl előnyös egy ilyen zsánerű és történetű filmnél. Erre most nem tudok közepesnél jobb értékelést adni, a remek főszereplő páros alakítása ellenére sem.