Oh, azok a csodálatos gyermekkori horrorfilmek, melyeket anno videokazettán (sok esetben narrátorosan és pocsék képminőséggel) volt szerencsém megtekinteni. Mára már szinte elképzelhetetlen lenne egy filmet így élvezni, de gyermekkoromban rengeteg ilyenhez volt szerencsém. Emlékszem, hogy az egyik ilyen kazettán a Kannibálbébik 1-2 cím szerepelt, és nekem mindenképp látnom kellett, hisz a horrorfilmek iránti lelkesedésem már egészen fiatalon megmutatkozott, és az azóta eltelt nem kevés év alatt sem változott.
Talán úgy egy évvel ezelőtt néztem újra eme film első részét, és attól függetlenül, hogy elég erősen érződött rajta, hogy egy kimondottan alacsony költségvetésű, b-ligás horrorfilmet tisztelhetünk benne, a történet mondanivalója piszok erős volt. Talán emiatt is voltam kíváncsi a második részre (amiből mára már szinte semmire nem emlékeztem), hogy sikerült-e ahhoz is erős mondanivalót kreálnia a forgatókönyvírónak, Larry Cohennek (1936–2019), aki egyben a rendezői és a produceri feladatokat is ellátta. Nos, részben igen, de kissé önismétlőnek éreztem a második felvonást e téren.
Tulajdonképpen az első rész befejezése nem generálta volna egyértelműen, hogy elkészüljön eme alkotás, hisz mondhatni kerek egész lezárást kapunk a végével. Talán pont emiatt éreztem, hogy kissé önismétlő lett a második rész mondanivalója, sok esetben maga a története is, de mindezektől függetlenül engem képes volt szórakoztatni (bár ebben bizonyára volt némi nosztalgia is).
Viszont voltak olyan dolgok a folytatásban, amivel szintet tudtak lépni a készítői. Ugyanis míg az első, 1974-es filmnél a kannibálbébit szinte egyszer sem láthattuk, leginkább csak hanghatásokkal érzékeltették, addig itt már szinte teljes egészében láthatjuk őket. Ezt elsősorban két igencsak híres, maszk és speciális effektgyáros úriembernek köszönhetjük, név szerint Rick Bakernek és Greg Cannomnak, és a végeredmény nem is lett annyira rossz. Persze mai szemmel azért bőven találhatunk benne kivetnivalót, de hát több mint 40 év telt el azóta, és ahogy az első, úgy a második résznek sem volt túl magas a költségvetése.
A színészi alakítások rendben voltak, sőt még a fontosabb karaktereket is sikerült megfelelően kidolgozni. Számomra talán az egyedüli negatívuma a filmnek, hogy kimondottan komótos a történetvezetése, és sajnos a feszültségadagolásra sem mondanék túl fényes jelzőket. Mindezek mellett mégis jó volt másfél órára elmerülni egy olyan filmben, amit még a gyerekkoromban, videokazettán láttam utoljára.
49 It Lives Again (1978)
A Davis házaspárnak négy évvel ezelőtt mutáns csecsemője született, aki rengeteg halottat hagyott maga után, mire a rendőrök végre végezni tudtak vele. Azóta sok hasonló... több»
Szereplők: Greg Cannom, Frederic Forrest, John Marley, Andrew Duggan, John P. Ryan
