David Slade rendező és Charlie Brooker forgatókönyvíró filmje. Jelen epizód nem túl vidám, és nem túl szívderítő történet. Fekete-fehér mivolta miatt nekem az egyik kedvencem az eddigi négy évadból, amit láttam. Emberek vs. creepyk.
Na jó, mondjuk a gépszörnyünk, egy csótány-kutya nászából született valami, ami minden nyom-, jel-, plusz hőkövetővel el van látva, jeladós fémrepeszeket lő ki, és hamar feltölti magát, ha éppen lemerül...
Sajnos nincs kibontva (idő rövidsége szerintem), hogyan alakult így a világ, mik ezek a robotok, kik gyártották, miért menekülnek az emberek. Vagy beköszöntött a gépek lázadása, és győztek? Mindegy is.
Szóval láthatjuk, amint három túlélő egy szakadt kocsival utazik egy lepukkant vidéken: Bella (Maxine Peake), Anthony (Clint Dyer) és Clarke (Jake Davies). Egy beteg társuknak keresnek valamit, gondolom, gyógyszert, mert igazán többet erről sem tudhatunk meg.
Szóval megállnak egy raktárnál, de pechjükre, hiszen ott van egy gépszörny, és azonnal végez Anthonyval, majd Clarke-ot is megöli. Bella továbbmegy, majd gyalog kénytelen menekülni, és rövid harcukban a gépszörny is megsérül...
Posztapokaliptikus világ, teljesen kilátástalan, színek, emberek, és úgy igazából élőlények nélkül. Kifejezetten félelmetesnek tűnik az egész. Nagyon remélem, nem ilyen lesz az eljövendő világ, bár nagyon őszintén errefelé tendálunk rohamtempóban.
Bella talál egy házat, és nagy nehezen bemegy. De a két ex-tulajdonos már halott, egy vadászpuskával fejbe lőtték magukat. Plusz a szörny is új erőre kap, és már ő is a házban kopog fémlábaival...
A film végi csavar komor és disztópikus. Dark fantasy, ami nagyon jól sikerült. "Close shot"-ok és "close up"-ok váltogatják egymást, fokozva a kilátástalanság érzését. De érdemes megnézni, ütős kis darab.
58 Fémfej (2017)
A helyszín egy elhagyatott raktárépület. Készletek után kutató guberálók könyörtelen ellenféllel találják szembe magukat és életüket mentve menekülnek a zord pusztaságban.
