Nyilván mindenkinek eszébe jut a Tizenkét dühös ember – ha már bűnügyi, esküdtészékes történet kerül elő –, de szerencsére szó sincs az újraírásáról. Először is, Belgiumban járunk, és mint oly gyakran, most is jó érzés kiszakadni az amerikai sorozatvilágból, még akkor is, ha úgy tűnik, a filmsorozat-készítést, a nézőpontokat, sémákat, témákat örökre meghatározta Amerika.
A tizenkettőben azonban üdítően sok minden kimondatlan és eldöntetlen, üdítően, tehát nem túlságosan; a film nem művészieskedőn hallgatag, csak éppen nem akar mindent a szádba rágni, és főleg nem von le nagy tanulságokat (helyetted), még kevésbé akarja a sztorit kiszínezni, eltúlozni (ahogy az amerikai sorozatok még mindig teszik), és nem törekszik állandóan a nyomorult happy endre. Halleluja!
Beleláthatunk a belga törvényszék működésébe (amely hasonlít az angolszász gyakorlathoz, de azért mégsem ugyanaz) egy olyan ügyön keresztül, ahol végig (szerintem legalábbis nagyon sokáig) egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy a vádlott (Fri Palmers) elkövette-e a bűnt, amivel vádolják (válás után az apjának ítélt gyermekét megsebesítette, aki később belehalt a sérülésbe), vagy nem. Ráadásul közben egy tizennyolc évvel korábbi gyilkossággal (legjobb barátnőjének megölésével) is megvádolják. És ami azt illeti, a sorozat végén, az ítélet után sem vagyunk biztosak semmiben.
Közben pedig betekintünk néhány esküdt életébe is, ami végre nem kelti bennünk azt az érzést, hogy üres karaktereket látunk, akik még igazán nincsenek kitalálva, csak belecsöppenünk az előzmény nélküli életükbe, hogy majd, ha esetleg nyújtható a sorozat, bármit(!) ki lehessen nekik találni. Nem, itt mindenki szépen ki van gondolva, és hát meg is van mindnek a maga baja. Egyik-másik kamaradrámából egész filmeket lehetne forgatni, és ez így van jól, hiszen hát, mint tudjuk, mindenki élete kész regény.
Szóval nagyon is nézhető, végre nem sablonok és kiszámíthatóság. A sorozat úgy marad abba, hogy folytatható lenne, nem tudom, mi a szándék, de most, hogy visszagondoltam rá (hogy megírjam ezt az értékelést), reménykedni kezdtem, hogy folytatni fogják.
79 A tizenkettő (2019)
Tizenkét hétköznapi embert egy felkavaró és ellentmondásos gyilkossági ügy kapcsán az esküdtszékbe szólítanak. A köztiszteletben álló tisztségviselőt, Fri Palmerst két... több»
Szereplők: Johan Heldenbergh, Tom Vermeir, Titus De Voogdt, Wim Willaert, Spencer Bogaert
