Szabó Ernő

0

Szabó Ernő már jócskán a hatvan felé közelített, amikor Romániából áttelepülve kedvelt budapesti filmmszűnész vált belőle.

Nyúl Béla figurája, az áldozatnak termett kisember Szabó Ernő csenevész alkatával, elrajzolt, megszomorított vonásaival, a nyomorúságban is belső nemességet sejtető lényével rögzült a magyar vizuális emlékezetben, s alighanem a Fábry-film főszerepének köznévvé alakulásában is része volt a frissen fölfedezett, korán öregedő színésznek. Egyetlen abszolút főszerepét az elkövetkező évtizedben vagy negyven kisebb-nagyobb terjedelmű filmes alakítás követte, s a legkülönfélébb zsánerű mozik rendszerint ugyancsak a típus-kisember üzembiztos reprodukálását bízták Szabó Ernőre.

Ilyesformán két filmben is a tekintélyes kiterjedésű komikával, Fónay Mártával házasították össze (Micsoda éjszakai, Házasságból elégséges), más vígjátékokban öntudatos házmestert (Két emelet boldogság) vagy éppen villanásnyi jelenlétű álomszuszék utast (Fűre lépni szabad) formált meg, míg az Aranyfácán című tévéjátékban egy, a fia szeme előtt megalázott, némán szenvedő öreg pincérként mutatta fel bejáratott figurájának tragikus változatát.

Jószerével mindössze két filmben nyílt lehetősége eltérni e szerepkörtől; a Gerolsteini kalandban operett-komikusi gyakorlatát hasznosította, Gertler Viktor kosztümös Jókai-adaptációjában pedig mint Ali Csorbadzsi haldokolhatott a Szent Borbála fedélzetén (Az aranyember). A rádiós epizódfolyam, a Szabó család élete utolsó éveiben a közönség valóságos kedvencévé avatta; Szabó Ernő hangja hitelesítette a nyugalmazott szövőmester és lakóbizottsági elnökhelyettes Szabó bácsi figuráját.