Politkovszkaja akkor volt független újságíró Oroszországban, amikor még nem volt beszántva a komplett független újságírás, Putyler még csak a szárnyait próbálgatta. De már akkor is hullottak azok, akik így vagy úgy megzavarták a kis gonosz diktátor köreit. A defenesztráció csak később jött divatba, őt még a lakóháza liftjében lőtték agyon. Egyéb tekintetben ugyanaz a kotta, mint a mostani Oroszországban, csak már nincs igazából senki abban a szerencsétlen sorsú országban, aki az elnök mostani gaztetteit megírja. Akkoriban a csecsen háború ment, és a kremli narratíva egy az egyben ugyanaz volt, mint jelenleg Ukrajnával kapcsolatban, csak akkor még jobban elhitte a világ, hogy az összes csecsen hibbant terrorista, és Oroszország jogos önvédelmet folytat, nem népirtást.
Hirdetés
A film amúgy nem jó. Nem is rossz, olyan tévéfilmesen közepes. A témája miatt érte meg megnézni, nem a minősége miatt. A főszereplő Maxine Peake és Jason Isaacs (Anna és a férje) jól játszanak, ezzel valamennyire megmentik a produkciót, na meg jó Ciarán Hinds is, aki a független kis újság tulajdonosa és főszerkesztője. Ők mind szerepeltek már külön-külön is remek, nemzetközi sikerfilmekben, igazán nem rajtuk múlt, hogy életet vigyenek ebbe a műbe is.
De hiába: Eric Poppen írt egy technokrata forgatókönyvet, fogjuk rá, hogy viszonylag jó történelmi pontossággal, de a sorozatokon edződött, nevével ellentétben nem túl acélos James Strong ezt nem tudta eredményesen életre kelteni, az összhatás így sajnos kissé dramatizált dokumentumfilmes érzetet kelt.
40 A háború szavai (2025)
dráma | életrajzi | thriller | történelmi
Anna Politkovszkaja újságíró bátor harca a független hangok hallatásának lehetőségéért Putyin Oroszországában. több»
