Ahogy teltek a percek, felismerés kerített hatalmába, hogy hopp... mintha láttam volna már hasonszőrű alkotást. Igen... a Colett. Gondolom, nem csak ez az egy ilyen alkotás van, amely hasonló témát dolgoz fel... fellelhető a sok-sok film között, ha nagyon kutakodik az ember. De valamelyest érzésben ide sorolnám még a Nagy szemek című filmet is, ahol ugyancsak hasonló a történetszál, mármint ami a "szellemiséget" illeti, csak itt festészetről van szó, nem írásról.
A néző elgondolkodik azon, hogy vajon kinek is van igaza...? Oké, hogy férfiuralom volt oly soká a világon, de idővel a változással a nők mellett szólhatott volna a kitörés, és azzal együtt a "győzelem". Volt, aki élt vele: Colette, Margaret Kean, stb... Lehet, hogy most én leszek ama rossz mumus, de valahol csak időszakosan, részben éreztem sajnálatot a "feleség" iránt, mert senki se tartott pisztolyt a fejéhez, hogy élete végéig tűrje egy zsarnok, egoista, csalfa férfi viselkedését, elvárásait... és még szült is neki két gyereket.
Pedig látszott, hogy már korábban is elege volt a "cselédlétből", mégis isten tudja, miért, de kitartott a férj mellett (talán tényleg igaz szerelmet érzett?), és folyvást hosszú évekig játszották a szellemíróság minden csínját-bínját. De... végül is... annyira nem kellett volna duzzognia a feleségnek, hisz ő is ugyanúgy csaló volt mindkettő esetben, mint a férj: házasságtörés (lásd a férj előző házassága két gyerekkel - elhagyás), és az írás. Későn akart kitörni, hamar özvegy státuszba helyezte magát... megtarthatja a Nobel-díjat.
Ami pedig az utolsó jelenetet illeti... szerintem a sírba vitte a titkot, tuti nem mondta el az igazat a gyerekeinek hazatérvén...
78 A férfi mögött (2017)
A férfi élete alkonyán hamarosan eléri pályája igazi csúcsát, míg a feleségének az marad, hogy átgondolja addigi életét, tetteit, döntéseit és áldozatait. több»
Szereplők: Glenn Close, Elizabeth McGovern, Christian Slater, Jonathan Pryce, Max Irons
