Számomra vitathatatlan tény, hogy John Carpenter filmjei nagyban befolyásolták gyermekkoromban azt, hogy egy életen keresztül megszeressem a horror műfaját. Számomra egybeforrt Carpenter neve a minőségi borzongással (talán ezért is annyira fájó, hogy a legendás rendező utoljára 2010-ben állt a kamera mögé a The Ward című filmjével) és nincs ez másként ennél a filmjénél sem, pedig rengeteg hozzászólást olvastam arról, hogy rengetegen vélik úgy, hogy a Carpenter-féle lejtmenet ettől a filmtől datálható. Hogy ez mennyire releváns, érdemes kicsit megvizsgálni az Elátkozottak faluja című alkotását.
Nos, jelen filmünk immáron a második olyan Carpenter-rendezés, aminél a Mester remakelt, hisz az első újrafeldolgozása az 1982-es A dolog volt (ami számomra minden idők egyik, hanem a legjobb horrorja), aminek az alapját egy 1951-ben készített sci-fi horror képezte A lény egy másik világból címen. Jelen filmjének eredetijét pedig az 1960-ban, azonos címen készítették el. Hozzáteszem, sem A dolog, sem pedig jelen filmünk eredeti változatához nem volt még szerencsém, így azt sem tudnám megmondani, hogy mennyit változtatott Carpenter a saját feldolgozásain azokhoz képest, de bizonyára azért az alapokat megtartotta, hisz azok egy remake-nél azért a legtöbb esetben kötöttek. Na de nézzük, hogy miért is kedvelem jómagam ezt a filmjét jobban, mint mondjuk az egy évvel korábban bemutatott Az őrület torkában című alkotásánál (amit a legtöbben egy sokkal jobb filmjének tartanak).
Kezdésként engem ennek a filmnek a hangulata sokkal jobban megfogott, mint egyes más filmjének az atmoszférája. Valahogy mindvégig belengi az egész film történetét valami megfoghatatlan és egyben baljós hangvétel. Elég csak a film első pár percét figyelembe venni, hisz egy olyan ismeretlen eredetű erőt mutat be, ami ellen senki nem tud semmit sem tenni. Ezzel pedig egyből képes volt engem magával ragadni a film története és a kíváncsiságomat is kiélezni a cselekményekre. Talán a rejtélyközpontúsággal az ismeretlentől való félelmemre játszottak rá, de mindenképp működött a recept, még akkor is, ha a cselekményvezetése olykor tényleg ólomlábakon halad. Történetileg a befejezése felé persze felgyorsulnak az események, de még itt is igencsak kimértnek nevezném a film félelemfaktorát, de mégis nálam mindvégig jól teljesítettek.
Szerencsére ismételten kiváló alakításokat láthatunk ebben a filmben, de mégis kiemelkedik számomra a film főhősét alakító Christopher Reeve (1952-2004) játéka. A film zenei betétjei is magán hordozzák azokat a stíluselemeket, amiket már annyira megszoktak és megszerettem egy Carpenter-filmnél, és kimondottan szerves részét képezik a produkciónak. Talán a film technikai kivitelezéseit lehetne egy kicsit kezdetlegesnek nevezni, de mivel jómagam számos pozitívumot találtam a produkcióban, emiatt sokkal elnézőbb tudok lenni e téren.
Mindent egybe véve számos pozitívumot tartogat eme produkció, emiatt pedig jómagam a jobb Carpenter-filmek közé sorolnám.
53 Elátkozottak faluja (1995)
Egy amerikai kisvárost megszállnak a földönkívüliek, és megtermékenyítik az asszonyokat, majd mint akik jól végezték dolgukat, távoznak a Földről. Hamarosan a teherbe ejtett... több»
Szereplők: Mark Hamill, Kirstie Alley, Christopher Reeve, Linda Kozlowski, Michael Paré
