Hát nem is tudom, mit érzek ezzel a filmmel kapcsolatban. Egy biztos, hogy egyszer bőven elég volt megnéznem. Nem tudtam azonosulni sem a sztorival, sem a szereplőkkel, emellett nekem rengeteg helyen volt túl művészies. És rettenetesen zavart, hogy szinte alig volt olyan jelenet, ahol valaki ne pöfékelt volna, mint egy gyárkémény. De ezt lehet szó szerint érteni.
Jack Kilmer Terry-ként elképesztőn hasonlít Nick Robinsonra, és őszintén szólva ez volt az egyik oka, hogy végignéztem a filmet. A másik Jane Levy volt, akit a Shameless-ben ismertem meg, majd a Castle Rockban láttam újra. Itt nem volt rossz, de tud ő ennél jobbat. Még ha az ő karaktere volt is a legösszetettebb és talán a leginkább zavarba ejtő a döntéseit figyelembe véve. A Philt játszó színészt nem ismerem, de jól hozta a kezdetben perverz, majd megjavuló, aztán testileg és lelkileg megtört férfit. Pillanatokra feltűnik James Franco (aki a rendezője is az alkotásnak) és Dennis Quaid is.
A film címe tetszett, mert jól tükrözi a szereplők személyiségét. Mindhárom főszereplő színlel a kapcsolataiban, illetve bizonyos életszakaszaikban. Ennek egyik legszemléletesebb példája Phil alábbi idézete Catherine-ről: "Szüksége van rám, a rossz fiúra, akit nem sikerült betörnie, és rád, a jófiúra, aki idealizálja, ami jól jön neki az esős napokon."
Amit kiemelnék, az érdekes módon nem Catherine-nek a két fiúhoz fűződő kapcsolata, hanem ami nekem tetszett, az talán Phil es Terry sok mindent át- és túlélt, mondhatjuk úgy, hogy barátsága. Mert amit Terry megtesz Philért a végén, azt mással nem lehet magyarázni.
A lezárás érdekesnek mondható, mert történhettek volna máshogy is a dolgok. Így azonban azt mondhatom, hogy amit kaptunk, az nevezhető egyfajta "tökéletes lezárásnak" is.
57 Színlelők (2018)
Terry szó szerint zabálja a filmeket, de legnagyobb kedvencei a francia újhullám alkotásai. Phil egy fiatal afroamerikai férfi, aki fényképészként dolgozik, és rajong a nőkért.... több»
